Már ez is felmerült: fel kellene függeszteni Magyarország NATO-tagságát
Törökország és Magyarország NATO-tagságát fel kellene függeszteni – állapította meg a konzervatív amerikai Washington Examiner biztonsági szakértője és egyben szerkesztője, Tom Rogan. Egy katonai védelmi szövetség hitelességéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy tagjai bízhassanak abban: ha valamelyiküket támadás éri, a többi tagállam védő támogatást biztosít. Teljesen nyilvánvaló a szerző szerint, hogy Törökország és Magyarország ma nem tudja teljesíteni ezt a feltételt, bármilyen más érdekei is legyenek az Egyesült Államokkal.
A felfüggesztéssel lennének jogi problémák, de azért lehetséges lenne. Mi több, már önmagukban az ennek előkészítésére tett lépések is jelentős változásokat indukálhatnak a török és a magyar politikában – szögezte le a Washington Examiner-ben megjelent írás.
Törökország tagságának felfüggesztésére pillanatnyilag a fő ok, hogy obstruálja Finnország és Svédország csatlakozását a védelmi szövetséghez. Magyarország esetében a legsürgetőbb ok az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megalázkodik Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai vezető előtt. Emellett Törökországon kívül az egyetlen tagállam, amely még nem ratifikálta a két északi ország csatlakozását.
A felfüggesztést nem szabad könnyen venni, ám most mindkét ország megszegi a kötelezettségeit – áll az írásban. A NATO szerződés 2. cikkelye rögzíti: a tagállamok vállalják, hogy „szabad intézményeik erősítésével elősegítik a békés és baráti nemzetközi kapcsolatok további fejlődését”. Ám sem Erdogan, sem Orbán nem „erősíti a szabad intézményeket”, sőt, ellenkezőleg tesz, írta a szerző, és számos példát sorolt fel állítása bizonyításául.
A 3. cikkely szerint a tagállamok vállalják, hogy „fenntartják és fejlesztik az egyéni és kollektív kapacitásukat arra, hogy ellenálljanak egy fegyveres támadásnak”. Erdogan ehelyett orosz S-400 légvédelmi rendszereket vásárolt, amelyeket kifejezetten a NATO légierejének lerombolására terveztek, és ezzel gyengíti a NATO hitelességét, és veszélyezteti a légierő katonáit.
Orbán ezt a kötelezettségét azzal szegi meg, hogy befogadja az orosz hírszerzést, és aláássa az EU Moszkva elleni szankcióit. Ezek a szankciók a NATO biztonságát is szolgálják azzal, hogy növelik az Ukrajna elleni orosz háború költségeit, és ezzel elrettentheti Putyint a további agressziótól.
A szerződés 8. cikkelyében az áll: a tagállamok vállalják, hogy nem bocsátkoznak nemzetközi elkötelezettségbe, amely konfliktusban áll ezzel a szerződéssel. Ezt a kötelezettséget Törökország a már említett S-400 rendszerek vásárlása mellett Erdogan azon követelésével is megszegi, hogy Svédország adja fel a szólásszabadságra vonatkozó törvényeit, és a szükséges eljárások nélkül utasítson ki embereket. Ugyancsak sértik a cikkelyben foglaltakat Erdogan szintén NATO-tag Görögországgal szembeni fenyegetései, a hódító háborúi Szíriában, és Azerbajdzsán Örményország elleni fellépésének katonai támogatása.
Orbán ezt a kötelezettséget azzal szegi meg, hogy aláássa a Moszkva elleni EU-szankciókat, és hogy Putyin és Hszi szolgálójaként lép fel a NATO-ban és az Európai Unióban.
Egy szövetség értéktelen, ha a tagállamaiban nincs meg az egymás iránti bizalom – szögezi le a szerző. Majd így folytatja: Orbán és Erdogan alatt Magyarország és Törökország nem élvezheti ezt a bizalmat a NATO-ban. Amíg ez meg nem változik, le kell választani a két országot a szövetségről, amelynek nem jót tesznek, hanem éppen ártanak.
(A cikk érdekessége az is, hogy a Washington Examiner korábban Orbán Viktor politikájának a lelkes támogatója volt. A szerk.)
