Nem csak fogy a víz, de a minősége is egyre rosszabb lesz
Az erősödő globális felmelegedés miatt a jövőben nem csak egyre több ember tapasztal majd vízhiányt és árvizeket, de a romló vízminőség és higiénia miatt a közegészségügyi kockázatok is nőni fognak.
Jelenleg a világ népességének negyede nem jut biztonságos ivóvízhez, és az éghajlatváltozás hatására fokozódó szélsőséges időjárási események is kockázatot jelentenek a vízminőségre. A permafroszt olvadása, a gleccserek visszahúzódása, a víztestek melegedése, az árvizek, erdőtüzek fokozódása és az eróziós folyamatok is káros hatással vannak a megmaradó ivóvízkészleteinkre.
Az IPCC második munkacsoportjának az éghajlatváltozás hatásaival és a lehetséges alkalmazkodással foglalkozó jelentése szerint az ember okozta felmelegedéshez köthető folyamatok több ponton jelentős kockázatot jelentenek a vízbiztonságra is. Miközben az emberiség közel harmadának megfelelően kezet mosni sincs lehetősége, és minden negyedik embernek nem jut biztonságos ivóvíz, az éghajlatváltozás hatásai közvetlenül és közvetve is növelik a szennyező anyagok koncentrációját a vizekben. A legfőbb okok: a vizek általános melegedése; a szélsőséges időjárási események és következményeik, mint árvizek, erdőtüzek; a permafroszt és a gleccserek olvadása; valamint a szélsőséges események és az olvadás hatására fokozódó talajerózió – írja a Szeretlek Magyarország.
A felmelegedés erősödésével és a szélsőséges csapadékesemények egyre gyakoribbá és intenzívebbé válásával a vízminőségre gyakorolt negatív hatások egyre valószínűbbek.
Az extrém hőséggel és csapadékeloszlással is összefüggésben 2000 és 2010 között a világ népességének körülbelül tíz százaléka szembesült kedvezőtlen vízminőség okozta problémákkal az ázsiai, afrikai, valamint dél- és észak-amerikai országokban. A gyerekek a leginkább veszélyeztetettek, a tiszta víz és alapvető köztisztaság hiányával összefüggő, például hasmenéses megbetegedések miatt több mint fél millió 5 év alatti gyermek halt meg 2019-ben.
A természetes rendszerekből már most túl sok vizet veszünk ki öntözés és ipari folyamatok céljára. Mindeközben a csökkenő mennyiségben elérhető édesvízforrások minőségét tovább rontjuk a szennyezéssel (például fokozott műtrágyahasználat a mezőgazdaságban; ruhaipar; műanyagszennyezés).
Ne gondoljuk azt, hogy a probléma csupán a fejlődő országokat érinti. A század közepére a száraz években a francia, olasz és belga területeket érintő Maas folyó vízminősége sem fogja teljesíteni a jelenlegi határértékeket és vízminőségi előírásokat.
A csatornahálózatok és víztisztító rendszerek klímabarát tervezésével és fejlesztésével, a vízpazarlás és a vegyszerhasználat csökkentésével, a természetes vízfelszínek védelmére irányuló stratégiákkal, valamint kék-zöld infrastruktúra széles körű alkalmazásával megóvhatnánk a megmaradt vízkészleteinket és elősegíthetnénk az éghajlatváltozás már elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodást.
A vizes élőhelyek megőrzésével és az egészséges édesvízi ökoszisztémák erősítésével a természetes vízszűrő és árvízszabályozó rendszereket hívhatnánk segítségül, ami a talajeróziót is mérsékli.
A fenntartható fejlődési célok részét képező tiszta víz és közegészségügy elérhetősége alapvető emberi jog, aminek feltétele az ivóvízkészletek megóvása, ezért átfogó stratégiák kidolgozása és megvalósítása szükséges. Fontos továbbá, hogy a vízminőségre vonatkozó különböző nemzetközi és hazai útmutatók felülvizsgálata során a szélsőséges időjárási események hatásai is fokozottan figyelembe legyenek véve. Mindezekhez elengedhetetlen a döntéshozóktól induló rendszerszíntű cselekvés és az egyéni lépések is, melyre a mindennapok során is számtalan kisebb-nagyobb energiaráfordítást igénylő lehetőség áll rendelkezésünkre.
