Nem egy irányba húz a négy visegrádi ország
„A V4-ek kormányfői a múlt heti budapesti rendkívüli csúcsértekezletük után tartott közös sajtótájékoztatójukon önmaguk adtak egyértelmű diagnózist arról, hogy milyen állapotban van az együttműködésük” – reagált Balázs Péter korábbi külügyminiszter az Európai Külkapcsolatok Tanácsa által készített, a V4-ek egységét vagy éppen nem létező egységét bemutató, „A Visegrádi országok európai politikájának irányai” című tanulmányban foglaltakra. Azon az ominózus sajtóértekezleten ugyanis a négy miniszterelnök elbeszélt egymás mellett, egymástól eltérő prioriásokat hangoztattak.
Olyan nagyon nagy meglepetést nem okoz annak a tanulmány tartalma, amit az Európai Külkapcsolatok Tanácsa készített a visegrádi országok európai politikájának irányairól, egy, az idén nyáron végzett, nem reprezentatív felmérés eredményei alapján.
Mint a Népszava beszámolt róla, a felmérésben magyar, cseh, lengyel és szlovák külpolitikai döntéshozók, valamint véleményformálók mondták el a véleményüket a V4 együttműködésről, különféle aspektusokból. Mint kiderült, a V4 iránt a magyarok és a lengyelek inkább elkötelezettek, mint a csehek és a szlovákok. Az egymáshoz való viszonyukat jónak, illetve nagyon jónak ítélik meg, egyedül a lengyelek látják rosszabbnak a csehekkel való kapcsolataikat (aminek az oka egy konkrét vitájuk). Az is kiderült, hogy a négy ország nem feltétlenül tartja egymást a legszorosabb európai szövetségeseinek: a magyarok és a lengyelek egymást igen, miként a csehek és a szlovákok is, de a második és harmadik helyen már nem egymást jelölték meg. Egyöntetűen kedvező az uniós tagság megítélése mind a négy országban – a magyarok és szlovákok csaknem 99 százaléka tartotta minden más együttműködési formánál jobbnak, míg a csehek 97, illetve a lengyelek 92 százaléka.
Ami pedig a V4 együttműködés sikerességét, befolyását és konstruktivitását illeti: ezt egyedül a magyarok tartják egyértelműnek: a lengyelek és a szlovákok megosztottak; míg a csehek szerint egyesen bomlasztó a V4 uniós szerepe. Ugyancsak a magyarok nyilatkoztak a legpozitívabban a V4-ről, mint platformról: ők tartják a leghangsúlyosabb és a politikai ambíciókat leginkább szolgáló együttműködésnek.
„Tulajdonképpen nem is kell egy ilyen felmérés ahhoz, hogy meg lehessen ítélni a Visegrádi Négyek együttműködésének jelen állapotát” – reagált ugyanakkor megkeresésünkre Balázs Péter. A korábbi magyar külügyminiszter, uniós biztos szerint elég, ha megnézzük, mi történt az Orbán Viktor által összehívott rendkívüli budapesti V4-csúcsértekezleten, pontosabban az azt lezáró sajtótájékoztatón. Az ugyanis szerinte egyértelmű diagnózist állított fel arról, hogy milyen állapotban van a csoportosulás, ráadásul a négy ország vezetői „vallották be”, amikor „kiválóan demonstrálták a divergens politikai pályákat”.
Merthogy kiállt a négy ország kormányfője, hogy beszámoljon a tanácskozásról, de négyen négyfélét mondtak. S – jegyezte meg Balázs – amikor ugyanarról dologról többen beszélnek, akkor az a nagy kérdés, hogy mennyire cseng egybe a mondandójuk. Itt még csak nem is külön-külön nyilatkoztak, hanem egymás mellé álltak, ám négyen eltérően kommentálták a témát, ami „majdhogynem egy térkép volt ahhoz, hogy mennyire különféleképpen viszonyulnak a kérdéshez”.
A lényeget kiemelve, az egyes kormányfők mondandójából a volt külügyminiszter azt hangsúlyozta: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök arról beszélt, hogy Belarusz – mögötte Oroszországgal – politikai célokra használja az embereket; a kialakult helyzet nem migrációs, hanem politikai válság, a menekülteknek ugyanis nem természetes útvonala ez. Ezzel szemben Eduard Heger, szlovák kormányfő azt hangoztatta, hogy az Európai Unió az életterünk, fontos az integráció – ő gyakorlatilag csak az EU-ról beszélt pozitívan. Az pedig, amit Andrej Babiš mondott – jegyezte meg Balázs Péter – nem releváns, hiszen ő egy bukott, választást vesztett miniszterelnök.
Orbán pedig valójában nem is a csúcs témájáról beszélt, ő csak Brüsszelt szidta. Emellett kínosan ügyelt arra, hogy ki ne ejtse a száján sem Putyin nevét, sem azt, hogy Belarusz.
Balázs Péter emlékeztetett arra is, hogy a V4 az 1991-es – rövidke – szándéknyilatkozat alapján működő szervezet, aminek nincsenek sem lefektetett szabályai, sem intézményei, s „mindig annyit ér, amennyit az aktuális kormányok beletesznek”. Jelenleg pedig a négy kormány közül kettő, a magyar és a lengyel külön úton jár a másik kettőtől az Európai Unióban. A szlovákok elkötelezettsége az EU mellett nyilvánvaló, „azt pedig majd meglátjuk, hogy az új cseh kormányfő merre megy, de gyanítható, hogy a szlovák utat követi majd” – vázolta a jelen állást Balázs Péter. „A V4-ben tehát jelenleg az állás 2:2, a csoportosulás pedig akkor szokott jól működni, ha hárman mennek egy irányba” – mondta, hozzátéve: amikor a V4 egységben van, akkor egy jól prezentálható, ismert brand tud lenni Európában és a világban, de ez változik, ahogy a kormányok is változnak.
