Meddig jut el a szülői hang?

– Ezt a csoportot azért indítottuk, hogy megkönnyítsük a szülők dolgát, miután bevezették a hat éves korban kötelező iskolába iratást. A korábban megszokott és jól működő rend, ami szerint a szülő, az óvónő, az óvoda vezetője és az óvoda pszichológusa együtt dönthetett arról, hogy a 6. életévét betöltő gyerek alkalmas-e arra, hogy elkezdje az iskolát, vagy maradjon még egy évet az óvodában, felborult. 2020 január elsejétől alapvetően megváltozott az elbírálás rendje. Annak a szülőnek, aki még egy évig az óvodában szerette volna tartania a gyermekét, az Oktatási Hivatalhoz kellett fordulnia. Ott a kérelem megvizsgálása után, ha szükségesnek látták, az illetékes pedagógiai szakszolgálathoz irányították, hogy az folytassa le az iskolaérettségi vizsgálatot. Az így született döntés ellen ugyan a szülők bírósághoz fordulhattak, de a bírósági folyamat sokakat elriasztott a perköltségek és a jogi eljárás bonyolultsága miatt, vagy egyszerűen csak nem is tudtak erről a lehetőségről. A csoport azért indult, hogy segítsünk kiigazodni a szülőknek ebben az útvesztőben, mert úgy gondoljuk, hogy pedagógusoknak, szakembereknek, szülőknek közösen egyszerűbb egy-egy gondra megoldást találni.

– Milyen problémákkal szembesülnek a leggyakrabban?

– Sokan kértek segítséget a kérelmek megfogalmazásához, hisz' nagy kérdés, mit írjon abba a szülő, mivel nincs nyilvános szempontrendszer, ami segítene az eligazodásban. Fordultak azért is hozzánk, mert nem tudták pontosan, hogy hová kell a kérvényt beadni, mit kell csatolni hozzá.

– Hogy fogadták a szülők az új törvényt?

– A Szülői Hang Közösség egy felmérése megmutatta, hogy az érintett szülők 98 százaléka szerint, az előző rendszer jobb volt, két százalék nem mondott véleményt, és egy olyan szülő sem akadt, aki szerint az új rendszer jobb, mint a korábbi. Szülőként egyértelműen elutasították  az új törvényt, függetlenül attól, hogy az Oktatási Hivatal méltányolta-e a szülői kérelmüket, vagy nem.

 – Önök összeállítottak egy 50 pontos listát is az új iskolaérettségi törvény buktatóiról. Említene közülük néhányat?

– Ami igen nyilvánvaló volt, hogy az Oktatási Hivatal döntései esetlegesek, sőt, még megyénként is eltérő döntésekkel szembesültek a szülők. Míg mondjuk Győr megyében elfogadtak egy indokot az óvodában maradásra, addig ugyanaz az indok Baranya megyében nem volt elegendő. Azt is kimutatta a felmérésünk, hogy azok a szülők jártak jobban, akik a határidő végén adták be a kérelmüket, mert azokat inkább elfogadta a hivatal, mint azokét, akik már a kérvény benyújtási határidejének elején tették azt.

Problémát jelent az is, hogy a rendszer egy lépcsőssé vált, a hivatal döntése ellen nem lehet fellebbezni, csak bírósághoz fordulhat a szülő, ha nem ért egyet vele. Azt is tudjuk, hogy a bíróságokon nem mindenhol volt érdemi tárgyalás, a szülői kérelmek többségét elutasították. Csupán mintegy tíz százalékban nyertek a szülők.

– Mi volt a legfájóbb pont?

– Az, hogy pont a legsérültebbek kedvezményét vették el. Sok család – különösen a hátrányos helyzetű régiókban – nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel és érdekérvényesítő képességgel ahhoz, hogy az online kérvényezést, majd annak kinyomtatását és postai beküldését, valamint a szükséges dokumentumok beszerzését elvégezze. Pont a hátrányos helyzetűeknek lenne a legnagyobb szükségük a további fejlesztésre, de külön segítség nélkül ők aligha tudnak élni a lehetőséggel, a segítség pedig sokszor nem áll rendelkezésre.

– Mennyire jut el az önök hangja az oktatási államtitkárságig?

– A leveleinkre azért válaszolnak. A nyár elején ugyan sikerült az oktatási államtitkárral és a helyettesével személyesen is beszélnünk, de érdemi változást nem sikerült elérni.

– Mit gondolnak, miért ilyen kemény a törvény?

– Csak egy dologgal magyarázható: a legfontosabb cél a költségcsökkentés. A gyermekeink és a mi jövőnket is meghatározó oktatásnak azonban nem lenne szabad pénzkérdésnek lennie.