Nem csalás, csak ügyeskedés
Mellár Tamás közgazdász, a Párbeszéd országgyűlési képviselője szerint, nincs kormányzati elvárás amögött, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) bizonyos dolgokban a kormány számára kedvezőbb számokat közöljön a statisztikáiban a valóságosnál. Azt viszont az elmúlt években a KSH-ban tett látogatásai során érzékelte, hogy a hivatal vezetésében – de szerinte az egész államapparátusban is – borzasztóan erőteljes a félelem, hogy megfeleljenek a kormányzati elvárásoknak. Ezért például a módszertani bizonytalanságokat úgy oldják fel, hogy a becslésükkel inkább a kormány számára kedvező számokat mutassanak be, ahelyett, hogy azt néznék, mi áll a valósághoz közelebb. Mert ez mégsem csalás, csak ügyeskedés.
De kezdjük az elején. Szeptember végén kedvező adatokat közölt a munkaerőpiac helyzetéről a KSH. Eszerint augusztusban a foglalkoztatottak száma az idén először újra meghaladta a 4,5 millió főt, és 54 ezerrel volt több, mint júliusban. A munkanélküliségi ráta egy hónap alatt 0,7 százalékponttal 3,9 százalékra csökkent, így a munkanélküliek száma 185 ezer főre zsugorodott. Ezzel szemben, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál (NFSZ) augusztusban a regisztrált álláskeresők száma a KSH által mértnek majdnem a kétszerese, 344 713 volt.
Mellár Tamás szerint, azért van eltérés a két szám között, mert másként számolja a munkanélkülieket a KSH, és másként az NSZF.
Az NSZF száma azokon az embereken alapszik, akik elmennek a munkaügyi hivatalhoz, és regisztráltatják magukat. Ha regisztrálták őket, akkor három hónapig álláskeresési segélyt kapnak, utána pedig már csak általános alapsegélyre lesznek jogosultak, ami 28 ezer forint. Nyilvánvaló, hogy itt több munkanélkülit mérnek, de azért érdekes, hogy bár a számuk majdnem kétszerese a KSH-énak, még ez sincs közel az igazsághoz. A munkaügyi hivataloknál ugyanis sorba kell állni, a munkanélkülivé vált emberek nem tudnak egyből bejutni. Sokan pedig meg sem próbálják. Azok meg, akik külföldön dolgoztak, nem is regisztráltatják magukat, mert ők úgysem kapnak álláskeresési segélyt.
A KSH a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO): szabványa alapján végzi a munkanélküliségi ráta kiszámolását. Ez az a sztenderd, amit a világon nagyjából mindenhol elfogadnak. Ebben az adatok munkaerő-felmérésből származnak. Aki azt vallja magáról, hogy az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, azt már nem tekintik munkanélkülinek. Ha valaki nem keres munkát és két héten belül nem tud munkába állni, akkor sem munkanélkülinek, hanem inaktívnak számítják. (Ebben a mostani járványos időszakban pedig könnyen elképzelhető, hogy valaki azt mondja, nem keres munkát intenzíven, mert nem nagyon mer elmenni otthonról.) Ebből következően jönnek az olyan kedvező számok, hogy most magasabb a foglalkoztatás, mint volt.
Az ILO- szabvánnyal sok probléma van, például már a kikérdezési listája is elég laza, de nyilván a nyugati országoknak fontos volt, hogy ne mutassanak magas munkanélküliségi rátát, mert az nem elegáns az országra nézve. De a KSH tud arra hivatkozni, hogy ő ennek alapján végzi a számításait.
Míg a KSH-nál a munkanélküliek száma 185 ezer fő, az NSZF-nél 340-350 ezer. Mellár Tamás szerint, kétségkívül igaz, hogy a regisztrált munkanélküliek száma sokkal közelebb áll a valósághoz. Ám, ha reálisan néznénk, akkor normális becslések alapján, ma Magyarországon olyan 450-500 ezer lenne a munkanélküliek száma.
Vagy például az a fantasztikus szám, hogy a foglalkoztatottak száma 4,5 millió fölött van. A baj csak az, hogy a számításba csak az öt főnél többet foglalkoztató vállalatokat, cégeket vették bele, a kevesebb embert foglalkoztató cégek nincsenek benne. Márpedig többnyire ezek a kis cégek voltak azok, amelyek a legjobban megszenvedték a vírus okozta válságot. Ez a szám azért torzít.
Ezek azok a példák, mondja Mellár Tamás, amiktől az egész történet inkonzisztens lesz. Meg attól is, hogy miközben arról beszélünk, hogy micsoda nagy válság van a magyar gazdaságban, a régióban nálunk volt a legnagyobb visszaesés, ezért az Európai Uniótól kérünk támogatást, a másik szánkkal meg azt mondjuk, hogy többen dolgoznak most, a válságban, mint korábban. Hát hogy jön össze ez?! Nem konzisztens egymással, hogy van egy nagy gazdasági recesszió, gazdasági visszaesés, és ugyanez van a bérek vonatkozásában is, közben a KSH kimutatja, hogy az átlagkeresetek dinamikusan nőnek, mert a számításnál abban is csak az állami alkalmazottakat, meg a nagy cégeket nézik, az öt fő alattiakat ott sem. Ebből megint egy torz szám jön ki. A foglalkoztatás meg a munkabérek alapján, úgy néz ki, mintha jó konjunktúrában lennénk, pedig ez csak egy kis részét fedi le a tényleges gazdaságnak. Azt a részét pedig nem nagyon vakargatják meg, amelyik nyilvánvalóan kárvallottja a válságnak.
Mellár Tamás szerint, a KSH-ban olyat sose csinálnak, hogy kijön a szám, ami a három, akkor helyette hetet mondanak. Inkább azt mondják, hát ez valahol három és hét között lesz, és ha az a kedvezőbb, próbáljuk a hetet. Nyilván nincs ott egy olyan ember, aki azt mondja, hogy most ezt vagy azt a számot kell kiadni, de azért a megfelelés szelleme ott lebeg a dolgok felett.
