Megszólalt a Fidesz: Demeter Szilárdból Donald Tusk hozta elő a nácit
Nemcsak idehaza, de külföldön is nagy felháborodást keltett Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának az Origón megjelent cikke, amelyben Soros Györgyöt Európa gázkamrájának nevezte. Sokan megszólaltak az ügyben, az érintett zsidó szervezetek mellett politikusok, közéleti emberek, akik egy emberként elítélték Demeter szövegét. Egyedül a Fidesz nem mondott semmit, ám a kormányfő helyettese, Gulyás Gergely a hétvégén Kolozsváron megtörte a hallgatást. Megvédte Demeter Szilárdot, aki – az ő olvasatában – nem bűnös, hanem áldozat.
Gulyás Gergely a Miniszterelnökséget vezető miniszter Kolozsváron az RMDSZ-nek kampányolva a következőket mondta: „Most, amikor Európában komoly viták vannak, higgadtságra volna szükség, de ha a politikusok nem tanúsítják ezt a higgadtságot – gondoljunk arra összehasonlításként, amit a Néppárt elnöke korábban a magyar miniszterelnökről mondott –, akkor nehéz ezt a nem politikus kultúrszereplőktől elvárni.”
Bizonyára nem mindenki emlékszik rá, ezért felidézzük, mi volt Donald Tusk nagy bűne, amire Gulyás Gergely utalt. Az Európai Néppárt elnökét idén áprilisban a Spiegelnek adott interjújában arról is kérdezték, hogy demokráciának tartja-e Magyarországot. A Néppárt elnöke szerint „Orbán Viktor a menekültválság kezdete óta vészhelyzeti eszközökkel kormányoz, az emberek félelmét pedig – legyen szó a migrációról, a vírusról – saját hatalmának kiépítésére használja”. Biztos vagyok abban, tette hozzá Tusk, hogy Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra.
Hogy megértsük, kiről beszélt Tusk: Carl Schmitt konzervatív jogtudós a német náci párt tagja volt, és aktívan segített a náci rezsim legitimitásának megteremtésében, a többi között azzal, hogy az antiszemita nürnbergi törvényeket a Szabadság Alkotmányának nevezte.
Itt van tehát nekünk ez a szegény Demeter Szilárd, akinek eszébe sem jutott volna nácinak lenni – vagy ahogyan ő fogalmazta: relatívizálni a holokausztot – de elolvasta Donald Tusk interjúját a Spiegelben, és rájött arra, hogy ő nem politikus, hanem kultúrszereplő, akitől bizonyos körülmények között, például a jelenlegi helyzetben, nehéz elvárni a higgadtságot.
Azért, ha nehéz is, meg kellene próbálni. És nemcsak a higgadtságot, mint elvárást, de a normális, tisztességes gondolkodást is. Mert Demeter Szilárdnak lehet az a véleménye, amit az Origóban leírt, csak hát ilyen attitűddel nem lett volna szabad őt a PIM élére kinevezni, két terület miniszteri biztosaként is kormányzati szinten foglalkoztatni, vagy, ha már megtörtént a baj, a történtek után is a posztján megtartani.
Más kérdés, hogy az Origo miért hozta le, és mindezidáig miért nem törölte ezt a mocskos, náci szöveget. Költői kérdés, amire nem kell válaszolni.
