Magyarázat (van) mindenre?

A közönség már véleményt mondott a Filmszemléről. Hogyan értékeli a játékfilmes kategória egyik zsűritagja? 

A zsűri szemszögéből? Több díjat szeretünk volna kiadni, mint amennyit lehetett. Ez jobb, mint fordítva.

Anyagi okok miatt nem volt mód több filmet díjazni?

Nem tudom az okot. Jövőre szerintem több díj lesz. A zsűriknek a szoros mezőnyben olyan filmeket kellett rangsorolniuk, amelyekről tudtuk, hogy nulla pénzből, vagy csak baráti szívességeken keresztül készültek el. Filmet pénzből kell csinálni, a többi utat be lehet járni egyszer-kétszer anélkül is, de hosszú távon a no-budget filmkészítés tarthatatlan. A zsűrin belül ki is alakult egy komoly koncepcionális vita arról, hogy mennyit nyomhat a latba az adott alkotás művészi értéke és a költségvetésének a korlátai?

Ön mit képviselt ebben a polémiában?

Az én álláspontom megegyezik az európai protokollal: arra kell fókuszálnunk, ami a vásznon van, minden mást pedig zárjunk ki, pontosabban próbáljunk kizárni. Épp elég minden van a vásznon a művészeten kívül, úgyis beszüremlenek a frusztrációk, a politika, a stáb közérzete. Ha még spekulálunk, ha anekdotákra alapozva érvelünk, azt mérlegeljük, hogy kinek, milyen forgatási körülményei voltak, akkor könnyen elveszünk az erdőben. Azok szokták szándékosan beemelni a külső körülményeket, akik először zsűriznek, és még nem egészen értik, mi történik körülöttük. Én most értettem meg, hogy a zsűrizés nemcsak szerep, hanem szakma is. Nekem is más volt az első, mint most huszonvalahanyadik. 

Vannak, akik úgy gondolják, a Vajna-korszak a magyar film egyfajta „aranykorát” hozta. Őt lehetett szeretni is, bírálni is. Ön is így látja?

Vajna legnagyobb erénye az volt, hogy távol tartotta tőlünk a direkt politikát. A kurzus filmek forgatókönyvei egyenesen a kukában landoltak nála, bárki is lobbizott értük. Én ezt nagyra tartottam, ráadásul ezzel a bátor felfogásával nem kiabálta tele az ellenzéki sajtót, éppen csak a belső körökben lehetett ezt tudni. A fideszes kultúrpolitikusok támadták Vajnát, de Orbán nagyra tartotta, barátok voltak és ez megvédte őt. Mindent tudott a nagybetűs MOZIRÓL, de voltak vakfoltjai. Például az európai művészfilmek. Nehéz azt eldönteni, hogy mennyire köthető egy-egy személyhez vagy támogatási szisztémához bizonyos időszak filmtermésének színvonala. Ki tudja, nem arról van-e szó, hogy egy adott időszakban erősebb alkotók dolgoznak? Vajna kétségtelenül megosztó személyiség volt, akkoriban sokan átkozták, ma meg visszasírják. Így megy ez. Túl közel vagyunk, nincs még elég történelmi perspektíva ahhoz, hogy ki lehessen értékelni egy ilyen összehasonlítást. 

A Filmszemle tapasztalatai alapján mit gondol, jó úton jár a szakma? 

Érdekes válaszút előtt állunk. Az egyik oldalon azok a most látott és bemutatott filmek vannak, amelyek többsége az állami támogatástól függetlenül készült, de elnyerték a közönség tetszését. A másik oldalon a milliárdos támogatást élvező kurzusfilmek sikertelensége áll. Még nem került a közönség elé az a monumentális, 15 milliárd forintból – azaz: tizenötezer millióból! – forgatott Hunyadi sorozat, amit az alkotók a magyar „trónok harcának” szántak. Ha megnyeri a közönség tetszését, akkor lehet, hogy egy ellenpélda lesz a drága filmek sikertelenségére, és megváltoztathatja a jelenlegi mecenatúra megítélését is. 

Látta már a filmet? Bízik a sikerében?

Nem, de drukkolok neki, mert 15 milliárd forint sok pénz. Két epizód ára több mint az én egész eddigi életművem, ami 8 nagy játékfilmet jelent. Egyébként, amikor az ekkora nagy állami produkciók megbuknak, illetve akkor is forgalmazzák, amikor kiderült, hogy nem úgy sikerülnek, ahogyan tervezték őket, akkor én mélyen együttérzek a stábbal. Szakmai szemmel a Most vagy soha című filmben irtózatos munka van, mindenki beletett apai anyait, ez süt a vászonról. Hiba azt hinni, hogy „csak” világszínvonalú, elhivatott szakemberek csapatjátéka kell és akkor majd megszületik a művészet! Ez a fajta naivitás süt is ezekből a filmekből. Megrázó. 

A Magyarázat mindenre nyerte el az önök kategóriájában a fődíjat. Játsszunk a szavakkal: ez a döntés magyarázat mindenre, ami ma a filmgyártásunkat jellemzi? 

A lényeg a szemle. Nem is az, hogy milyen, hanem az, hogy egyáltalán van. Muhi András megálmodta, hogy vissza kell hozni ezt a fórumot, és a szakma azonnal melléállt. Szükség van erre, pogácsát kell rágni, inni a jó meg a rossz bort, vitatkozni, egymás szemébe nézni, még ha csak pillanatokra is. Ez kell. Ez az, ami egészségesen átszellőzteti, ventilálja a szakmát. Nyilván voltak a feltámadásból adódó betegségei, de a Szemletanács tagjai levonják majd a tanulságokat. Ebben biztos vagyok. Az a legfontosabb, hogy el kell kezdeni szervezni a következő szemlét.

Kiemelne egyet az önnek legjobban tetszett filmek közül?

A mi kategóriánk különdíjas alkotását, Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című filmjét említeném. Szerintem ez a valaha készült legjobb magyar ifjúsági film. Perfekt színészi alakításokat látunk benne. Nagyon régen került a vászonra ennyire jó gyerekszínész, aki egyszerűen hibátlanul játszik, tökéletesen „táncolnak” együtt a rendezővel. Üde, de nem bugyuta ez a film. Egyszerűen hangzik, de nehéz ilyet csinálni. Ritka film. Császi Ádám Háromezer számozott darab című filmjét nagyra tartom, ha lehetett volna megosztott rendezői díj, neki adtam volna a másik felét. Az operatőri munka is elképesztően átgondolt, komplex. Fontos film. A Hasadás jut még eszembe. Ez a film igazi meglepetés volt, hagyományos értelemben semmi sem működik benne, mégis tele van iszonyúan erős, már-már mágikus pillanatokkal. Remélem eljut a nézőkhöz. A Nyersanyagot is nagyon szerettem, kócos, fura film, fontos társadalmi problémákat vet fel. Hajdú Szabolcs két filmje, vagy Tilláé a függőségekről…Sorolhatnám, de ennek így soha nem lesz vége.

A magyar kultúrpolitika irányítóinak szemében nem kívánatosak bizonyos írók, rendezők… 

„Régen”, amikor még létezett a normatív támogatás, ez nem így volt. Ha valakinek a filmje elért egy bizonyos nézőszámot, akkoriban ez 200 ezer néző lehetett, a következő projektje megkezdésére automatikusan kapott támogatást. A korábbi sikerre tekintettel, ha jól emlékszem, mondjuk adtak az induláshoz 50-60 milliót. Persze ha a következő filmje bukás lett, legközelebb nem számíthatott normatív támogatásra. Volt ennek egy kiegészítése is: aki A-kategóriás fesztiválon szerepelt, szintén kapott normatív pénz, aki A-kategóriás fesztiválon díjat nyert, annak legközelebb egy picivel még több is járt. Ezt a rendszert egy tollvonással vissza lehetne hozni, és akkor például Herendi Gábor máris kezdhetné az új filmjét, vagy Reisz Gábor, aki Velencében nyert díjat, vagy a Szimler Bálint, aki Locarnoban vált díjazottá, rögtön úgy indíthatnák el a következő projektjüket, hogy nem a nulláról kezdik. Jó lenne, ha ezeket átbeszélné NFI a szakmai szervezetekkel. Mondjuk a következő Filmszemlén.