Nemcsak az ezer kivágásra ítélt fa miatt vérzik ezer sebből a Déli Körvasút projekt
Szél Bernadett képviselő pert nyert a külügyminisztérium ellen, amely titkosította a Budapest-Belgrád vasútvonal projekthez kapcsolódó szerződéseket. A minisztérium nem tudta bizonyítani a bíróság előtt, hogy nemzeti érdeket sértene a titkosítás feloldása. A közelmúlt egy másik híre, miszerint Mészáros Lőrinc cége 338 milliárd forintért, azaz kilométerenként több mint 60 milliárdért újíthat fel és bővíthet egy ót kilométeres vasúti szakaszt Újbudán. Szakértők számításai szerint a túlárazás itt mintegy tízszeres, a munkát ugyanis 30-35 milliárd forintból is el lehetne végezni. A két hír között pedig a közös nevezőt úgy hívják, hogy Déli Körvasút, amely, ha a jelenlegi tervek szerint valósul meg, a környéken élő mintegy 15 ezer lakó egészségét, anyagi javait és normális életvitelét veszélyeztetné.
Erről a projektről már több alkalommal írtunk. (Például itt, itt, és itt). A Dombóvári-Sárbogárdi-Hamzsabégi út környékén lakók 2019 végén tudták meg, hogy lakóházuk közvetlen közelében vezetnék át a Budapest-Belgrád vasútvonal megnövelt teherforgalmának egy részét. A tervet 2020 januárjában, egy közmeghallgatásnak nevezett lakossági fórumon mutatták be, ahol a kivitelező Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) emberei az elővárosi közlekedés előnyeit magyarázták a megjelenteknek, és azt érzékeltették velük, hogy aki ennek az ellensége, az maradi és a haladás ellensége. Teherforgalomról szó sem esett, és azt sem verték nagydobra, hogy – a tervek szerint hat évig tartó építkezéshez – a Hamzsabégi sétány környékén mintegy ezer fát kellene kivágni. Az ígéretek szerint a kivágott fák helyett újakat telepítenének, ám ez cseppet sem nyugtatta meg a lakókat, hiszen a többségében erejük teljében lévő lombos, árnyékot és levegőt adó növényeket nem lehet egyből újakkal pótolni. Arról nem is szólva, hogy a botrányosra sikeredett – közmeghallgatásnak csúfolt – előadás közben végül csak kibújt az eltitkolni szándékozott szög a zsákból és kiderült, amit a lakók más forrásból már tudtak: valójában nem az elővárosi közlekedés miatt kell a vágányok számát a meglévő kettőről háromra, sőt, helyenként négyre növelni.
Ez az őszintétlenség eleve bizalmatlanná tette a projekttel szemben a lakókat, akik az önkormányzathoz fordultak segítségért. Újbuda önkormányzata először pozitívan állt a lakók kéréséhez, s a polgármester egy félig nyilvános testületi ülésen – ahol a lakók képviseletében többen részt vehettek – azt mondta, hogy ebben az ügyben elmennek a falig. Utóbb ez az ígéret úgy módosult, az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy a beruházás következtében az ott lakó embereket minél kisebb kár, az építkezésnél pedig a lehető legkevesebb kellemetlenség érje. Közölték azt is, figyelnek arra, hogy a beruházó betartsa az ígéretét, vagyis, hogy a jelenleg ismert legkorszerűbb zajvédőt alkalmazza, valamint, hogy amennyiben mégis anyagi kár érné a lakókat – például a nagy teherforgalom miatt megrepednek a sínekhez közeli lakások, házak falai – akkor mindent elkövetnek a kártalanítás érdekében. Csakhogy a lakók nem zajszigetelést és – esetleg bírósági úton kikényszerített – kártalanítást akarnak, hanem azt, hogy az alkalmanként veszélyes anyagokat is szállító tehervonatok ne az ő ingatlanjaiktól néhány méternyire közlekedjenek.
Nem a teherforgalommal van bajuk általában, de volna erre más megoldás is. Például a Budapestet elkerülő, és valóban körvasútnak nevezhető V0 nyomvonal, amelynek tervei már régóta készen vannak, ám azokat néhány évtizeddel ezelőtt félretették. Ezt a V0 projektet kellene újból elővenni, leporolni, s a főváros lakott területeit elkerülő autós körgyűrűhöz hasonlóan, az érintett vasútvonalhoz felhasználni. Ez volna normális és természetes megoldás, valamint ez az érintett területen lakó több tízezer ember érdeke.
