Nemzeti konzultáció: rossz helyre címezte a kormány a kérdéseket
Megint megkérdezi Orbán Viktor a nemzetet. Ilyenkor játssza a hülyét a miniszterelnök, úgy tesz, mintha tanácstalan volna, és az ő derék népétől várna ötleteket. Nemzeti konzultációnak nevezi az ilyen megkérdezéseket, amiben persze van némi perverzitás, de lelke rajta, ha ő így szerez magának örömet, legyen így. Csak hát, vannak bajok ezzel a konzultációnak nevezett szemfényvesztéssel.
Nem csak az, hogy mi, adófizetők perkáljuk ki a rávalót. Ez is baj, mert sokba kerül, és nekünk sem feneketlen a zsebünk, lenne helye a pénzünknek máshol is. Most nem sorolnám, hogy hol mindenütt, mert demagógnak látszanék, ha az oktatást és az egészségügyet említeném, vagy, teszem azt, a szegénység felszámolását, de legalábbis csökkentését.
Nem tudni amúgy, hogy mennyibe kerül ez a mostani inzultálás, a korábbiak általában egymilliárd forintba fájtak, ez a mostani nyilván sokkal olcsóbb, mert nincs postaköltség, elég felmenni az internetre, és már lehet is küldeni a választ a miniszterelnöknek.
A nyitásról kérdezi Orbán Viktor a nemzetet, hogy szerintünk megérett-e már a helyzet arra, hogy szabadabban éljünk, mint az elmúlt egy évben, vagy még mindig szükségesek a szigorítások. Várja a válaszunkat a kormány, mert fontos neki, hogy mit gondolunk, tudvalevő, hogy nélkülünk nem tesz semmit, ha mi, magyar emberek nem válaszolnánk a kérdéseikre, Orbán és a kormány csak ülne egész álló nap és tanácstalanul nézne maga elé.
Korábban is így volt, akkor azt akarta Orbán, hogy legyen véleményünk Brüsszelről, mert az már végképp nem járja, hogy onnan akarnak diktálni a büszke magyaroknak. Mellesleg jó nagy summákat is szoktak küldeni időnként, de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem leszünk gyarmat és visszautasítjuk a brüsszeli bürokraták diktátumait. Adják ide a pénzt, aztán húzzanak el gyorsan a vérbe, amíg jól van dolguk. És a Soros nevűről is szokott érdeklődni a kormány, akinek háttérhatalma, vagy mi a fenéje van. Az is itt settenkedik mindig a közelben, és ha tehetné, mindenbe beleütné az orrát.
Az igazat megvallva, ezek a mostani konzultációs kérdések sokkal normálisabbak, mint a korábbiak voltak, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy valódi kérdéseket tettek fel az állampolgároknak. A baj nem is ezzel van. Hanem egyfelől azzal, hogy a korábbi rossz tapasztalataink miatt, amikor sugalmazó kérdésekkel szembesítettek bennünket, már gyanakvóak vagyunk, és azt gondoljuk, hogy ezek már megint akarnak valamit tőlünk. Leginkább az elérhetőségünket akarják, valamint a lojalitásunkat lemérni. Aki válaszol a kormány kérdéseire, jó ember, aki nem, az tuggyukki.
Másfelől pedig, olyan kérdéseket tettek fel nekünk, amelyekre nem mi, hanem szakemberek tudnak felelősséggel válaszolni. Nekünk, állampolgároknak is van persze véleményünk arról, hogy lehet- e lassanként kinyitni az éttermeket és a hoteleket, fel lehet-e oldani az este 8 órás kijárási tilalmat, de ez egyáltalán nem releváns, mert mi legföljebb a vágyainkat tudjuk beleírni a válaszainkba, azokat pedig nem a kormánnyal fogjuk megosztani. (Én például szeretnék egy normális országban élni.)
Orbán és a kormány nagyon jól tudja, hogy a mostani kérdésekre nem tőlünk, állampolgároktól várhatja a válaszokat. Rossz helyre ment a címzés, mert nem bennünket, kellett volna megkérdezni, hanem a mi érdekünkben olyan szakembereket, akik függetlenek a kormánytól, és akiknek a véleményét nem a Karmelita kolostor miniszterelnöki íróasztalán fogalmazzák.
