Nahalka István: a mostani fiaskótól függetlenül a digitális kompetenciamérésé a jövő

– Szerdán elindult az első digitális kompetenciamérés az iskolákban, de országszerte tapasztaltak fennakadásokat, több észrevétel érkezett arról, hogy nem működik a rendszer, a teszt egyik része látható volt, a másik nem, kidobta őket a rendszer a méréséből. Ön szerint megbukott az első digitális kompetenciamérés?

– Ebben a formában megbukott, mert ha most nem lehetett biztosítani a feltételeket, akkor azt nagyon gyorsan nem fogják tudni megoldani. Nem hiszem, hogy ebben a félévben még lesz lehetőség ennek a megismétlésére. Ha csak valamit meg nem tudok arról, hogy valami van a háttérben, de nem hiszem. Csak hát az a baj, hogyha ősszel csinálják meg ezt a kompetenciamérést, akkor már nem lesz eléggé jól összehasonlítható a korábbi eredményekkel. Mert egy tizedikes osztályban mindig áprilisban vagy májusban csinálták meg a mérést, de következetesen mindig még abban a hónapban is. S, hogyha most szeptember végén csinálják meg, az már mást jelent majd. A gyerekek nyáron sokat felejtenek – ezt tudjuk más kutatásokból –, így más lesz a mérés eredménye. Nem lesz igazából összehasonlítható a korábbiakkal. Ez nagy baj, mert a kompetenciamérésnek nagyon nagy előnye az, hogy összehasonlítható eredményeket produkál. 

– Már a „próbaüzem” sem sikerült, háromszor halt le a rendszer, pedig az Oktatási Hivatal még arra is biztatta a gyerekeket, hogy a tavaszi szünetben gyakoroljanak rajta. Hogy lehet, hogy mégis „beélesítették”?

– Szerintem bíztak abban, hogy fogja bírni a rendszer, és mégis csak meg lehet csinálni. Aztán nem jött be. Egyébként, ha biztosak lettek volna benne, hogy nem lesz jó, lefújták volna. Ez nekik is nagy fiaskó.

– Ráadásul ebből a felmérésből akarták megállapítani, hogy milyen a gyerekek digitális tudása…

– Igen, ez a mérés arra is utal. Vannak különböző vizsgálódások, amik ezt lehetővé teszik. Nem csak azt, hogy összesen milyen eredményeket értek el, de az a szoftver, amelyik ezt csinálja, sok mindent regisztrál a gyerek tevékenységéről. Például, hogy mennyit gondolkodik az egyes feladatokon, milyen úton megy a feladatmegoldásban. Sok mindent megjegyez a számítógép, és hozzáértő emberek ezt egy olyan kutatásban fel tudják használni, amelyikből a digitális kompetencia fejlettségére lehet következtetni. 

– Ha az idén nem lehet megismételni, akkor mi lesz a gyerekekkel?

– A gyerekeknek ebből semmilyen káruk nem származik, előnyük pedig annyi, hogy legfeljebb nem lesz olyan pedagógus, aki a kompetenciamérésre osztályzatot ad nekik. (Ez egyébként szakmailag amúgy is szigorúan tilos, de sajnos néha előfordul ilyen.) A gyerekek egyszerűen nem írtak meg egy tesztet, ennyi. Ha ez most elmarad, akkor szerintem már nem fogják velük megíratni. Azt még el tudom képzelni, hogy esetleg ősszel megcsinálják. 

– Mit gondol, ezek után is a digitális kompetenciamérésé a jövő? 

– Igen. Sőt, tulajdonképpen többről van szó, mint ami most megvalósult volna, mert most még úgy van, hogy nem papíron van meg a teszt a gyerekeknek, hanem számítógépen látják a feladatokat, és a számítógép segítségével válaszolnak is a kérdésekre. De van egy olyan, szintén a számítógép felhasználásával szervezett tesztelés is, amit adaptív (alkalmazkodó) tesztelésnek hívnak. Ez olyan, hogy nem minden gyerek ugyanazokat a feladatokat oldja meg, hanem ahogy a gyerek egymás után oldja meg a feladatait, a szoftver becsléseket készít az ő képességfejlettségével kapcsolatban. Ehhez a képességfejlettséghez közelálló nehézségű feladatokat ad a gyereknek. Ugyanis ekkor lehet a legjobban, a leggyorsabban felmérni a gyerek tudását. Ennek nagyon komoly gyakorlata van, a PISA-ban már 2018 óta ilyen a felmérés. Mi is át fogunk térni erre. Ez még komolyabban a digitális eszközök bevetését igényli majd a kompetenciamérésben, de pozitív és kikerülhetetlen dolog. Csak jó lenne, ha jól csinálnák meg. Egyelőre úgy tűnik, nem sikerült. 

– A kompetenciaméréseket egyébként 2001 óta végzik azért, hogy országos szinten össze tudják hasonlítani az iskolák és a tanulók teljesítményét, a felmérések alatt pedig a diákok szövegértési képességét, matematikai eszköztudását, idegennyelv-tudását, illetve mostantól a természettudományos kompetenciáit is vizsgálják. De vajon valós eredményeket mutat-e, hiszen tudjuk, hogy a gyerekek előre gyakorolnak rá. 

– A tesztre tanítás mindenhol probléma, ahol ilyen módszerekkel mérik fel a gyerekek tudását. Ez egy létező és a szakirodalomban gyakran szereplő, sőt kutatott kérdéskör. Az egyik hozzáállás szerint ez a tesztre tanítás tulajdonképpen nem is olyan óriási probléma, mert feladatokat oldanak meg a gyerekek, ezek jó feladatok, itt végül is a tudás alkalmazásáról van szó. Egyáltalán nem baj, hogy az iskolában gyakran kerülnek elő ilyen feladatok. A másik vélemény szerint ennek a tesztre tanításnak vannak olyan szélsőséges formái, hogy tulajdonképpen csak bizonyos algoritmusokat tanítanak meg gyerekeknek, edzik ezekre a dolgokra őket, és nem igazán érdemiek a feladatmegoldások. Azon, hogy ez a vélemény jogos, vagy nem, lehet vitatkozni, de mindenesetre létezik ez is. És van olyan vélemény is, amelyik teljesen elutasítja ezt a tesztre tanítás dolgot, mert a képviselői úgy vélik, rossz, és hiteltelenné teszi a kompetenciamérést. Én úgy tudom, hogy azért ez nem annyira kiterjedt dolog. Egyébként ennek a tesztre tanításnak vannak pozitív eredményei is. Főleg akkor, ha jól csinálja a pedagógus, szépen be tudja illeszteni a programjába, minden egyes tananyaggal kapcsolatban elővesz alkalmazási feladatokat is, merít a kompetenciamérési feladatokból. Ezt a fajta megoldást én egyáltalán nem tartom problematikusnak. Azt igen, ha nagyon prompt, nagyon koncentrált, kifejezetten csak ilyen feladatokkal foglalkozó felkészítés van, ami ráadásul még hátráltat is más tanítási feladatokat. Mert ez is előfordul. Az igaz, hogy ilyenkor baj van. 

– Ez nálunk is így van?

– Szerintem Magyarországon ez nem lehet nagyon széles körű probléma, mert nálunk az iskolák sokkal kevésbé, a pedagógusok pedig egyáltalán nem függnek a kompetenciaméréstől. Nem úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol iskolák jövője múlik rajta, ha a felmérési eredmények rosszak, akkor súlyos beavatkozások következnek. Néhány államban a pedagógusok fizetése is függ attól, hogy milyen felmérési eredményeket érnek el a gyerekek. Nálunk azért nincs ennyire erős hatása. Valamennyi van, mert, ha egy iskolában rosszak a teszteredmények, akkor ott a fenntartónak egy idő után be kell avatkoznia, de arra megvannak a megfelelő jogszabályok, hogy ezt hogyan kell csinálni. Azért ezt igyekeznek elkerülni az iskolák.