Nem a háború, hanem az elmúlt 14 év rablógazdálkodása miatt kell „háborús” költségvetés
„Orbánnak ez csak egy újabb kommunikációs szólama, ami nem más, mint szemfényvesztés” – sommázta Inotai András a kormányfő péntek reggeli rádiós „interjújában” elhangzott újabb gondolatmenetet, amelynek a lényege, hogy Magyarországon jelenleg háborús költségvetésre van szükség. Bezzeg, ha sikerül békét teremteni, akkor elő lehet majd venni a fiókból a már kész békeköltségvetést. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének korábbi vezetője szerint a miniszterelnök azért rángatta elő az állítólagos háborús költségvetést – a korábbi háborús infláció mintájára –, mert az elmúlt 14 év orbáni politikája nyomán összeomlott a magyar költségvetés, és ki kellett találni valamilyen hívószót, amivel hülyíthető a társadalom.
Ha béke van, akkor abban a pillanatban egy más gazdasági helyzetben találja magát Magyarország, sokkal több lehetőséget tudnak kinyitni az emberek számára – így kezdte az állítólagos háborús költségvetéssel kapcsolatos specifikus mondandóját Orbán Viktor a Kossuth Rádióban pénteken elhangzott – interjúnak álcázott – kinyilatkoztatásában. Mint fejtegette: amíg háborús idők vannak, addig háborús költségvetést kell készíteni, „ha békét tudunk teremteni, akkor jön a békeköltségvetés”. Jelezte: a főbb pontjait illetően már „az asztalfiókban van a békeköltségvetés”, amelyet békeidőben terjesztene elő a kormány, és amely mintegy megkétszerezné a magyar gazdaság idei növekedését.
Több kérdés is felmerül e gondolatsor kapcsán, eltekintve attól, hogy régen rossz, ha egy költségvetést – az előzmények, az aktuális folyamatok, számok és persze a hazai és nemzetközi környezet, meg kilátások ismerete nélkül – előre elkészítenek, majd akkor rángatják elő az asztalfiókból, amikor éppen azt gondolják, hogy most jött el az ideje. Mi az, hogy háborús költségvetés egy olyan országban, ahol – legjobb tudomásunk szerint – szerencsére nem dúl háború? Mi az, hogy békeköltségvetés? És egyáltalán, hogyan értelmezhető ez az egész? Úgy gondoltuk, a közgazdaságtan professzora meg tudja válaszolni a kérdéseinket, s ezekkel meg is kerestük Inotai Andrást.
A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének korábbi vezetője felidézte, hogy hallhattunk már ettől a kormánytól arról, hogy háborús infláció van, vagy éppen, hogy háborús költségvetési hiány van, „de azt azért nem gondoltam volna, hogy utána még háborús költségvetést is terveznek”. Már csak azért sem – tette hozzá nem kis iróniával –, mert nem érti, miért lenne erre szükség egy békepárti országban, ahol a békét kellene építeni. „Arról már nem is szólva, hogy elég sok olyan terület van Magyarországon, ahol erre szükség lenne; elsősorban is a hazai társadalom belső békéjét kellene építeni” – mondta.
Majd így folytatta: Magyarország, a magyar kormány – ellentétben a többi szövetséges országgal – katonai téren semmit nem ad Ukrajnának, s gazdaságilag is alig valamit, sőt, ahol csak tudunk, kimaradunk az uniós akcióból és a NATO-fellépésekből. Ennek ellenére, a nagyon komoly támogatást adó országok valamiért mégsem vezették be a háborús költségvetést, sőt, még azok sem – mint a lengyelek és a balti államok –, amelyek jelentősen növelték a védelmi kiadásaikat, tartva egy jövőbeni orosz agressziótól. S valahogyan mégis csak háborús költségvetés nélkül oldják meg a feladatot.
Ugyanakkor az utóbbi években Magyarországon is nőttek a katonai kiadások – vetettük közbe. Inotai szerint ez ugyan igaz, kérdés csak az, hogy mire fordította a kormány a pluszpénzeket? A kormány tankok, lőszerek gyártásába invesztált – adott választ, feltéve a kérdést: vajon mire gondolják használni azokat? Hiszen ki támadna meg minket a szomszéd országok közül, „csak nem az oroszok támadásától tart Orbán Viktor?” Az is kérdés – folytatta –, hogy milyen mennyiségben gyártjuk ezeket a lőszereket, tankokat, s hogy milyen a minőségük? Meg persze azt sem tudni, kinek kellenének ezek? Netán exportra is szánunk belőlük? De hát csádi felhasználásra sem lenne elég és megfelelő az, amire képesek vagyunk, legfeljebb a húszi lázadóknak – vélekedett. Ha már háborús, védelmi beruházásokat hajtanak végre, akkor azt sem ártana szem előtt tartani, hogy a modern védelem nem lőszeren és tankokon alapul, hanem a többi között a kíbertechnikán, a drónokon, a rakétatrendszereken, a modern logisztikán – fejtegette, megjegyezve: nem beszélve a nemzetközi bizalomról, aminek a magyar kormány – sajnos – teljesen híján van.
S hogy mi lehet a háborús költségvetés szólama mögött? Inotai meggyőződése, hogy valójában azért rángatta ezt Orbán elő, mert összeomlott a magyar költségvetés és ki kellett találni valamilyen hívószót, amivel hülyíthető a társadalom. Így dobták be azt, hogy a háború miatt van szükség Magyarországon háborús költségvetésre. Ez is csak terelés, ugyanolyan, mint amilyen korábban a háborús inflációs szöveg volt.
Mint rámutatott: „az igazi probléma még csak nem is az, hogy összeomlott a 2024-es költségvetés, hanem az, hogy most jelentkezik az egymást követő Orbán-kormányok által immár 14 éve folytatott rablógazdálkodás felgyülemlett hordaléka”. Egy ideig nem jelenik meg a felszínen annak a hatása, amit eddig megspóroltak az oktatáson, az egészségügyön, a környezetvédelmen, a vasútfejlesztésen, a mezőgazdaágon, nem szólva a társadalom tudatépítéséről, de van egy pont, amikor eljön az összeomlás – állapította meg. Látszik tehát – mondta a közgazdász professzor –, hogy ennek köze nincs a háborúhoz, egy halmozott hatásról van szó, aminek csak ahhoz a háborúsnak mondható romboláshoz van köze, amit mintegy 14 éve folytatnak az egymást követő Orbán-kormányok.
„Ha háborús költségvetésről beszélünk, akkor azzal is tisztában kell lenni, hogy az elmúlt 14 esztendő belháborújának a romjait majd minimum tíz év alatt lehet csak rendbe rakni, a feladat pedig komoly finanszírozást igényel” – mutatott rá végül Inotai András. Orbánnak ez az újabb kommunikációs szólama tehát nem más, mint szemfényvesztés – vonta le a tanulságot.
