Még évekig nem lesz nyugtunk
Gulyás Gergely miniszter ezt mondta a minap a kormányinfón: „A demokráciában a választók döntését tiszteletben kell tartani, ennek megfelelően a kormány partnernek tekinti a főváros új vezetését és a főpolgármestert, és abban maradtunk főpolgármester úrral, hogy azokat a csatornákat, amiket már Tarlós főpolgármester úrral is működtettünk, elsősorban a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsára gondolok, ezeket ezután is működtetni fogjuk” Ámen!
Egyelőre - úgy tűnik - zűrzavar van. A városok vezetésére még csak frissen megbízást kapott önkormányzatok alig formálódnak, az apparátus napi működése még akadozik, de az világos, hogy az új polgármesterek első intézkedései nem keltettek jó visszhangot. A kormánysajtó (szokása szerint) gyalázkodik, a kormány a Demszky-korszak (állítólag rémes) visszatérőit emlegeti, s a magát függetlennek minősítő sajtó ellenőrizetlen források alapján közöl híreket, s azonnal minősít is. És ami ugyancsak némi figyelmet kelt: az új önkormányzatok kezdeti működésében már feltűnik a korábban sem egységes ellenzék málladozása, amennyiben itt-ott személyes érdekek, másutt már pártérdekek megjelenése bomlasztja a választáson győzelmet hozó együttműködést.
Czeglédy Csaba jogi megbízatásai két kerületi önkormányzatnál valóságos botránykővé vált, s hogy okkal vagy alapos ok nélkül, már szinte mellékes. Zugló a jelek szerint megkülönböztetett közfigyelmet élvez, mint Karácsony Gergely hagyatéka. Horváth Csaba talán ezért sietett annyira az új SZMSZ és a parkolási rend bevezetésével, mert azt remélte, hogy gyorsan lesz képes eredményeket felmutatni. A gyorsaság a javaslatok visszavonásával együtt most már kapkodásnak tűnik, s ez nem tesz jót az alig felállt önkormányzatnak. No és persze az sem, hogy a parkolási ügyben újra a lakók megkérdezését szorgalmazzák. Ha én zuglói volnék, azt mondnám: “A fenébe is! Azért választottunk benneteket, hogy oldjátok meg a problémákat! Ne minket faggassatok szakmai kérdésekben, ez a ti dolgotok! Lássatok neki! A demokráciát ne itt és ne most gyakoroljátok rajtunk, ezen már túl vagyunk! Építsetek ki olcsó, jól működő, a kerület és a főváros lakóit elégedetté tevő parkolási rendszert. Ha nem sikerül, mi majd rinyálunk helyettetek is, az a mi dolgunk!“
A választásokon bizalmat kérő és pozíciót elnyert politikusok remélhetően tudták, mire vállalkoztak. Megkapták ugyan a városlakók támogatását, de a remények és várakozások az ellenzéki önkormányzatok sikeres működése iránt talán túlzók, mert a lehetőségek igencsak korlátozottak. Először tisztázni kell, milyen állapotban vannak a városok és a kerületek, át kell tekinteni pénzügyi helyzetüket, az apparátus felkészültségét és az új vezetés iránti (csak remélt) lojalitását, a kitűzött célok és megvalósíthatóságuk realitását. Ez önmagában sem könnyű feladat, de számolni kell azzal, hogy a kormánytól valódi segítséget nem kapnak, a Fidesz mindenütt kerékkötője lesz az önkormányzatok sikerének. Kövér László legutóbbi beszélyei erről egyértelműen tanúskodnak. Az ellenzéki városok a kormánysajtó (közszolgálatinak csúfolt sajtó) állandó támadásainak tárgyai lesznek, s a független sajtó, csak hogy megőrizze függetlenségét (vagy annak látszatát) szintén nem lesz kegyes és türelmes az önkormányzatok iránt. Vagyis még évekig nem lesz nyugtunk. A városlakók talán adnak 100 nap türelmi időt, de nem többet.
A pártok pedig még annyit sem. A harc az önkormányzati tisztségekért, nemkülönben az egész ellenzék vezető pozíciójáért már megkezdődött. Az ellenzéki pártok vezetői, szóvivői nyilatkozataikban még méltatják a további együttműködés fontosságát, de mind gyakrabban fordul elő, hogy a pártpolitikusok kezdik érzékeltetni a maguk társulatának kiemelt jelentőségét a volt és jövőbeni együttműködésben, és 2022-re sandítanak. Van ebben valamelyes bölcs politikai előrelátás is, de ezt a magatartást leginkább a korábbi, s most újra felbukkanó, és szerfelett aggasztó ellenzéki korlátoltság jellemzi. A jelek a kívülálló, de választóként nagyon is érdekelt elemző számára okot adnak némi tűnődésre, talán álmodozásra - remélvén, hogy az ellenzéki döntéshozók morfondíroznak hasonló elvi problémákon. A pártoknak talán célszerű lenne néhány alapvető kérdést közösen tisztázni, mielőtt saját politikai stratégiájukat rögzítik - felkészülendő a 2022-es választásokra. Például:
- Lehet-e a választásig még hátra levő időben a pártoknak fontosabb célja, mint a NER felszámolása és a Fidesz eltávolítása a hatalomból?
- Szükségesnek látják-e és kívánják-e fenntartani a választási célú politikai együttműködést ennek érdekében a következő két és fél évben?
- Rögzítik-e (akár valamely dokumentumban), hogy együttműködésük célja a jogállam, a jogrend újrateremtése olyan demokratikus keretek között, amelyek valamennyi együttműködő párt számára elfogadhatók?
- Kívánnak-e, s látnak-e módot ezen együttműködés számára szervezeti keretet teremteni, például valamely választási célú együttműködési szövetséget, mozgalmat, (választási frontot) alapítani, amelyben a pártok megőrzik ugyan önálló arculatukat, de működésüket a választási győzelem követelményeinek rendelik alá?
- Vállalják-e, hogy gondosan megszervezett és ellenőrzött előválasztási folyamatban választják ki a szövetség miniszterelnök-jelöltjét, (szóvivőit), megelőzik az ellene várható belső intrikákat, és megvédik a külső támadásoktól, vagyis szilárd hátországot teremtenek politikai személyiségének felépítéséhez és a közbizalom elnyeréséhez?
Ezt a munkát nem lehet elég korán elkezdeni, ezért minősülhet bölcsnek egyik-másik pártvezető jövőt illető nyilvános szervezkedése. De a sors az elmúlt tíz esztendő alatt már figyelmeztette az ellenzéki pártokat: az érvényes választási rendszerben akár jelentős ellenzéki többség is vereséget szenvedhet, ha a pártok külön-külön próbálkoznak. Ezért aggasztó, ha a most egyik-másik népszerűbbé váló párt külön kíván az élre törni. Külön-külön - a kudarc borítékolható. Szövetségben alapos a remény a győzelemre, a Fidesz bukására. De addig még meg kell valósítani a városfejlesztési ígéreteket, tovább kell bővíteni a választói bizalmat. A többi csak szó, beszéd.
