Étlen-szomjan, szirénázva!
„A Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ) rendkívül méltatlannak tartja azt, hogy az Országos Mentőszolgálat a vidékről Budapestre rendelt mentődolgozóknak 2 db hideg szendvicset juttat a 16+ órás szolgálat ellátásához. Senki nem gondolhatja, hogy ez elegendő egy ilyen terheléssel járó munka végzéséhez. Ezért a MOMSZ segítségkérő felhívással fordul a lakossághoz, hogy a Budapestre rendelt mentő Bajtársak napi egyszeri meleg élelmezését közösen megoldjuk. Hogyan segíthetsz? Ha vendéglátó ipari egységet üzemeltetsz, és fel tudsz ajánlani akár csak 1 napra, vagy lehetőségeidhez mérten több napra 60 adag meleg ételt a mentőknek, jelezd nekünk. Ha pénzösszeget tudsz felajánlani a cél érdekében, akkor azt a Mentő Baj-Társ Alapítvány számlaszámára – 11742063-21459090-00000000 – utald el, megjegyzésbe írd kérjük, hogy „Ebéd”, és mi az összegyűlt összeget meleg étel vásárlására és a Bajtársaknak juttatására fordítjuk.” (2025. február 12.)
A fenti felhívást tette közzé a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége a Facebookon, miután a Budapestre rendelt, végletekig kizsigerelt mentősök mindössze két szendvicset kapnak a több mint 16 órás műszakjukra. A Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége – 2011. december 1. óta jogerősen – a Fővárosi Törvényszék által 01-02-0014632 sorszám alatt nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, szakszervezet.
Azt korábbi híradásokból is tudjuk, hogy munkaerőhiányra és kapacitáskihasználtságra hivatkozva már hosszabb ideje a fővárosba rendelnek vidéki mentősöket. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) egy nagy hagyományokkal rendelkező szervezet, ennek ellenére napjainkban sem képes megoldani Budapesten a zökkenőmentes mentőszolgáltatást. A szervezett mentés előzményei a 19. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. Az OMSZ jogelődjei az 1887-ben alapított Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) és az első világháborút követően 1926-ban életre hívott, országos kiterjedésű mentőállomás-hálózatot üzemeltető Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) volt. Most ott tartunk – csaknem 140 éves múlttal -, hogy távoli vidéki városokból vezénylik a munkatársakat Budapestre, akik „csapágyasra” vannak hajtva. Rossz és irracionális üzemszervezési eljárásnak tartom a mentődolgozók több száz kilométerre történő kirendelési gyakorlatát. Laikus meggyőződésem, hogy ez a gyakorlat nem végig gondolt és embertelen. Elfogadhatatlan
-
munkavállalói szempontból,
-
üzemeltetési (költséggazdálkodási) megközelítésből és
-
természetesen a színvonalas betegellátás szemszögéből is.
Napi 60 adag melegételről van tehát szó egy olyan Szolgálatnál, ahol közel tízezer ember dolgozik, és ahol az éves költségvetés 90 milliárd forint körül van. Na, akkor most vagy ebből a 90 milliárdos keretből kell kiszorítani a munkatársak megfelelő szintű étkeztetését, vagy az állami költségvetéstől kell kérni erre kiegészítést.
Megértem a munkavállalói érdekképviselet elkeseredését, de nem megoldás a vendéglátó vállalkozók önkéntes alapon történő bevonása, és arra sem lehet tartósan támaszkodni, hogy alapítványi befizetésekkel biztosítsák a vezényelt állomány napi ebédjét. A szakszervezet – nagyon helyesen - jelezte a problémát, most a munkáltatón (OMSZ) a sor, hogy azonnali hatállyal biztosítsa a fővárosba rendelt munkatársak megfelelő élelmi ellátását.
