Manipulációra használják a sportközvetítéseket (is)

Tárgyilagosan lássuk be, igazán nagy ötlet volt a sport és a politika mixelése. A látszat az, hogy a sportkedvelő tévénézőket ellátják információkkal a világ legfontosabb eseményeiről. Ezt akár dicséretes kezdeményezésnek is nevezhetnénk, hiszen a tévések úgy gondoskodnak róla, hogy a közönség ne csak egyoldalúan tájékozódjon (a sportról), hanem közben megismerkedhessen a nap főbb történéseivel is. Ám a látszat – mint oly sokszor, ezúttal is – csal. 

A kormánypárti kommunikációs és propaganda nagy találmánya a versenyek, meccsek, viadalok előtt, közben és utána mindig látható egyperces hírösszefoglaló. Ahogyan szakértőnk, Polyák Gábor médiajogász találóan fogalmazott: „a napi Fidesz-info”. A nézők nem tudnak elugrani előle. Hatvan másodpercben megkapják a pártközpont legfontosabb üzeneteit. Hogy milyen remekül kezeli a kormány a vírushelyzetet, hogy Brüsszel és Soros milyen álnokságot talált ki megint, és így tovább. Egy percben négy rövid hírt lehet elmondani, de a gyakori ismétlésekkel csak bele lehet sulykolni még a legmegátalkodottabb, legkevésbé fogékony nézők agyába is a lényeget.

Mintha az egész M4 sportcsatornát arra találták volna ki, hogy ily módon igyekezzenek manipulálni a nézőket. Jó, vannak izgalmas, nézhető sportesemények, de minél nagyobb jelentőségűek, annál gyakrabban lehet műsorba iktatni az egyperceseket. Az olimpiáról még nincsenek adataink, de az biztos, hogy a hirdetők mellett, a hírösszefoglalók készítői várták a legjobban. Ilyenkor ugyanis megugrik a nézettség. Azt már tudjuk például, hogy a futball Európa-bajnokság döntőjének 1 millió 300 ezer nézője volt. Előtte a német-magyar csoportmeccsnek 1 millió 751 699. Ez volt a csúcs. A nyitónaptól a döntőig összesen 5 millió 374 ezren néztek bele az M4 Sport közvetítéseibe. Ez a televíziót néző teljes népesség 62 százaléka. És ha ennek csak a felét vesszük, akik – ha már ott ültek – belepillantottak a híradásokba, az is több mint 2 millió ember. Kánaán a manipuláció számára. 

Joggal merül fel a kérdés, hogy valóban nincs erő, amely határt szabna ennek a határtalan manipulációnak? A Mérték Médiaelemző Központ vezetőjének rövid válasza: nincs. Polyák Gábor persze részletesebben is kifejtette ennek okait. Ezekre az egyperces „napi Fidesz-infókra” nincs speciális szabály. Ami nem jelenti azt, hogy ne vonatkozna rájuk a médiatörvény és a tájékoztatásról szóló valamennyi szabály. Vagyis ezeknek a hírösszefoglalóknak épp úgy kiegyensúlyozottnak, elfogulatlannak, sokoldalúnak kellene lenniük, mint minden hasonló műsornak. Ráadásul a közmédiának – ha ugyan még lehet annak nevezni az állami rádiót és televíziót – egy külön paragrafus mindezt még inkább kötelességéve teszi. A közszolgálati médiával szemben elvileg erősebb elvárásokat támasztottak. A törvény ugyanis előírja, hogy teret adjanak minden álláspontnak, még akkor is, ha nem mindegyiket szeretik, és még akkor is, ha nem egyforma időkeretben tennék. Vagyis elvileg nem lehetnének sem egyoldalúak, sem manipulatívak. 

Polyák Gábor kifejtette, természetesen bármelyik tévénézőnek lehetősége van, hogy panaszt tegyen, amennyiben nem tartja eléggé kiegyensúlyozottnak ezeket a műsorokat. Aligha várható azonban bárkitől, hogy beadványokat szerkesszen. Erre senkinek sincs kapacitása. A szakember megjegyezte, hogy még az ő központjuk is csak a kampányidőszakban monitorozza rendszeresen a híradásokat és a hírműsorokat. Az ellenzéki pártok persze már rég megtehették volna, hogy leleplezzék az efféle manipulációkat. Az utóbbi öt-hét évben olyan mértékű kormánypárti elfogultsággal találkozhatunk, amit egyszerűen nem lehet indokolni. Bármennyire is próbálkoznak, nem tudják megmagyarázni, miért mindig a saját oldaluk igaza mellett érvelnek. Az ellenzéki pártoknak azonban sosem volt fontos, hogy ezzel a szemmel figyeljék a hírműsorokat és kifogásaikat állandóan közöljék is a Médiahatósággal. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy ott ugyanazt tartanák elfogultnak és manipulatívnak, mint a bejelentők, de próbálkozni lehetne – mondta a médiajogász.

A Mérték vezetője felidézte korábbi esetét, amikor egy rádióműsorban leült vitázni a Nézőpont Intézet médiával foglalkozó szakértőjével. Ismerősei akkor azt kifogásolták, hogy egyáltalán szóba állt a másik oldallal. Utaltak a korábbi rossz tapasztalatokra, hogy a kormánypártiak csak a legritkább esetekben reagálnak a megkeresésekre, szinte sosem válaszolnak a kérdésekre, tehát nem is érdemes velük párbeszédet folytatni. Polyák Gábor azonban azt mondja, újságírói és szakmai etikai szempontból semmiképpen sem kell kitérni egy ilyen helyzet elől. Bár az is érthető, ha a kiegyensúlyozottságra törekvők megunják a hiábavaló kísérletezgetést, mert ilyenkor már saját magukkal szemben is nehéz érvényesíteni az etikai elvárást. 

A dolog lényege tehát az, hogy pillanatnyilag csak reménykedhetünk benne, egyszer majd újra érvényesülnek a korrekt tájékoztatás szabályai. Addig pedig el kell viselni, hogy a sportesemények közben bombáznak bennünket a „napi Fidesz-infóval”. Esetleg közben átkapcsolhatunk más csatornára. De persze szórakozhatunk is azon, hogy ezekben a híradásokban olyan világot mutatnak, amely csak a kormánypárti propagandisták fejében létezik. Az más kérdés, hogy vajon a manipulált, félrevezetett nézők többsége is tisztában van-e ezzel.