„Orbán a mutáns fasizmus világát képviseli”

- Nem tudom olvastad-e, vagy netán meghallgattad Orbán Viktor beszédét a Szépművészeti Múzeum megnyitóján, és bár feltétlenül ízlésem szerint való, mint ahogy gondolom neked sem, de úgy érzem, muszáj megtudnom a véleményedet erről a beszédről, amelyben a miniszterelnök beszélt a magyarok magasba törekvő nagyságáról, arról, hogy mi olyan nép vagyunk, amely mindig többet adott a világnak, mint amennyit kapott…

- Ez olcsó demagógia. A szellemi felfelé törekvésben semmiféle nagyságtörekvés nincs, hanem kizárólag a minőség igénye. Kétségtelen, , hogy országunk adott néhány jelentős embert a kultúra világának, de ezzel még nem ugrottuk át saját történelmi árnyékunkat.

- Azt is mondja Orbán, hogy a magyar kultúra sokat adott hozzá az európai kultúrához, ennek ellenére – ezt én ellenpontozom itt, a veled való beszélgetésben -, akadnak olyanok, akiknek ellenszenves a nemzet nagysága gondolata, és idegen mércével akarnak mérni bennünket. Most, mondja a miniszterelnök, a másokat majmoló kisszerű kultúrpolitika véget ért, és közös rend lesz. És aztán szembeállítja a nyugati gondolkodást a magyar kormány megcélzott irányával, a szép és jó forrásának nevezi magukat, és azt is hangsúlyozza, hogy mi békében élünk saját történelmünkkel és kultúránkkal, éppen ezért most kell az európai kultúrharc örvénylésében védeni, tapodtat sem hátrálva, identitásunkat…

- Ez ravaszabb szöveg, mint amit a két háború során nyomtak a politikusok, főként fasiszta politikusok; Hitlerénél is ravaszabb, mert rejtőzködő. Orbán a mutáns fasizmus világát képviseli, a klasszikus fasiszta klónja. A klónra meg az a jellemző, hogy nincs tudatában a klón mivoltának, és tökéletesen vegyíti a megtanult rejtőzködő technikákhoz szükséges felvilágosult gondolatmenet-csírákat, hogy utána nyomban az erővel, a nagysággal, az ellenségképzéssel, a kizárólagos igazság képviseletével mintegy keretezze ezt a konstrukciót. Orbán ügyesen a saját kultúránk védelméről beszél; ellentétben ugyanis a baloldali liberális barátaim egy részének felfogásával, a kultúrát valóban védeni kell, mert a kultúra elnyomás nélkül nem létezik, hanem lehámlik rólunk. A kultúra afféle lelki erőszakszervezet rajtunk, de hál Istennek a legerősebb erőszak szervezet, mellyel a tapintatos nevelés segítségével képesek vagyunk mindannyiunkban tisztelni az embert. A kultúra védelme esetén az a lényeg, hogy milyenek az arányok, a mértékek, és milyen az irányultsága. Ilyen értelemben a migrációval súlyos problémák adódnak. Egyszerre érvényesülnie kell a humanizmusnak, ugyanakkor a legkisebb engedményt sem adhatjuk a kultúránkkal szemben fellépőknek. Az olyan kultúrának nem lehet teret adni, amelynek vannak lényeges, egy hat-hétszáz évvel ezelőtti összetevői. Ezt a problémát az euro-atlanti kultúra demokratái megoldják, noha idő kell hozzá. Egyelőre úgy fest, nincs elég idejük, megelőzik őket a szélsőjobboldali demagógok. Orbán európai kultúrharcról beszél, annak „örvényléséről”, de ezt a harcot éppen az ő oldaláról kezdték el a szélsőjobboldali fasisztoid erők, kihasználva a demokratákra mindig jellemző határozatlanságot, toleranciát, hogy a kompromisszumok művészi szintjén próbáljanak politizálni. A szélsőjobboldala kihasználja azt, hogy az emberek bizonytalanságot tapasztalva a biztonságra törekednek, és agresszivitás támad bennük. Orbán, hűen a klasszikus fasiszta-nemzetiszocialista hagyományhoz ellenséget képez. Ezzel semmi egyéb célja nincs, mint a hatalom kizárólagosságának megszerzése. A demokraták bizonytalanságai, határozatlanságuk – lásd 1938-ban Chamberlain politikáját– mellett az is hozzájárult a szélsőjobboldal térnyerésének, hogy korábban nem tartották fontosnak a nemzeti kérdést, főleg a nemzetállamok gyalázatos kényszerasszimilációs politikájának a kérdését. A kényszerasszimilációról még ma sem vesznek tudomást venni, holott a nemzetállamból egyenesen következik a mások kultúrájának megsemmisítése. A túlhangsúlyozott szuverenitás volt a melegágya, a paravánja az első világháborúnak. Éppen ennek felszámolására jött létre az Európai Unió. Az euro-atlanti kultúra legnagyobb eredménye volt 1948 után, hogy ezt a folyamatot el tudta indítani. Hozzáteszem: nem bal, hanem jobboldali részről indították el.Orbán ezt a folyamatot torpedózza meg.

- Visszatérve a múzeumi megnyitáshoz, Orbán arról is beszélt, hogy az előző rendszer raktárt csinált az egyik legjelentősebb múzeumi teremből…

- A Vezér a legkisebb hibát is képes kihasználni, hogy demagóg érveket gyártson. Mit sem törődik azzal, hogy mik voltak azok a tényleges okok, amelyek miatt raktár lett az inkriminált teremből. Arra használja fel a történteket, hogy kijelenthesse: szándékos nemzetkultúra-rombolás történt, és ezzel rágalmazza a baloldalt és a liberálisokat.

- Egyébként meddig lehet a történelmet átírni? Most azt mondja Orbán, hogy a magyar nép évszázadokon keresztül védte Európát, a kereszténységet és a kultúrát. Hol is mikor?

- A kérdés valójában az, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy a magyar nép védte Európát. A magyar nép többsége, a nyomorult parasztság mint olyan semmiféle harcra nem volt alkalmas, és nem is folytatott ilyen harcot. A harcot azok folytatták – most visszamegyek 1526-ig -, akik a nyomorúságukban a paraszti kultúrából kiszakadtak, és a végvári harcokban vettek részt, csekély zsoldért. Számukra tehát nem a nemzeti függetlenség megvédése volt a tét. Sokkal inkább a vallási kultúra megvédése játszott szerepet abban, hogy hogy ösztönösen szembeszegültek, és a török uralom nem tudta asszimilálni a magyarságot. Vagyis nem a nemzeti öntudat dominált, hanem a vallási hovatartozás. Ráadásul érdemben nem ők védték meg azt a keveset, ami a korabeli Magyarországból megmaradt, hanem az Osztrák Császárság, mert ők is, és a hadseregek is ennek pénzéből küzdöttek.

- Milyen mértékben hat az emberekre az orbáni retorika?

- Hat.

- Azt feltételezem, hogy a miniszterelnök azért beszél történelmileg arról, hogy mi védtük meg Európát, hogy kiemelhesse: most is mi védtük meg a kerítéssel. Pedig hát nem védtük a kontinenst sem történelme során, sem pedig most a kerítéssel. És mégis: mindez hatással van az emberekre?

- Ennek elsősorban az a lényege, mondhatnám a veleje, hogy az által elfoglalt államot eszmeileg is igazolhassa. Az orbáni kultúravédelem majdnem azonos azzal, amikor valaki az áriafaj védelmét hirdeti meg. Ehhez annak idején megtalálták a zsidóságot, most meg a kultúra védelmében feltalálták a „sorossozsást. Csak az a szerepe, hogy a saját hatalmát a szélsőjobboldali ellenségképző technikával ideológiailag is alátámassza. De nem ideológiaalkalmazók, hanem újrateremtők, mégpedig azáltal, hogy demokratikus nyelvezetbe öltöztetve egy mutáns fasisztoid ideológiát hoztak létre,.

- A kérdés változatlan: ez milyen mértékben hat a magyar társadalomra?

- A magyar társadalom túlnyomó többség közösségre és a biztonságra vágyik. Az összes totális hatalom ezzel tudja megnyerni az embereket. Abban a pillanatban, amikor kommunizmusban megszüntették a konfrontatív technikát, és bevezették azt, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”, máris stabilabbá vált. A Kádár-korszák például hosszú ideig fennmaradt volna, ha nem változnak meg a nemzetközi viszonyok. Mátyás király uralmát a kemény, brutális kizsákmányolás jellemezte, kizsigerelte az ország teljesítő képességét, mégis úgy emlékezett később vissza a magyar parasztság, mint valami bukolikus világára, mert kiszámítható volt. Pontos, kiszámítható, tervezhető, szemben az azt követő háborús, szabálytalanul harácsoló viszonyokkal. Ilyen értelemben ez a mai, fasisztoid újjászületés nagyobb népszerűségnek örvend, mint az ugyancsak lehetséges bolsevisztikus újjászületés, noha Venezuela példája azt mutatja, hogy annak is milyen mély gyökerei lehetnek a néptömegek hiszékenységének köszönhetően. A fasisztoid ugyanakkor mindig nagyobb tömegeket tud mozgósítani, mert erőteljesebben apellál a közösségi és biztonsági érzetre.

- Az egyén a biztonság miatt áll az ilyen rendszer mellé?

- Igen. Azt kell ugyanis tapasztalnom, hogy a személyes cselekvési szabadság mindig csak a legszűkebb életterére vonatkozik.A többség csak azt igényli, hogy a magánéletében hagyják nyugton. Sok tanulást igénylő lelki-szellemi állapot, amikor valaki felismeri, hogy a magánéleti szabadsága elválaszthatatlan a sokkal elvontabb, és nehezebben megfogalmazható kulturális szabadságtól.

- Ha ez így van, akkor miért használ Orbán állandóan harci kifejezéseket?

- A bolsevisztikus és a fasisztoid vezető mindig ellenséget kell, hogy képezzen; Ezzel az a célja, hogy állandóan mozgósítható állapotban tartsa a társadalmat. A Kádár-korban békeharc fogalma, az imperialista fenyegetés volt az eszköz, lényegesen hatástalanabbul.

- Ez nincs ellentmondásban azzal, amit mondtál, hogy tudniillik az emberek nyugalomban akarnak élni?

- Nincs, mert mert ha sikerül elhitetni az ellenség létezését, akkor csak úgy lehet nyugalom és béka, ha ezen jelenségek ellen védekezünk, harcolunk. Az a feltétele a nyugalmas életünknek, hogy van egy ellenség, amely ellen minden eszközzel védekezni kell. Hitler állandóan hirdette a békét, állandóan arról papolt. A zsarnokságok Vezérei és hívei számára béke nem a kompromisszummal teremtődik meg, nem az érdekek kiegyenlítésével, hanem az ellenfél legyőzésével, vagy távoltartásával.

- Azt mondtad, hogy a Kádár-korszak viszonylagos békéje sosem borult volna fel, ha a nemzetközi környezet nem változik meg. Ez alapján viszont állíthatjuk, hogy az Orbán-rendszer is stabilan működhet, egészen addig, amíg a nemzetközi körülmények nem kényszerítik ki a változást?

- Ezt a rendszert választások útján már nem lehet megdönteni. Ezzel senki sem akar szembenézni, mint ahogy azzal sem, hogy ez valójában fasisztoid rendszer, demokratikus álarcban. Ez teljesen felfoghatatlan állapot a magyar társadalom többsége számára, még az olyan tehetséges író számára is, int Dragomán György, aki azt nyilatkozta, hogy szerinte a diktatúra nagyon erős kifejezés, mert mi lesz akkor, ha tényleg diktatúra lesz, akkor azt majd, hogy nevezzük? Szerinte abból már nem lesz visszaút, ezért nem szabad ezt a szót a jelenlegi rendszerre alkalmazni. Azt állítják a vele egyetértők, hogy én például most nem mondhatnám azt, amit éppen megfogalmazok, ha itt ténylegesen diktatúra lenne. Ezen az alapon felfoghatatlan, hogy létezik olyan diktatúra, amely a szabadság álarcát viseli. Orwell ezt nagyon pontosan megfogalmazta az ilyen zsarnokság három törvényével: a háború=béke, a szabadság=szolgaság, a tudatlanság=erő. Vagyis éppen az létezik, ami orwelli, és pont erről nem akarnak tudomást venni. Az „emberarcú” fasizmusról. Nem fogadják el, hogy ez egy fasisztoid mutáció, amely a demokrácia álarcában teremti újjá a fasiszta rendszert, tehát semmiben nem hasonlít a klasszikus fasizmusra, miközben érvényesülnek annak fontos elemei: a vezérelv, a tekintélyelv, az erő elve, az ellenség képzés, a megszállt állami intézmények és a féktelen nacionalista propaganda. Erre találták ki az illiberális demokrácia fogalmát, ami fából vaskarika, mert a demokrácia nem lehet illiberális. A liberális demokrácia nem a liberalizmus demokráciája: azért találták ki a húszas években, hogy szembe állítsák a népi demokratikus, szovjet formációkkal, és az ún. vezérdemokráciákkal. A vezérdemokrácia ugyanezért nem pontos kifejezés. És ugyancsak nem lehet visszafordítani, mint ahogy a fasisztoid rendszert sem.

- És a választásos demokrácia?

- Ahol egyeduralom van, ott a választások sem jelentik a demokráciát, mert a választásokkal nem szűnik meg az egyeduralom.

- És mi a helyzet a nemzetközi környezettel? Mintha éppen az ellenkező irányba tartana, lásd most legutóbb Németországban.

- Mindenütt feljövőben vannak a mutáns fasisztoid, tehát szélsőjobb erők.

- Látsz-e arra esélyt, hogy az Unió, a májusi parlamenti választások nyomán abba az irányba tolódjon el, amerre Orbán szeretné tolni?

- Orbán kizárólag erre játszik, ezért nem dobott oda gumicsontot a Néppártnak, ezzel szemben – látszólag – őrültként viselkedik, de a zsarnok őrültsége mögött mindig számítás van. Orbán arra számít, hogy az európai szélsőjobb vezéreként állhat majd az EU-parlament elé a választások után. Ki akar jutni a nemzetközi porondra, ezt a főszerepet szánja magának.

- Ez ugyanaz a hideg racionalizmus, mint amikor liberálisból jobboldalira váltott?

- Pontosabban ez neki hatalomtechnikai kérdés. Úgy is fogalmazhatnék: szakmai kérdés számára.

- Nem tagadhatjuk, hogy Orbán eddigi politikai, ha úgy tetszik szakmai lépései bejöttek neki. Ennyire érzi, hogy mikor mit kell lépnie?

- Egy fokkal jobb érzékkel, mint Hitler, aki nagyon hamar átlépte azt a határt, amelyben már nem tudott eredményes lenni, vagyis kirobbantotta a háborút. Ha ezt nem teszi meg, sokáig hatalmon maradhatott volna. Bár igaz, hogy a Szovjetunió is készült a háborúra, tehát előbb-utóbb akkor ő támadta volna meg Hitlert. Orbán nincs kitéve ennek sajátos kényszerhelyzetnek, és a céljait erősíti a migráció, a bizonytalanná vált globális nemzetközi helyzet, amelyben nagyon gyorsan alakult ki több erőközpont, és ezek egyáltalán nem követik azt a játékszabályt, hogy az elrettentéssel egymást sakkban tartsák. Ezt mindenki érzi, ami viszont kiváló lehetőséget biztosít azoknak, akik biztonságot ígérnek az erő eszköztárának segítségével. Erre a tendenciára játszik rá a magyar miniszterelnök, és ez ellen az Európai Unió, ha a Mag-Európában nem keletkezik megfelelő, főleg nagyobb ellenerő, akkor nagyon hosszú, idézőjeles szép új világ vár ránk.

- Ha választások útján nem lehet legyőzni Orbánt, akkor hogyan?

- Sehogy. Orbán akkor bukik meg, ha a rendszer a külső körülmények miatt fenntarthatatlanná válik.

- Ha tehát gazdasági válság lesz?

- Lehet, de persze Venezuela sem bukott bele a gazdasági válságba, ehhez a külső körülményeknek is olyan mértékben kell megváltozniuk, hogy ez tűrhetetlen helyzetet teremtsen itthon. Még egy lehetőség van: ha a rendszer, majd hosszú idő után, olyan belső rohadásnak indul, amelyben, ahogy Engels Írja, a hatalmon levők már nem tudnak, az alatta lévők már nem akarnak élni.

- Arra van esély, hogy az a demokratikus álarc, amiről említést tettél, egyszer csak lehulljon, és mi ne tudjunk még így sem beszélgetni?

- Miután a rendszer már visszafelé nem tud menni, csak előre. Ehhez már egyre nagyobb megszorításokat kell alkalmaznia, ami a demokratikus jogok fokozatos felszámolásával jár. Ez viszont olyan végtelen letargiához vezet a demokraták részéről, amely őket harcképtelenné teszi. Ez fakad abból is, hogy nem ismerik fel, hogy itt egy fasiszta reinkarnációról van szó, de abból is, hogy sokan ezt az újjászületést sikeresnek, és megváltoztathatatlannak élik meg. Csak a hazátlanság érzése a saját hazájukban, az fog erősödni. Ahogy a Hitleri Németországban is a harmincas években történt azokkal, akik nem estek áldozatul a az akkori rendszer szómágiájának. Pedig ők se voltak kevesen.