Here we are: zenekarból család
Egy majdnem feloszlott zenekar, egy kórházi üzenetből született dal és egy barátság, ami családdá vált. A miskolci Here We Are története nem a gyors sikerről szól, hanem arról, hogyan lehet Borsodból, önerőből eljutni a legnagyobb klubok színpadára – Kacsenyák Gábor mesél a kezdetekről, a mélypontokról és arról, mi tartotta össze a zenekart.
Menjünk vissza egy kicsit a gyökerekhez. Hogyan állt össze ez a mostani csapat, és milyen mélypontokon kellett túljutnotok?
2017-ben indultunk Tomival, a dobosunkkal. Volt egy nagy törésünk, amikor egyszerre két gitáros is kilépett – egy ideig konkrétan nem is létezett a zenekar. Jött Muki, akiről az első találkozásnál kiderült, hogy teljesen ugyanúgy gondolkodik mint mi, szóval tökéletes hozzánk. Később Henit egy másik projektből hívtam el: mondtam neki, gyere le Miskolcra, ott vár majd két srác, beszállsz a furgonba, és levisznek egy pincébe. Ez volt az első benyomása rólunk, de azóta teljes a család.
Van egy dalotok, az „Őrzöm az Álmod”, ami szemmel láthatóan több nektek egy egyszerű slágernél. Mi a valódi története?
Tomi nagyapja, aki az egész zenekarhoz közel állt, megbetegedett és kórházba került. Tomi Messengeren írt róla egy olyan őszinte üzenetet, ami teljesen megviselt. Ebből a fájdalomból írtam meg a szöveget. Amikor elénekeltem nekik, együtt sírtunk az ágy szélén. Ez a dal is csak közelebb hozott minket.
Ezzel a dallal egészen különleges utat jártatok be, még Palya Beával is közös színpadra álltatok. Hogyan jött ez az éles stílusváltás?
A Dal című műsorban népzeneiesíteni kellett az „Őrzöm az Álmodat”. Nekem eszembe jutott a sirató stílusa, szerintem az egy gyönyörű dolog, és a témához abszolút működik. Rockzenével vegyített siratót csináltunk, hoztunk hozzá Miskolcról kiváló zenészeket, és ott megismerhettük Palya Bea művésznőt is. Utána a 2025-ös évadzáró koncertünket az A38-on vele csináltuk, ami egy rendhagyó este volt, „világok találkozása”. Egy roma-népi zenekar és egy metal zenekar közös koncertet adott közel teltházzal. Ez egy tök jó dolog: nem számít ki milyen stílusban játszik, a zene szeretete összeköti az embereket.
Miskolci zenekar vagytok, nem éreztétek soha hátránynak, hogy nem a fővárosból indultatok?
Sokáig azon a véleményen voltam, hogy budapestinek kell lenni, mert úgy több lehetősége van egy zenekarnak elindulni, ott közelebb van az ember a tűzhöz. Viszont mi most abban vagyunk, hogy Miskolcról csinálunk mindent. Rengeteg az ingázás Pestre és minden olyan helyre, ami előrébb viszi a zenekart. Lehet, hogy lassabb a folyamat, viszont amiket innen elértünk Borsodból, azok fixebb dolgok maradnak. Mert azokat úgy bebetonoztuk, az nem múlik el, az nem egy ilyen jöttment dolog, hogy most éppen összehaverkodtam valakivel, de amúgy meg jövő héten már nem is emlékszik rám. Szeretünk miskolciak lenni, és per pillanat nem érzem a hátrányát, mert hála Istennek csupa jó dolog történik velünk.
Borsodból indultatok, de már a legnagyobb klubokban játszotok. Hogy éled meg, amikor visszagondolsz a gyerekkori álmaidra?
Mostanában realizáltam ezt magamban, hogy amikor még egészen kicsi voltam, gondolkodtam azon, hogy: “fú, egyszer majd játszani fogok az Akváriumban”. Dehogy, hol fogok én... Aztán Akvárium-koncert is volt, Barba Negra-koncert is volt, és lesz is mind a kettő a jövőben. Olyan helyek, amiket mindig láttam, hogy a nagyzenekarok lépnek fel ott. Én meg eljártam koncertekre, és tényleg, a fények, a füst... teljesen odáig voltam érte. Már az, hogy ezt én csinálhatom, az összes nehézségével együtt nagyon-nagyon hálás feladat.
Merre tart most a zenekar?
Ami most történik, a Leanderékkel a közös turné, az például egy nagyon jól eső dolog. De ami a legnagyobb mérföldkő, hogy aláírtuk az első menedzsmenti szerződésünket a Hear Hungary-val. Szarka Józseffel összeültünk dumálni, és mondta, hogy nemcsak a turnét, hanem konkrétan a Here We Are-t szeretné. Erre én nagyon büszke vagyok, hogy rengeteg dolgot elértünk az évek során, de ezt teljes mértékben eddig önerőből csináltuk Borsodból. Nekünk senkink nem volt, aki pusholt volna minket; írtuk a dalokat, és majd lesz, ami lesz.
Ha össze kellene foglalnod, mi az amitől a Here We Are-t működik?
Sosem volt egyszerű életutunk sem magánemberként, sem zenekarként. De tényleg az segített minket, hogy teljes mértékben kitartottunk egymás mellett mindig. Húztuk a másikat, és tényleg családként tekintettünk egymásra. Olyan helyzetek voltak, amikor konkrétan csak egymásra számíthattunk az életben is, nem csak zenekarként. Számomra ettől nagyon erős az egész: bármit csinálunk, abban egy pillanat megjátszás vagy kamu nincsen. Mindent őszintén tudunk működtetni, mert hajt a cél, illetve az az egymás felé való szeretet, amit eddig nagyon kevésszer éreztem az életemben. Ez a három ember az ékes példa rá, milyen az, amikor tényleg ennyire tud szeretni valakit az ember.
