Magyarország húsz éve szabadabb volt
„Az Egyesült Államoknak felelőssége, hogy elkezdjen egy régóta esedékes vitát azokról a diplomáciai és külföldi segítségnyújtási eszközökről, amelyek elősegíthetik, hogy Magyarország ismét annyira teljesen szabaddá váljék, mint amilyen szabad húsz éve, a NATO csatlakozása idején volt” – ez a végkövetkeztetése annak a cikknek, amelyet a jobboldali amerikai Washington Examiner közölt. Az írás annak apropóján született, hogy a héten az amerikai fővárosban a tagállamok miniszterei, nagykövetei és egyéb képviselői közösen ünneplik meg a 29 tagú katonai szövetség fennállásának a 70. évfordulóját.
Az évforduló kapcsán a Washington Examiner cikkének szerzője, Scott Cullinane (aki 2014 és 2018 között a Képviselőház Külügyi Bizottságának Európával, Eurázsiával és a kialakuló fenyegetésekkel foglalkozó albizottságában dolgozott) felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a katonai erőt kell a szövetségben számba venni, azt is meg kell vizsgálni, hogy az egyes tagállamok mennyire elkötelezettek a közös értékek mellett.
Az idén húsz éves NATO tagságát ünneplő Magyarországgal, mint negatív példával foglalkozik ezt követően a cikk, amely szerint annak „a vezetője, Orbán Viktor, a 2015-ös migrációs válság kitörése óta az európai politika rossz fiúja lett”. Politikája ugyan nagyon sok szempontból undorító, de nem váltja ki a NATO aggodalmát, hiszen mint minden nagy szervezetben, itt is lehet találni nézetkülönbségeket.
De az Észak-atlanti Szerződés preambuluma leszögezi, hogy a tagállamoknak őrködniük kell „a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elvein alapuló szabadság felett”. A szerződés 2. cikkelye pedig kimondja, hogy a résztvevők elkötelezik magukat „a szabad intézmények erősítése mellett”. Ezzel szembesíteniük kell a tagállamok vezetőinek Orbánt, aki mindezt megszegte, aki szisztematikusan építi le a demokráciát, ahogy azt a Freedom House legfrissebb minősítése (az EU tagállamok közül egyedüliként csak „részben szabad”), illetve az Egyesült Államok Külügyminisztériumának idei (a szabad választásokról és a médiaszabadságról lesújtó képet festő) emberi jogi jelentése is mutatja.
„A NATO számára nem Orbán politikai nézetei jelentik a problémát, hanem az, ahogyan megváltoztatta a játékszabályokat” – szögezi le a Washington Examiner. A szerző Ukrajnát hozza fel, amellyel kapcsolatban Magyarország megszegte a NATO konszenzust, s 2017 óta blokkolja a NATO-Ukrajna Bizottság találkozóit.
Washingtonban általános nézet, hogy olyan külső kérdésekben, mint az emberi jogok vagy a kereskedelmi viták a NATO-nak nem kell ítéletet mondania, mivel annyira fontos a közös védelem melletti elkötelezettség, hogy ezt külön kell választani és kezelni az ellentétektől. Ez volt az oka annak, hogy a NATO-n belül nem kérték eddig számon Orbánt, a többi között a jogállamiság és a demokratikus értékek területén. Ugyanakkor éppen Magyarország volt az, amely megszegte a megállapodást a magyar kisebbségekkel összefüggésben, s demonstrálta, hogy kész saját érdekeit a szövetség egésze elé helyezni.
„Elérkezett az ideje annak, hogy a NATO és az amerikai vezetők a nyilvánosság előtt kimondják, amiről magánbeszélgetésekben már régóta hallani: a jelenlegi magyar kormány cselekedetei belföldön, és az ukrán kapcsolatrendszerben ellentétben áll a NATO felé régóta fennálló elkötelezettségével és nem hiszi, hogy az USA valóban kitart a NATO-ban vállalat kötelezettségei mellett.” – húzza alá a cikk. Amely végül leszögezi: „Az Egyesült Államoknak felelőssége, hogy elkezdjen egy régóta esedékes vitát azokról a diplomáciai és külföldi segítségnyújtási eszközökről, amelyek elősegítik, hogy Magyarország ismét annyira teljesen szabaddá váljék, mint amilyen szabad húsz éve, a NATO csatlakozása idején volt
