Magyarországon csak az elit gyerekei tanulhatnak tovább
Megjelentek a felvételi ponthatárok, a diákokat sms útján értesítették az elért eredményükről. Az idei felvételin is maximálisan 500 pontot lehetett elérni. Ezúttal is a fővárosi egyetemek voltak a legnépszerűbbek, a bejutáshoz szükséges pontszám a Corvinus Egyetemre 430 pont, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre 400 pont, az ELTE jogászképzésére pedig 458 volt a ponthatár. Az orvosi egyetemek közül a bejutáshoz a Semmelweis-re 425, a debrecenire 399, a pécsire 402, a szegedire 402 pontot kellett elérni. Vagyis az idei tanévre szinte mindenhol kevesebb pontszámra volt szükség, aminek az oka, hogy egyre kevesebben tanulnak tovább.
Az államilag finanszírozott helyekre is kevesebb diákot vesznek fel az idén. Az elmúlt öt évben közpénzből az idén tanulhat a legkevesebb hallgató – nyilatkozta portálunknak Polónyi István oktatáskutató. A szakember szerint, ez nem teljesen azt jelenti, hogy a fizetős helyekre vezényelték át a tanulókat, hiszen oda is kevesebben jelentkeztek.
Mindez annak a következménye, hogy az idén jó tízezer diákkal kevesebb jelentkezett a felsőoktatásba, ami már a jelentkezési lapok leadása után is egyértelmű volt. Ennek csak annyi előnye van, hogy növekedett a bejutás esélye. Ezt tükrözi, hogy idén már kevesebb ponttal is be lehetett jutni bizonyos karokra.
Az állam által finanszírozott helyek esetén, még a legalacsonyabb pontszámot is meghatározták. A korábban 14 „bűnös szakot” – közte az orvos, a jogász, közgazdászképzés – 30 fölé emelték, s kijelöltek egy bejutáshoz szükséges alsó határt is. Miután idén kevesebben jelentkeztek, ezért az állam által pénzelt ingyenes helyekre is kevesebb diák jutott be.
A továbbtanulási kedv csökkenése a 2013-ban bevezetett emelt szintű érettségivel indult, illetve a nyelvvizsga bevezetésével folytatódott – ha későn is, de az utóbbit már eltörölték. Az egész folyamat lényege a felsőoktatás elitizálása, tehát, hogy csak a legmagasabb pontszámot elért tanulók jussanak be egyetemre, a többiek pedig menjenek dolgozni. Aki Kőtelken született, az ma aligha lehet diplomás. Aki vidéki gimnáziumba jár, aligha tud emelt szintű érettségit szerezni, nyelvvizsgára pedig kevés az esélye.
Az elitizálás következménye ugyanis, hogy a hátrányos helyzetű térségben élők, de már az alsó középosztálybeli rétegek is kiszorulnak a felsőoktatásból, tehát nem tudnak diplomát szerezni, egy életre a munkapadhoz vannak kötve. Még nem hozták nyilvánosságra, de nagyon érdekes lesz – mondja Polónyi István, hogy az olyan területen, mint az óvónő, a tanítónő, vagy a szociális munkás szakokon hogyan alakulnak a felvételi pontszámok. Ugyanis ezek az alsó középosztálybeliek továbbtanulásának esélyeit jelzik.
A fővárosi egyetemek, illetve a nagy regionális egyetemek – Debrecen, Pécs, Szeged fejlődése biztosnak látszik –, ámbár már ezek is vesztettek hallgatót, de az egész elitizálásnak, illetve a csökkenő továbbtanulási kedvnek a vidéki „kisegyetemek” isszák meg a levét. Várhatóan Nyíregyháza, Eger, Dunaújváros felsőoktatási intézményei elnéptelenednek. Miskolcra is csak kevesen jelentkeznek, mindenki a fővárosba törekszik, vagy külföldre. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy akár a kormány politikusai, akár az ellenzéki vezetők, illetve a gazdasági- és kulturális elit gyerekei már külföldön tanulnak tovább. A nagy nemzetközi egyetemeken tanuló magyar gyerekek száma ugyanis már húszezer körül van. A hátrányos helyzetbe születetteknek esélyük sincs arra, hogy akár csak a hazai felsőoktatásba bejussanak – részben a többször kilátásba helyezett tandíj miatt is.
Már a pontszámok nyilvánosságra hozásakor meghirdettek egy csomó pótfelvételit. Egyelőre azt nem tudjuk, hogy az így bekerülő hallgatók közül mennyi lesz az államilag finanszírozott. Természetesen az már most látszik, hogy a kormány valamit korrigálni akar, tehát alacsonynak tartja a továbbtanulók létszámát. De azért nagy korrekcióra aligha lehet számítani, hiszen a kormány célja egyértelműen az volt, hogy kevesebben járjanak egyetemre Magyarországon.
