Már működik az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ Taskentben
Amikor kiderült, hogy Orbán Viktor a héten Üzbegisztánba utazik, már sejtettük, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Jelentéktelen, piszlicsáré ügyekkel a miniszterelnök ugyanis nem foglalkozik, az ő figyelme kizárólag fontos feladatokra fókuszál. Ezért nem foglalkozik üzleti- és nőügyekkel, az ilyeneket alsóbb szintekre delegálja. A valóság azonban a legvadabb várakozásainkat és találgatásainkat is felülmúlta: az Orbán társaságában ugyancsak ideiglenesen Üzbegisztánban állmásozó Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot avattak Taskentben.
Tegyük a szívünkre a kezünket: régóta vártunk erre a pillanatra. És nem csak azért, mert ilyen eddig még nem volt, de azért is, amit Nagy István az avatás kapcsán elmondott: Hogy „a kenyér mellett a burgonya a másik igen fontos élelmiszer, amelynek nemcsak múltja, hanem jövője is van a térségben.”
Végre valaki ki merte mondani az igazságot. Mert idáig, ahol lehetett, titkolták ezt az ionformációt, ráadásul olyannyira sikeresen, hogy sokan abban a hitben éltek, hogy a burgonyának annyi. Senki nem eszi, nem is fogyasztja, egyedül Jakab Péter, a Jobbik elnöke lengeti a krumpliszsákot fenyegetően Orbán felé a magyar parlamentben. De nem, most kiderült, hogy a krumplinak nemcsak múltja van, de a jövője is biztosítottnak látszik. És nem csupán azért, mert Magyarországon egy év múlva választás lesz, és ilyenkor krumplival szokás a szegényebb sorsú választókat a megfelelő párt irányába orientálni.
Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy a burgonya, vagy ahogyan a kevésbé tehetős néprétegek nevezik, krumpli, fontossága növekvőben van.
Ezen túlmenően, azonban más szempont is feltűnt a horizonton. Nagy István miniszter azt sem titkolta el az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ avatásán résztvevő prominensek elől, hogy – idézzük a minisztert – „a két ország között létrejött megállapodás lényege, hogy a magyar és üzbég szakértők közösen mérjék fel a helyi burgonyatermesztési, illetve kutatási lehetőségeket, megfogalmazzák az igényeket és lehetőségeket, valamint részletes projekteket dolgozzanak ki az ágazat további fejlődése érdekében.”
Bármit is jelentsen ez a mondat, mi sem tudtuk volna sokkal szebben megfogalmazni. És most már az is biztos, hogy nagy idők tanúi vagyunk. Az, hogy a szakértők közösen mérik fel a helyi burgonyatermesztési és kutatási lehetőségeket, új fejezetet nyit a helyi burgonyatermesztés és kutatás történetében. Emellett garanciát jelent arra, hogy ezt a felmérést és kutatást nem kapkodják el, a szakértők munkája pontos lesz és precíz, és tényleg nem elnagyolt, hanem részletes programokat dolgoznak ki az ágazat további fejlesztése érdekében.
Ha másért nem is, már ezért megérte a delegációnak a pandémia tombolása csúcsán Üzbegisztánba repülni. Megint megelőztük a nyugatot, Brüsszel sápad az irigységtől, amiért nekik még nincs Üzbegisztánnal közös burgonyakutató központjuk. Persze, ha elismerik a magyar kormány eddigi eredményeit, és nem csesztetnek bennünket holmi jogállamisággal, akkor hajlandók vagyunk segíteni nekik. Üzbegisztán telefonszáma megvan a Külügyminisztériumban, tessék keresni Szijjártó Pétert, ha épp nincs bent, akkor valamelyik helyettesét. Menczer Tamást például, ő nagyon járatos a telefonszámok világában, korábban az idehaza leszólt kínai vakcinával kapcsolatban is tőle kérték a nyugati országok diplomatái az elérhetőségeket.
