Nem a tömeg nagysága, nem a beszédek, csak az érzelem dönt elszektásodott közéletünkben

Előre lehetett tudni, számháborúba fog torkollni a március 15.-i két meghatározó oldal – a Fidesz és a Tisza, azaz az Orbán- és a Magyar-féle politikai tábor gyűlése. És lőn! Mindkét oldal a saját igazát bizonygatja, ehhez segítségül hívja az „objektív”, a földről és a légből készített képi megjelenítéseket, fotókat, videókat – amelyekre persze igaz az, amit a statisztikai adatokról szokás volt mondani: úgy állítjuk be, úgy manipuláljuk, ahogy nekünk a leghasznosabb. Orbánnak – nem meglepő módon – még besegített a lánya felségterületének számító idegenforgalom állami szerve, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ), amely mobilcella-információkra hivatkozva állította, többen voltak az – elvben – állami ünnepségen, valójában a Fidesz választási pártrendezvényén.

Ugyanígy árus szemekkel és fülekkel nézte, hallgatta a nagyérdemű a fő szónokok beszédeit. Megpróbálták kibogozni belőlük a nem egészen egy hónap múlva tartandó országgyűlési választások szempontjából legfontosabbnak tűnő gondolatokat. 

Sok pró és kontra érvet el lehetne mondani mind a létszámok összevetéséről, mind pedig a két beszéd tartalmáról, ami egy-egy normál március 15.-i ünnepségen a legrelevánsabb lenne, ám az idei messze nem volt normális nemzeti ünnepi megemlékezés. Merthogy közeledik április 12.-e, és ez volt az a nap, amikor a két tábor vezetője demonstrálhatta a saját erejét. Mondjuk nagy kár, hogy eközben eltűnt az ünnep maga – pontosabban Orbán nagygyűlését bármikor tarthatták volna, a résztvevők kokárdáin és néhány tribünös celeb öltözékén túl gyakorlatilag sem külsőségekben, sem az elhangzott beszédekben nem emlékeztek meg 1848-ról. Magyar Péterék ezzel szemben odafigyeltek arra, hogy ez elvben nem választási gyűlés, hanem ünnep. Orbán Viktor viszont bármikor elmondhatta volna a beszédét, annak ugyanis köze nem volt az ünnephez, pláne nem egy, az 1848-as forradalomról, Petőfi Sándorról, a szabadságharcról tartott állami megemlékezéshez.

A kérdés pedig adódik: vajon a tömeg nagysága, sőt, az elhangzott beszédek irányultsága számít-e a választási részvétel, és főleg a majdani eredmény szempontjából fontosnak. Herényi Károlyt kérdeztük. A volt MDF-es politikus szerint a válasz erre „nem”. Mint fogalmazott: az égadta semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Már csak azért sem, mert ez a részvételi szám a választáson résztvevők számának csak egy kis töredéke, maximum, ha 10 százaléka. „Már bocsánat a kifejezésért, de ez az egész politika hímvesszőméretgetésre emlékeztet” – mondta.

És az elhangzott beszédek hatásával mi a helyzet? – kérdeztük. Kiváltképpen amiatt, amit Orbán Viktor mondott, pontosabban a félórás beszédének egyetlen igaz gondolatmente miatt, ami emigyen hangzott: „Április 12.-én a magyarok döntenek. Régi motoros vagyok, elég régóta harcolok, hogy tudjam, hogy mikor állunk valóban nehéz és fontos választás előtt. 28 nap múlva ilyen választás lesz. Nem csupán parlamentre és kormányra szavazunk, hanem sorsot választunk. Magunknak és az utánunk jövő magyaroknak...Választanunk kell, ki alakítson kormányt. Én vagy Zelenszkij. Kellő szerénységgel ajánlom magamat.”

Herényi szerint a választás szempontjából ezeknek az elhangzott mondatoknak – beleértve az idézettet is – semmi relevanciája nincs, még akkor sem, ha van valamilyen racionális tartalma. Véleményét azzal indokolta, hogy a választók 98 százalékban amúgy is az érzelem alapján döntenek. Ráadásul mára már szekták alakultak ki, annak tagjai tántoríthatatlanok, egyik tábor erre szavaz, bármi is történik, a másik meg arra, s nem számítanak a racionális érvek, gondolatmenetek – fejtette ki. 

S hogy akkor mi dönt a választáson? „Az esetek 99 százalékában az érzelmi kötődés, az érzelmi kapcsolat, s a bizalom, a bizalmat pedig általában nem racionális eszközökkel, érvekkel tudják elnyerni a politikusok, hanem érzelmi alapon, az érzelmekre hatva”.  Nem véletlen, hogy mind Orbán, mind Magyar a nemzeti, keresztény értékekre apellálva próbálja megszólítani az embereket.

S hogy mennyire kiemelkedően fontos az érzelmi húrok pengetése? Erre Herényi egy saját „ősrégi” emlékkel válaszolt. „Még országgyűlési képviselő voltam, amikor egy parlamenti felszólalásomban felhívtam arra a figyelmet, veszélyes vizekre eveztünk azzal, hogy a politikai ellenfélből politikai ellenség lett, olyan ellenség, akit ki kell írtani” – idézte fel az 1998. és 2010. között képviselőként funkcionált egykori MDF-es politikus.

Interjú Herényi Károllyal a KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2025. július 1-jei adásában: