Meg kell érteni, hogy nem élhetünk ugyanúgy, mint eddig

Mit jelent a klímakatasztrófa?

Az éghajlatunk olyan mértékig fog megváltozni, amire a civilizációnk kialakulása óta nem volt példa. Ugyanis az egy stabil éghajlatra van hangolva 10 ezer éve. Legalább 125 ezer éve nem volt olyan magas az átlaghőmérséklete a Földnek, mint most. De már ezt az éghajlatváltozást is nagyon nehezen viseli a civilizációnk, ráadásul még csak egy fokot melegedtünk, a várható három-négy fokos globális átlag melegedéshez képest, ami 50-70 éven belül következhet be. Ilyen hőmérséklet akkor volt utoljára a földön, amikor itt dinoszauruszok éltek.

Néhány hete azt mondta, szűk három évünk van elkerülni a klímakatasztrófát. Abban az esetben, ha két-három fokot melegedik az éghajlatunk, belerokkan a civilizációnk? 

Már ugye egy fokot emelkedtünk, és látjuk, milyen szörnyű hatásai vannak. Egész Európa szenved az aszálytól, beleértve Magyarországot is. Látjuk, hogy ez a mezőgazdasági termelésünkre milyen hihetetlenül rossz hatással van. Látjuk a tüzeket világszerte, hogy ég a fél világ, látjuk a hurrikánokat, ahogyan azt is, hogy tavaly az áradásokba több százan haltak bele Europában. És ez csak egyetlen fok. Másfél fok jóval rosszabb lesz! Szűk három évünk van ahhoz, hogy megelőzzük a sokkal rosszabb, visszafordíthatatlan változásokat.

Milyen visszafordíthatatlan változásokra gondol?

Ha például a grönlandi jég elkezd instabillá válni, azt már nem lehet visszacsinálni és az önmagában egy hét méteres tengervíz emelkedést fok okozni. Gondoljunk csak Velencére, Londonra, vagy Floridára, de akár Hollandiára. A legnagyobb probléma az, hogy az élelmiszer termelésünk van veszélyben, a lakóhelyünk, a vagyonunk. Emellett mérhetetlen mértékű migrációs nyomás lesz, hiszen a Földnek egyre nagyobb területei válnak lakhatatlanná. A mediterrán régióban elfogy a víz. Magyarországon is lesznek olyan időszakok amikor – ahogy most nyáron is – elfogy a víz, és az lesz a normális.

Normális, ha elfogy a víz?

Három fokos emelkedésnél lesznek olyan területek, ahol igen. Nyáron a mediterrán területen akkor már egyszerűen nem lesz elég víz arra, hogy a mezőgazdaságot is ellássák és a lakosságot is. Ugye vizet vásárolni, gyártani nem lehet. Skandináviából meg lehet próbálni, de annyit nem tudnak, hogy öntözzék mondjuk a gyümölcsösöket, ellássák a mezőgazdaságot. Viszont lesznek olyan területek is, ahol meg kezelhetetlenül sok lesz a víz. Bizony itt nagy bajok lesznek. Nagyon nem mindegy, hol állítjuk meg ezt a folyamatot. 

Hogyan tudnánk ezt megállítani? 

A legeslegfontosabb az lenne, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról át kellene állni más energiaforrásokra. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan le kell szoknunk a földgázról, az olajról és a szénről. Ez a legsürgősebb. A földgázról nagyon könnyen „le tudunk szokni”, hiszen a földgáz nagy része az épületfűtésre megy Európában, ezt pedig nullenergiás épületekkel ki lehet váltani. Akkor csak nagyon minimális fűtési energia kell, amit egy hordozható kis méretű fűtésforrással is meg lehet oldani. El kell terjeszteni a megújuló energiákat, és az elektromos közlekedést, akkor tök mindegy, hogy mennyibe kerül a gáz, vagy az olaj, mert nem használjuk. A kőolaj szempontjából nézve, a városokat függetleníteni kell a rendszeres, hosszabb távú autós közlekedéstől, az ingázástól. Ahhoz meg az kell, hogy olyan szövetük, szerkezetük legyen a városrészeknek, amiken belül 15 perc alatt gyalog, biciklivel vagy rollerrel el lehet érni minden szükséges helyre: óvodába, iskolába, munkahelyre, orvoshoz, vásárolni. Úgy is meg lehet előzni a klímakatasztrófát, hogy mindenkinek jobb legyen, mint egyébként volt. Én éltem ausztriai kistelepülésen, ahol fél évig nem kellett autóba ülnöm, mert minden ott volt. Városokban, nagyvárosokban is szervezés és rugalmasság kérdése az egész. 

Ehhez sok mindent át kell alakítani.

Nem élhetünk ugyanúgy, mint eddig, mert akkor nem tudjuk megoldani. El kell dönteni, vagy hajlandóak vagyunk változtatni, és okosabban élni az életünket, vagy elfogadjuk az éghajlati katasztrófát, és akkor a civilizációnk már a mi gyerekeink élete alatt nagyon nagy bajban lesz, megfizethetetlen élelmiszerekkel, vízhiánnyal, hőséggel, természeti katasztrófákkal. Az előbbi azt is eredményezi, hogy egyszerűen jobb lesz az életünk. Dönteni kell, hogy melyiket akarjuk.

Mindenképpen ki kell lépni a komfortzónánkból. De mi van akkor, ha az emberek többsége, vagy a vezetők nem akarnak?

Talán három fokhoz még lehet alkalmazkodni, de erre lehetősége csak a gazdagabbaknak lesz. Öt, hat fokot viszont már csak a leggazdagabbak élhetik túl. Ez sem biztos, de ha túlélik is, a civilizációnk nem. Háborúk lesznek. Három és fél milliárd ember él azokon a területeken, amik élhetetlenné válnak. Hová megy az a hatalmas embertömeg? Ha pedig elindul, akkor azt hogyan fogják feldolgozni a befogadók, és mi lesz ott, ahol nem fogadják őket? Ennyi emberrel mit kezdünk, miközben ők is élni akarnak és meg akarnak élni? Ha nem szokunk le a fosszilis energiákról, akkor a melegedés tovább folytatódik. Öt-hat fokkal melegebb átlaghőmérséklet-emelkedést az emberi faj sem tud túlélni. Azt tudjuk, hogy amikor nagy éghajlatváltozások voltak, akkor a fajok nagy része kihalt. Lehet, hogy az emberi faj – bár nem tudom hogyan – kis számban képes lesz alkalmazkodni a Földnek egy nagyon kis részén, de azok sem fogják tudni a mai életszínvonalat fenntartani. Tudunk egy ideig alkalmazkodgatni, de ahhoz nem lehet alkalmazkodni, ha elfogy a víz, az már a határa a folyamatnak. 

Történt ezzel kapcsolatban valamilyen kutatás?

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület áprilisi jelentése összefoglalja a legújabb kutatási eredményeket, amelyek szerint Dél-Európa a legsérülékenyebb része a kontinensnek a víz szempontjából, mert ahogy mondtam, a nyárra azon a területen egyszerűen elfogy a víz, a hőmérséklet-emelkedéssel járó hőhullámoknak pedig Kelet-Európa lesz súlyosan kitéve. Mindkettőhöz nehéz lesz alkalmazkodni. 

Magyarországgal mi lesz a jelentés szerint?

Látjuk, mi van most. Ezt most még szélsőséges időjárásnak gondoljuk, de nemsokára ez lesz itt a hűvös, vagy átlagos nyár. Nem tudjuk, mi lesz a Golf-áramlattal, ha leáll. Márpedig egyre inkább lehetségessé válik, még akkor is, ha az emberiség történetében ilyen nem történt. Ha tényleg leáll, akkor Európa egyszerűen kiszárad. Ami most van, a kiszáradt folyók, hogy a mezőgazdaság tönkremegy, ez lesz az átlagosnál jobb helyzet. Tudományosan nagyon nehéz ezt bebizonyítani, mivel ilyenre nem volt példa abban az időszakban, amire a tudomány vissza tud nézni, miközben most is efelé haladunk. Amit viszont biztosan tudunk, az az, hogy ami jelenleg van, az jóval rosszabb, mint amit eddig az összes tudományos előrejelzés mutatott.  

Akkor ezt jelenti a három szűk év? 

Nagyon fontos, hogy összeszedjük magunkat, mert akkor még meg tudnánk előzni a legrosszabbat.

Egyénileg mit tudunk tenni?

Először is értsük meg, hogy nagy a baj. Utána támogassuk a döntéshozókat, akkor is, amikor számunkra kellemetlen intézkedéseket vezetnek be. Az lehet, hogy most nagyon rossz, hogy felmegy a rezsi ára, de ez kellett ahhoz, hogy megértsük, nullenergiás épületekre van szükségünk. Át kell térni a megújuló energiára, ráadásul ez olcsóbb is.

Az emberek nem tudják ripsz-ropsz átalakítani a házaikat, ugyanis hiába lenne meg a szándék, nincs rá pénzük.  

Mert ezt nem nekik, hanem mindenképpen a közszférának kell finanszíroznia. Nyilvánvaló, hogy nem Józsi bácsitól kell elvárni, hogy nulla energiássá tegye a Kádár-kockáját. Ehhez a közpénzeket, klímapénzeket és uniós forrásokat kell felhasználni. Át kell csoportosítani. Fontos, hogy az emberek erről tudjanak és várják el a döntéshozóktól, hogy erre költsék a pénzüket és mondjuk ne olyanokra, amik a klímaváltozást erősítik, mint például azok a sok betont igénylő beruházások, a sportcsarnokok. 

A kormányok vállalják ezt?

Nyilván minden országban nagyon nehéz lesz és addig nem is fogják vállalni, amíg a lakosság, a választóik nincsenek ezzel tisztában. Meg kell érteni, hogy most ez a fontos és nem más közcél, mert nem fogjuk túlélni.