Nem a maffia épült be az államba, a kormány vált Orbán hatalom- és pénzvágyának eszközévé

A jobbközépen elhelyezkedő washingtoni Frontiers of Freedom Intézet alelnökének legfrissebb elemzése  közvetlenül a Fox News-os Tucker Carlson egyhetes budapesti látogatása után született. Az egyhetes turné során az amerikai jobboldal üdvöskéje igencsak szelektíven nyilvánult meg a magyarországi helyzettel kapcsolatban, beleértve az általa már 2019 eleje óta méltatott Orbánnal készített interjúját és az esztergomi beszédét.

Radványi Miklós kifigurázza Carlsont, de nem csak gúnyolja, több ponton konkrét adatokkal és tényekkel helyre is teszi (például az Orbán-kormány állítólagos családbarát és a magyarok érdekeit szem előtt tartó politikáját), illetve kemény szavakkal illeti, egyebek között így: „az interjúja és a beszéde is katasztrófa volt, végleg nevetségessé tette őt Magyarországon. A totális idiotizmusát leszámítva, tartózkodásának egyik fénypontja sem érdemel részletes elemzést”.

A magyar Chavez

Radványi – tőle szokatlan módon – ebben az írásában részletesebben is kitér saját, disszidálása előtti és utáni életére és munkásságára, beleértve, hogy már 2005-ben is foglalkozott „az igazi Orbán Viktorral”, akit már akkor a magyar Chaveznak nevezett (megjegyzés.: a venezuelai elnök 1998-tól haláláig, 2013-ig irányította a latin-amerikai országot, ez idő alatt elsorvasztotta a demokráciát, elnyomta a sajtót, manipulálta a választási rendszert, letartóztatta és száműzetésbe kényszerítette bírálóit). Hangsúlyozza, hogy professzionális életútja során rendíthetetlen konzervatív és republikánus volt, példaként említi, hogy sok cikkben bírálta Soros Györgyöt és támogatóit. Sokáig nagyjából egyet tudott érteni Tucker Carlsonnal is, „de hazugságai Magyarországról mára idiótává változtatta őt. Orbán Viktorról és a magyar helyzetről szóló tudósításai kirívó tudatlanságot tükröznek és szégyenletes hamisítványok”.

Rövidlátónak és félrevezetőnek tartja, hogy Carlson Orbán politikáját az illegális migrációra és a brüsszeli liberális értékrenddel szembeni „illiberális” reakcióira korlátozza, „sokkal többet segítene, ha az Orbán-jelenséget a poszt-kommunista országban történtek kontextusába helyezve vizsgálná”. Csehország és Szlovénia sikeresebb a nyugatot jellemző normálisabb politikai, gazdaság, kulturális és etikai rendszerre való átállásban; Szlovákia és Horvátország követi őket a sorban; majd jön Románia és Bulgária, amely szintén harcol a korrupcióval, a szegénységgel és a politikai instabilitással, de a legkomplexebb és legellentmondásosabb példa mégiscsak Lengyel- és Magyarország.

Ez kleptokratikus abszolutizmus

Ez utóbbi kapcsán Radványi emlékeztet arra, hogy Magyar Bálint 2001-ben, Simicska Lajos APEH-elnökké választása kapcsán írta, hogy új fejezet indult Magyarországon. „Azóta az állam maffia-módszereket kezdett alkalmazni a demokratikus intézményi keretei között, s szisztematikusan kiépítette a szervezett ’felvilágot’”.

„Habár nagyjából egyetértek Magyar Bálinttal, de a maffiaállam kifejezést nem tartom helyesnek”  – szögezi le Radványi, kifejtve: egy maffiaállamban az állammal párhuzamosan fejlődő maffia fokozatosan átveszi a politikai, gazdasági és pénzügyi szervezetek helyi és központi pozícióit. Ám Magyarországon ennek éppen az ellenkezője történt. A politikusok teljes politikai hatalmat szereztek a demokratikus folyamatok kihasználásával, majd azokkal visszaélve. Ezt követően, a kormányt szélsőséges hatalom- és pénzvágyuk eszközévé tették. „Ezért inkább a „kleptokratikus abszolutizmus” kifejezést használnám a mai Magyarország politikai rendszerének a leírására” – mondja Radványi, aki az Antall-kormánytól kezdődően, végigveszi az egymást követő kormányokat, röviden jellemezve őket a fenti szempontok alapján, megállapítva a többi között, hogy  Orbán – hatalomra kerülve – már 1998-ban megmutatta „a korrupt diktatórikus mentalitását és a pénz iránti vágyakozását”.

Orbán tévedhetetlen Messiásnak tartja magát

Majd amikor 2002-ben leváltották, ellenzékben „a legkevésbé demokratikus módon, visszataszítóan viselkedett”, s emiatt a 2002 és 2010 közötti nyolc elvesztegetett éve volt Magyarországnak. 2010 utáni regnálására úgy fog bevonulni a történelembe, mint  az egypárti uralomhoz való gyors visszatérés, a félfeudális mentalitással kombinált önpusztító „magyarság” feltámadása. „Orbán meg van arról győződve, hogy ő a Messiás, akire a magyarok vártak a megalázó trianoni békeszerződés óta. Ráadásul tévedhetetlennek tartja magát, olyannak, aki Istenhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, s így egyedül képes eldönteni, hogy mi jó a nemzetnek és mi nem. Nulla toleranciával rendelkezik minden olyan véleménnyel szemben, amely történetesen nem az övé, s magának vindikálja a jogot arra, hogy zsarnokság alá vonja az egész nemzetet, amelynek állampolgárait a saját alattvalóinak tartja csupán” – fogalmaz Radványi.

Magyarország, a zárt részvénytársaság

Az elemzés vázolja azt az utat és annak stációit, amelyen Orbán végigment, felvillantja azokat a bábjait – Áder, Kövér, Polt, Pintér, Varga Judit –­­, akik biztosítják a totális hatalmát és sérthetetlenségét, majd megállapítja, hogy Tucker Carlson félrevezető narratívájával szemben Magyarország Orbán Viktor abszolutizmusa alatt zárt részvénytársasággá alakul, azzal a céllal, hogy kiaknázza a nemzeti vagyont, hogy  annak nyereségét azután a kormány tagjai, a parlamenti képviselők és kiváltságos hívek, a NER-kiváltságosok élvezhessék. „Az orbáni abszolutizmus úgy működik, mint egy magánvállalkozás, amelyben minden részvényes csak annyiban gondol a közügyekre, amennyiben pozícióját magánnyereséggé változtathatja. A pénz uralkodik egy kis kisebbség kezében, eközben azonban a lakosság zöme szegénységben él, vagy napi szinten küzd a megélhetéséért”.

A Norvég Alap ügyében tetten érhető a rezsim mentalitása

Az elemzés kitér a presztízsberuházásokra, „miközben az oktatás és az egészségügy lerohad”, hosszan részletezi a korrupciós botrányokat, az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) intézkedéseit sorolja, összehasonlítva az ezekre vonatkozó tényszámokat a többi uniós országéval. A legfrissebb botrányt, a Norvég Alap ügyét is felvázolja az írás, mondván, „Ebben az egyetlen esetben tetten érhető az Orbán-vezette rezsim mentalitása. Orbán Viktor és klikkje számára a politika, beleértve a nemzetközi ügyeket is, nem a viták rendezésének művészete, hanem az, hogy megpróbálják megfélemlíteni és elhallgatni azokat, akik nem értenek vele egyet. Nem csoda, hogy az Orbán-rezsim egyre inkább elveszíti a hitelességét, mind Magyarországon, mind pedig a határain túl”. 

Radványi – aki korábbi cikkeiben már többször részletesen is elemezte Orbán Kína- és Oroszország-kapcsolatait, a mozgatórugóit – most szűkszavúan tér csak ki erre. Mint összegzi: „Orbán nyilvánvalóan a kínai és orosz kapcsolataival próbálja zsarolni nyugati partnereit, hogy elfogadtassa velük a maga „illiberális demokráciáját”, miközben személyes kegyekért Oroszországnak és Kínának hozzáférést kínál a NATO -hoz és az Európai Unióhoz. Ebben a veszélyes játékban Orbán a hazugság, a félelem, a megfélemlítés és a gonosz pletykák terepévé változtatta Magyarországot”.

Válaszút előtt

„Magyarország egyértelműen válaszút előtt áll” – szögezi le Radványi az elemzés végén. Mint kifejti, „A jövő tavaszi választások döntőek lesznek az ország jövője szempontjából. Magyarország vagy tovább süllyed Orbán Viktor „kleptokratikus abszolutizmusának” mocsarába, vagy esélye nyílik arra, hogy demokratikus nemzetként ismét csatlakozzon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz”.

Az ellenzéknek is „üzent” a jogász-politológus, aki szerint ugyan sikerült egységes frontot kovácsolniuk, de a programjukból egyelőre hiányzik az érettség. „A siker érdekében homogénebb politikai és gazdasági üzenetekkel kell előállniuk”.

„Pedig Orbán és a Fidesz újabb választási győzelme elfogadhatatlan lenne Magyarország és a nyugat, köztük az Amerikai Egyesült Államok számára, függetlenül attól, hogy a Demokrata vagy a Republikánus Párt irányítja a Fehér Házat és a Kongresszust” – szögezi le Radványi, aki szerint Amerika érdeke már csak ezért is egy objektív tájékoztatás lenne, „ám sajnálatos módon, Tucker Carlson egyhetes magyarországi látogatása nem ezt a célt szolgálta. Pedig egy igazi és szakértő újságíró számára magától értetődő a csaló kormányzati propaganda és a valóság közötti különbség, de nem Tucker Carlson esetében, aki láthatóan hamis ideológiai küldetést hajtott végre” – zárta elemzését Radványi Miklós.