Magyarországon kevesebbet költenek az oktatásra, mint az európai átlag
Amíg a magyar oktatás előre lépdelt, alig várta az illetékes minisztérium, hogy megjelenjen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD 38 fejlett ország oktatási helyzetét bemutató Education at a Glance jelentése.
Mostanában nem övezi ilyen nagy várakozás, pedig az idén is kiadták, a napokban megjelent Education at a Glance 2023. Némi összehasonlítást nyerhetünk belőle, hogyan is állunk ezen a téren. Ami tény, amíg az OECD-országok átlagosan bruttó hazai termékük (GDP) 5,1 százalékát költötték alap- és felsőoktatási intézményekre. Magyarországon ez a részarány a GDP 3,7 százalékát tette ki. Ebből pedig sok minden következik.
A jelentésből – mivel az idén a szakképzésre koncentráltak – megtudhatjuk, hogy a szakképzési programok minősége és jelentősége országonként nagyon eltérő. Egyes országokban a fiatal felnőttek (25-34 évesek) felének a legmagasabb iskolai végzettsége a szakképesítés, míg más országokban ez az arány alacsony, egy számjegyű. Magyarországon a 25-34 évesek 38 százaléka rendelkezik legmagasabb végzettségi szintként szakképzési végzettséggel, 24 százalékuk felső középfokú, 13 százaléka poszt-szekunder nem felsőfokú, 1 százaléka pedig rövid felsőfokú végzettséggel.
OECD-szerte a 25-34 éves, felső középfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája alacsonyabb, mint az általános felső középfokú vagy a középiskola utáni, nem felsőfokú végzettségű társaik körében. Így van ez Magyarországon is, ahol a felső középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok 3,2 százaléka munkanélküli, szemben az általános felsőfokú végzettségűek 4 százalékával.
S bár gyakran a felső középfokú végzettség a minimális végzettség a sikeres munkaerő-piaci részvételhez, a 25-34 évesek egy része még mindig ilyen végzettség nélkül hagyja el az oktatást. Az OECD-ben átlagosan a fiatal felnőttek 14 százaléka nem szerzett felső középfokú képesítést. Magyarországon ez az arány alacsonyabb, 13 százalék.
Hazánkban a 25-34 éves, szakmunkásképző felsőfokú vagy poszt-középiskolai végzettségű munkavállalók 31 százalékkal keresnek többet, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők, míg az általános felsőfokú végzettséggel rendelkezők kereseti előnye 40 százalék. A felsőfokú végzettség azonban szinte minden OECD-országban lényegesen nagyobb kereseti előnyt biztosít. Magyarországon a 25-34 éves főiskolai végzettségű (vagy azzal egyenértékű) végzettségű munkavállalók 84 százalékkal keresnek többet, mint felső középfokú végzettséggel nem rendelkező társaik, míg a mester- vagy doktori (vagy azzal egyenértékű) végzettségűek 123 százalékkal keresnek többet.
Ám mielőtt kiesik a szemünk a sok számtól, kukkantsunk bele abba a kérdésbe, ami ma Magyarországon nagyon is az érdeklődés középpontjában áll.
Az első fontos szempont az oktatásba fektetett pénzügyi forrásoké.
Valamennyi OECD és partnerország hazai kibocsátásának jelentős részét oktatásra fordítja. 2020-ban az OECD-országok átlagosan bruttó hazai termékük (GDP) 5,1 százalékát költötték alap- és felsőoktatási intézményekre. Magyarországon ez a részarány a GDP 3,7 százalékát tette ki, amelyből 24 százalékot az alapfokú oktatás, 23 százalékot az alsó középfokú oktatás, 26 százalékot a felső középfokú oktatás, 4százalékot a középiskola utáni nem felsőoktatás, 23 százalékot pedig a középfokú oktatás. alapképzési, mesterképzési és doktori vagy azzal egyenértékű programok.
Az oktatás finanszírozását erősen befolyásolja az országok jövedelmi szintje. Azok az országok, ahol magasabb az egy főre jutó GDP, általában többet költenek egy tanulóra, mint az alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok. Magyarország az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig minden szinten 8 612 USD-t költ évente egy teljes munkaidős egyenértékű hallgatóra (vásárlóerővel kiigazítva), míg az OECD átlaga 12 647 USD. Az egy hallgatóra jutó kiadás az egy főre eső GDP 25 százalékának felel meg, ami az OECD 27 százalékos átlaga alatt van.
A tanárok fizetése fontos meghatározója a tanári szakma vonzerejének, de a formális oktatásban is a legnagyobb kiadási kategóriát jelentik. A legtöbb OECD-országban a közoktatási intézményekben dolgozó tanárok fizetése az általuk tanított iskolai végzettség és a tapasztalat növekedésével nő. A legelterjedtebb képesítéssel és 15 év gyakorlattal rendelkező általános képzési programban résztvevő felső középfokú tanárok kötelező éves fizetése átlagosan 53 456 USD az OECD-ben. Magyarországon az ennek megfelelő, vásárlóerővel korrigált fizetés 21 689 USD, ami 3 885 420 forintnak felel meg.
A tanári átlagbérek mellett az éves tanítási időigény, a tanulók éves kötelező tanítási ideje és az osztálylétszám is befolyásolja a tanári fizetések összköltését. Ha ezeket a tényezőket kombináljuk, akkor meg lehet becsülni az egy tanulóra jutó átlagos fizetési költséget, és megmutathatjuk az egyes tényezők relatív hatását a teljes fizetési kiadásra. Az egy általános iskolai tanulóra jutó összes tanári bérköltség Magyarországon 2612 USD, ami alacsonyabb, mint az OECD 3614 USD-s átlaga.
2015 és 2022 között a rendelkezésre álló adatokkal rendelkező OECD-országok nagyjából felében csökkentek reálértéken az általános képzésben résztvevő felső középfokú tanárok (a legelterjedtebb végzettséggel és 15 éves gyakorlattal) kötelező fizetése. Magyarországon 2015 és 2022 között 7 százalékkal csökkentek a felső tagozatos tanárok fizetései.
Az OECD-országokban átlagosan, teljes munkaidős egyenértékben kifejezve, minden tanárra 14 diák jut az általános felső középfokú programokban, és 15 diák jut egy alkalmazottra a szakképzési felső középfokú programokban. Magyarországon teljes munkaidőben 11 diák jut egy alkalmazottra az általános felső középfokú képzésben, ami alacsonyabb az OECD-átlagnál. A szakképzési felsőoktatásban a teljes munkaidős egyenértékben 9 tanuló jut minden oktatóra (az OECD-átlag alatt).
A tanárok átlagéletkora az OECD-országokban eltérő. Egyes országokban a tanári munkaerő sokkal fiatalabb, mint általában a munkaerő, míg más országokban a tanárok általában idősebbek. Magyarországon az általános felső középfokú képzésben részt vevő tanárok 45 százaléka 50 éves vagy annál idősebb, szemben az OECD 39 százalékos átlagával. A szakképzésben részt vevő tanárok idősebbek, mint az általános képzésben részt vevő társaik, 49 százalékuk 50 éves vagy annál idősebb (az OECD-ben átlagosan 43százalék).
