Nincs ok optimizmusra? – Jósgömb híján szakértőket kérdeztünk meg 2025-ről 1. rész

Balázs Péter: a helyzet további romlása növeli az újszerű ellenzék esélyeit
(Korábbi külügyminiszter, uniós biztos, a CEU professzora)

2025-ben tovább fog tartani a globális konfliktus a demokratikus és az autokratikus rendszerek között, a kérdés az, eljutunk-e valamilyen megoldásig. Ennek a konfliktusnak a látható tere az orosz agresszió terepe, az ukrajnai háború. Ennél azonban sokkal többről van szó, mindkét fél mögött ott sorakozik a fél világ. A kettő közötti különbség az, hogy a keleti oldal – Oroszország, Irán, Észak-Korea és Kína – ugyanazokkal a vezetőkkel – Vlagyimir Putyinnal, az ajatollahokkal, Kim Dzsongunnal, Hszi Csin-pinggel – folytatja 2025-ben is. Ugyanakkor a négy közül kettő – Oroszország és Irán – gyengül(t) a háborúk miatt. Ezzel egyidőben a nyugati oldalon szinte minden változik. Ez pedig nehezen kiszámíthatóvá teszi a jövő évet.

Ami számunkra érdekes, hogy a nyugati oldalon nem látjuk, ki merre indul. Csupa kérdést vet fel Donald Trump személye, az, hogy mit fog képviselni az amerikai elnök. Az Európai Unió két vezető országában – Németországban és Franciaországban – bizonytalanság uralkodik. Ez a két ország külön-külön is érdekes, de a kettő jövőbeli szövetsége miatt is fontos. Szerencsére erősödtek az EU vezető intézményei, az újjáválasztott Európai Parlament és a kifejezetten erős Európai Bizottság. A bizottság 27 tagja közül 21 új, közülük 18 közvetlenül kormányokból érkezett, azaz operatív ember. Az európai intézmények tehát húzni fognak, a kérdés azonban a német és a francia kormány szilárdsága, támogatottsága.   

Az egész transzatlanti közösségben az a fő kérdés, hogy mennyire nyer még inkább teret a szélsőjobb. Donald Trump maga is szélsőjobboldali jelenség; a német választás lehetőséget nyit az erősödésre az AfD-nek; a franciáknál pedig Marine Le Pené a nemzetgyűlés egyharmada (egy miniszterelnököt már meg is buktatott). A nagy kérdés, hogy miközben kelet-nyugati vonatkozásban a rendszerek közötti versenyt vívjuk, milyen értékek védelmében tud a nyugat felsorakozni, illetve, hogy nem fogja- e visszafogni a cselekvést a belpolitikában erősödő szélsőjobb a külpolitikai, és azon belül fegyveres konfliktusokban. 

Ebben a versengésben sajnos Magyarország az EU elnökség révén nem erősödött, mégpedig azért nem, mert Orbán sajátos szerepfelfogással csinálta azt végig. Nem az unó belső erősítésével volt elfoglalva, hanem az EP-ben próbálta szervezni a szélsőjobb pártok szövetségét. Emellett a transzatlanti szövetségi rendszeren belül is nagyon nyíltan és egyértelműen képviselte az orosz érdekeket. 

Mindeközben idehaza gyászosan lemaradtunk gazdasági tekintetben, az állam működése tekintetében, az egészségügytől az oktatásig – minden területen romlást szenvedtünk el. Ez párosul egy erkölcsi zuhanással, értve ez alatt a többi között a közpénzekhez való viszonyt, a politikai hangvételt, a politika minőségét. Minden területen általános a romlás, ami megérlelte a várakozást egy fordulat iránt. Jelentkezett is valaki, aki pontosan ezt ígéri, és egyre népszerűbb. Ő Magyar Péter.

Mindez jövőre is párhuzamosan fog zajlani: további lejtmenet várható, mert a Fidesznek már nincsenek új eszközei és ötletei. A kormányzás színvonala is tovább romlik, ugyanakkor ez növeli az újszerű ellenzék esélyeit. És – teszem hozzá – üdítően friss hangok is jelentkeznek. Végignéztem például a kutyapártos Kovács Gergely – immár polgármester – információs műsorát – s üdítően friss hangot hallottam. Azt láttam, hogy a maga sajátos stílusában felelős kormányzást valósít meg a híresen konzervatív Hegyvidéken, ahol valódi, bátor kormányzati lépéseket tesz. Van esély arra, hogy mások is követhetik a jó példáját...

Herényi Károly: 2025 a politikai kijózanodás éve lesz
(korábbi MDF-es vezető politikus, jelenleg önkormányzati képviselő)

2025 a politikai kijózanodás éve lesz. Az Orbán-Lázár-Szijjártó féle hazugsággyár csődbe fog jutni. Ez azt jelenti, hogy az emberek rá fognak döbbenni: az Orbán-rendszert senki sem úszhatja meg, minden család egyik vagy másik tagján keresztül valamilyen módon szembesül azzal, hogy a rendszer lassan működésképtelenné válik. Az emberek realizálják, hogy valamit tenniük kell. Mindez párosul a gazdaság elképesztően rossz állapotával, a forint árfolyamának a tarthatatlanságával, a magas inflációval, továbbá, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyin személyében egy háborús bűnöst támogat, aminek szintén meglesznek a következményei.

A társadalmi ellenállás növekedni fog. És Grúzia példája is mutatja, hogy egy nemzetet nem lehet erőszakos eszközökkel, tartósan elnyomni. Az emberek ugyanis egy idő után rádöbbennek arra, hogy csak maguk érvényesíthetik az egyéni érdekeiket, hiába állítják a politikusok, hogy majd ők megteszik ezt helyettük.

Biztos, hogy van elegendő kurázsi ehhez a magyarokban, igaz, egyelőre látensen, rejtőzködően. De a magyar olyan, hogy amikor betelik a pohár, akkor nem lehet neki megálljt parancsolni. Arra azonban oda kell figyelni kell, hogy ezek a társadalmi folyamatok normális mederben maradjanak. Már csak azért is, mert igen közel vagyunk ahhoz, hogy átlépjük a normalitás határát. Ennek lehet egy pesszimista végkifejlete, egy robbanás, amit el kellene kerülni. De változásra szükség van, mégpedig olyan változásra, amelynek az értéktartalma jobb, mint amit levált. Lehet persze azt remélni, hogy a regnáló politikusok gondolkodása megváltozik, de erre én nagyon kis esélyt látok, már csak azért is, mert ők egy nagyon fix rendszer részei. Azt nem tudhatjuk, hogy mi lesz Magyar Péter mozgalmával, pártjával. 

Meggyőződésem, hogy az állampolgárokban magukban kell elindulnia a folyamatnak, nekik kell ráébredniük a saját felelősségükre, a közéletben, a közélet iránt viselt felelősségükre. Ma a „társadalmi felelőtlenség” tartja pozícióban a hatalmat.

Ha egy pillanat alatt dől el a változás, azt rengeteg ártatlan áldozattal járó forradalomnak nevezik, amitől az Isten mentsen meg mindannyiunkat!  Akárhogyan is, szerintem már el is indult egy olyan folyamat, aminek a vége az, hogy a demokratikus intézményrendszer által biztosított szabad választásokon a jelenlegitől teljesen eltérő eredmény születik.

Horn Gábor: 2025-ben akár nehezen kezelhető cselekménnyel is számolhatunk
(A Republicon Intézet vezetője)

Gazdaságilag folytatódik a tovadöcögés, ellentétben Orbán Viktor fantasztikus vágyaival, amelyek amúgy a 2023-ashoz nagyon hasonlatosak, s amiknek láttuk az eredményét. Lassú, nehezen kiszámítható, perspektívákat nem kínáló, a legszegényebbeknek még rosszabb helyzetet teremtő, a középosztálynak stagnálást, a tetején lévő szűk rétegnek meg további gazdagodást eredményező esztendő következik. 

Politikailag nagyon mozgalmas időszak jön. Látszik, hogy a Fidesz le akar és le is tud menni kutyába. Menczer-féle történetekkel leszünk tele. Mindez felbátorította a szélsőjobboldali csőcseléket, s akár nehezen kezelhető cselekménnyel is számolhatunk. A Tisza Párt tovább erősödhet, mert többen megérthetik, hogy az lehet az alternatíva.

Sajnos a magyar társadalomnak a leépülése is folytatódik, beleértve az egészségügyet, a szociális rendszereket, az oktatást, az önkormányzatiságot, a civil életet. Sehol nem látok esélyt. Döbbenetesek a karácsonyi időszakban megjelent hírek az általam tisztelt emberek haláláról, a körülményeiről, ami elképesztő, állapotokat fest az egészségügyről. De ugyanilyen helyzetben van a magyar oktatási rendszer, a közoktatástól a felsőoktatásig. Döbbenetes, hogyan maradunk ki a világból, miután Orbánék képtelenek az  együttműködésre – lásd például Erasmus és a Horizont 2020.  

Egy befelé forduló, kelet felé próbálkozó Magyarországot látunk, ez a helyzet pedig jövőre sem változik, sőt, tovább fog erősödni. Hogy mindez hova vezet 2026-ra? Mi lehet ennek a vége? Nos, ezt majd akkor meglátjuk...

(Folytatjuk)

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. december 20-i adása itt nézhető meg: