Miklós György: a szülők nem tudják megoldani a pedagógushiányt, de felkészülhetnek rá

– Fel tudnak-e készülni a szülők a pedagógushiányra?

– A szülők természetesen nem tudják megoldani, ha az óvodában vagy az iskolában nincs pedagógus, varázspálca hiányában ők sem tudnak odavarázsolni egy pedagógust. 

– Önök készítettek 12 pontot a szülőknek, hogy mit tehetnek ők ebben a helyzetben. Milyen céllal?

– Ez a felsorolás igazából a kárenyhítést szolgálja, és az érdekképviseletet, hogy hosszú távon remélhessünk valami előrelépést az országos probléma megoldása felé.

– A 12 pont közül melyiket tartják a legfontosabbnak? 

– Nehéz egyet kiemelni, mert önmagában egyik sem elég. Azt gondolom, hogy a legtöbb szülőben először az merül föl, hogyan tud azonnali segíteni a gyereknek, és ebben talán az első pont az, ami a legtöbbet segít, vagyis az, ha a szülői szövetséget erősíteni tudjuk. Ha például vigyázni kell a gyerekre, mert délután nincs óvónő az óvodában, akkor ezt meg lehet osztani néhány szülő között. Vagy, ha például a napközis pedagógus hiányzik az iskolából, de délután tanulni kell otthon, akkor lehet, hogy a családok tudnak segíteni egymásnak. Vagy, ha magántanárt fogad valaki, de nem csak egy gyerek jár hozzá, hanem több, akkor a költséget is meg lehet osztani. Szerintem azonnal segíteni konkrétan a szülői közösség tud.

– A szülők hogyan fogadták az ötleteteket?

– Ez a dolog igazából szeptemberben fog élesedni, a szülők nagy része jelenleg még reménykedik. Lehet, hogy az utolsó pillanatig az iskolák és az óvodák is reménykednek, szeptember 1-jéig még minden követ megmozgatnak, hogy betöltsék a hiányzó státuszokat. Tavaly is az volt a helyzet, hogy még szeptember első egy-két hetében is lázasan keresgéltek, hátha találnak valakit. Szeptemberben az első napok annak jegyében telnek majd, hogy egyáltalán kiderüljön, mi is a helyzet. Lehet, hogy egy-két hét is eltelik, mire végleg kiderül, ha nincs valahol valamire pedagógus, akkor hogyan lehet a hiányt a helyettesítési rend variálásával, vagy mindenféle nyakatekert összevonásokkal, keresztbe-kasul helyettesítésekkel pótolni. 

– Ennek a 12 pontnak a lényege valahogy mindenhol a szolidaritás, amit aztán külön pontba is foglaltak. Ön szerint, ha a pedagógusok szeptemberben sztrájkba kezdenek, mert nem kapják meg az azonnali béremelést, és végképp ellehetetlenül a munkájuk, akkor a szülők és a pedagógusok között is élni fog a szolidaritás?

– Az fontos lenne, ha valahol sztrájk van, ott legyen szülői támogatás. Ez jelentheti azt, ha elmarad az oktatás, a gyerek lehetőleg ne is menjen iskolába, ha pedig helyettesítik a sztrájkolót, a szülő akkor is dönthessen úgy, hogy a gyerek otthon marad. Erre van lehetőség. Hogy ezt miként fogják fogadni a szülők? Ahogy az egész társadalom megosztott, úgy nyilván megoszlik az ő véleményük is ebben. A tavaszi sztrájk idején az volt a tapasztalat, hogy összességében támogatók voltak a szülők. Remélem, ha lesz sztrájk, most is ez lesz a helyzet. Ha sztrájkról van szó, az pár napig tart, azért azt ki lehet bírni. Ha a gyereknek egy-két órája elmarad, az általában nem nagy dolog ahhoz képest, hogy az oktatásban ott van az óvodával együtt 15-16 évig. Ha folyamatos pedagógushiány van, akkor ahhoz képest pedig egy pár napos tiltakozás szinte semmi. Ha hosszabb ideig, mondjuk hetekig tartana a sztrájk, akkor azért azt nehezebb lenne már megszervezni. Majd meglátjuk, ha odajutunk, de azért tavasszal sem volt rá példa, hogy két-három napnál tovább tartott volna a munkabeszüntetés. Én azt gondolom, hogy ezeknek a megmozdulásoknak fő célja a figyelemfelhívás. Nem az a kérdés, hogy a sztrájk másnapján megkapják a pedagógusok a béremelést, hanem az, hogy minél többen ébredjenek rá, milyen nagy a baj. 

– Mennyire jobb a gyereknek, a szülőnek, ha mondjuk az elmaradt matematika órát az énektanár tartja?

– Ez mindenképpen nagyon rossz a szülőnek is. Az lenne a fontos, hogy ezt minél többen ismerjék fel. Vannak sokan, akik ezt már pontosan látják, ilyen szempontból a tavaszi tiltakozások is megtették a hatásukat, de azért még van egy jelentős szülői réteg, amelyik nem látja át kellőképpen, milyen súlyos a helyzet, és ennek milyen következményei vannak. 

– A Szülői Hang azt is kéri a szülőktől, forduljanak kormánypárti politikusokhoz vagy az ombudsmanhoz…

– Sokan nem tudják: az, hogy az ombudsmannál bejelentsük, nincs pedagógusa a gyerekünknek, nem tart tovább 10-20 percnél. Az ombudsman honlapjára föl lehet menni, akár az ügyfélkapun keresztül, akár a honlapon megadva az adatokat, és egy kis űrlapon, mintha e-mail lenne, pár mondatban le lehet írni, hogy mi a helyzet. Azt fontos tudatosítani, hogy a gyereknek sérülnek az alapjogai, mivel az Alaptörvényben rögzítve van, hogy a gyerekeknek megfelelő oktatást kell kapniuk. Erre hivatkozva benyújthatnak egy alapjogi panaszt. Ettől a dolog nyilván nem fog megoldódni másnapra, de ha csöndben maradunk, akkor garantáltan rosszabb lesz. Ha a szülők nagy tömegben élnének azokkal az érdekvédelmi lépésekkel, amelyeket listáztunk, akkor lenne hatásuk.