Orbán a saját imázsát rombolja, nem Merkelét

Millei Ilona 2020. december 24. 09:47 2020. dec. 24. 09:47

Dr. Horváth István szerint az Európai Unióban a jogállamiságnak mindennel szemben privilégiuma van. A volt berlini és bonni nagykövet nem hiszi, hogy Orbán bármit is tehetne, amivel Merkel imázsát lerombolhatná. Merkel soha nem volt elnéző Orbán Viktorral szemben. Az a megállapodás, amit a lengyel és a magyar miniszterelnök, valamint Angela Merkel létrehozott, két-három éves távlatban is az uniót erősíti, azokkal szemben, akik az uniót támadják. De azt tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország a német érdekszférába tartozik. Nekünk magyaroknak pedig azt, ha nem tudjuk adaptálni a nyugati kultúrát, és Magyarország továbbra is a nyelvi bezártságában vesztegel, és a saját csodálatos nyelvén kívül nem tanul meg még legalább két idegen nyelvet, akkor nem fogunk tudni sohasem fölemelkedni. Dr. Horváth Istvánnal beszélgettünk.

– Orbán szétrombolja Angela Merkel eddig felépített imázsát?

– Nem tudja szétrombolni. Meggyőződésem, hogy Merkel tekintélye Európa-szerte sokkal mélyebb és erősebb annál, hogy azt Orbán vagy valaki más szét tudná rombolni. Sőt! Merkel mostani, a vírusinvázióval kapcsolatos tevékenysége miatt úgy felszökött a tekintélye Németországban, hogy 65-70 százalékon van a népszerűsége. Úgyhogy én nem hiszem, hogy Orbán bármit is tehetne, hogy Merkel tekintélyét lerombolja.

– Igen, csakhogy a Politico című újságban megjelent egy cikk, amiben azt írják, Angela Merkelnek köszönhető, hogy Orbán Viktor (és Jaroslaw Kaczynski) zavartalanul kiépíthette a hatalmi rendszerét.

– Ez nem az ő kizárólagos felelőssége – ha egyáltalán beszélhetünk a felelősségéről. Ezt bizonyos mértékig az Európai Unió válsága idézte elő. Az unió nem volt felkészülve ilyen politikai fejlődésre, ezért kellett most „megrendszabályozni” és teljesen újjáépíteni egész jogi rendszerét. Gyakorlatilag most ez történik. Ezt nem lehet egy személyhez kötni, a nyugati országoknak mindig is igazuk volt abban, hogy ha a magyar nép ilyen embert választott vezetőjének, akkor azt el kell fogadni. Merthogy a demokrácia játékszabályai szerint, nincs lehetőség beleavatkozni. Ha a magyar nép így választ, akkor fogadják ezt el.

– Azért azt elég gyakran lehetett hallani, hogy Merkel elnéző Orbánnal szemben. Tényleg az volt?

– Nem. Erről egyáltalán nem volt szó. Ha engem kérdez, akkor az a megállapodás, amit a lengyel és a magyar miniszterelnök, valamint Angela Merkel létrehozott, két-három éves távlatban is az uniót erősíti, azokkal szemben, akik az uniót támadják. Ennek alapján az Orbánék is megkapták, amit reméltek, és az EU is elérte azt, amit akart. A jogállamiságnak privilégiuma van mindennel szemben. Azt a demokratikus országok soha nem fogják megengedni, hogy más irányba fejlődjenek a dolgok.

– Az orbáni vétó belengetése sem rombolta a merkeli imázst?

– Orbán imázsát rombolta hallatlan módon. Különösen a dél-európai országok előtt, amelyeknek létfontosságú volt a pénzek időben való folyósítása. Ezek az országok hallatlan módon nehezteltek Orbánékra, hogy meg akarták akadályozni, hogy ők időben a pénzhez jussanak. Úgyhogy a dél-európai országok kifejezetten kritikusak. A nettó befizető országok még inkább. Ők Merkelt bízták meg, hogy mint „privát” ember, tárgyaljon. Neki viszont az európai és a világban elfoglalt gazdasági, politikai pozíciójánál fogva olyan tekintélye van, hogy képes volt az EU érdekében úgy tárgyalni, hogy végül is létrehozták ezt a megállapodást. Ennek a megállapodásnak pedig az volt a célja, hogy a jogállamiság továbbra is kritériuma legyen az Európai Uniónak. Orbánék visszavonultak, és mindenki meg tudta őrizni az arcát, mind a két oldalon végül is mosolygás lett belőle. Az nyilvánvaló, hogy a merkeli tekintélyrombolásról szó sem lehet, inkább tekintélyemelkedésről beszélhetünk, mert az Európai Unión belül gyakorlatilag mindenki boldog, hogy ilyen megállapodást sikerült létrehozni. Orbánék is megkapták elégtételként azt, amit akartak, részben levegőhöz, pontosabban időhöz jutottak egy-két évre.

– A Politico említett cikke arról is ír, hogy Merkel elnéző magatartásának hátterében többek között az állt, hogy Németország hihetetlen gazdasági pozíciókat épített ki keleten. Ez igaz?

– Aki a történelmet ismeri, az tudja, hogy az első magyar királynőt Bajorország adta, és ettől a pillanattól kezdve Magyarország egy olyan érdekszférához tartozik, amelynek vezető népcsoportja a németség. Mi a német érdekszférába tartozunk. Annak idején Kohl kancellár elküldte közvetlen munkatársát, hogy tárgyaljon Mitterrand-nal arról, hogy a franciák támogassák a magyar reformokat, mert Magyarországon olyan átalakulás van, amely megérdemli a nyugat politikai és egyéb segítségét. Mitterrand 1988 végén azt üzente vissza, hogy ez a régió Németország befolyási övezete, nekünk megvan a magunk gondja Észak-Afrikában, ez leköt bennünket. Mi nem tudunk, és nem is akarunk külön támogatást adni a magyaroknak, mert az nem a mi érdekszféránk. Ezt tudomásul kell venni, ez mindig is így volt.

A rendszerváltás idején azért fohászkodtunk, hogy csak minél több tőke bejöjjön Magyarországra, hogy az átalakulás gazdaságilag, technikailag, kulturálisan, politikai kultúrában és egyéb szempontból is megtörténjen. Ez megtörtént, ez a régió Németország befolyási övezete, ha tetszik, ha nem. Miért nem jöttek a franciák, az angolok, az amerikaiak?A németek itt vannak, technikát hoztak Magyarországra, munkaerőt foglalkoztatnak. Ez az ország nem lenne meg a németség befolyása nélkül. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy saját lábára állva, képes lenne nagy ugrásokat tenni. Mindig rászorulunk a gazdasági együttműködésre, mert ilyenek az adottságaink. Ezért ne tegyük Merkelt felelőssé.

– Nem is ez a gond, csak közben Magyarországon lebontották a jogállamot, megrendítették a független igazságszolgáltatást és sajtót, jelentősen korlátozták a kisebbségek jogait, és úgy tűnik, mindezt azzal a német „ráhagyással”, hogy Orbán csináljon, amit akar.

– Ezt azért én így nem mondanám, mert a megállapodás elég határozottan körvonalazta, hogy annak az országnak, amelyik továbbra is az unióban akar maradni, milyen kötelezettségei vannak. Merkel a többség érdekében kötött egy kompromisszumot, de szerintem ez a kompromisszum Orbánéknak csak rövid távra szól. A többség érdekében inkább kötöttek egy kompromisszumot, minthogy végeláthatatlan zsörtölődés alakuljon ki az unión belül. A többség elítélte a magyar kormány zsarolását. Most többen megpróbálják Merkelt felelőssé tenni, pedig Merkel csak azt csinálta, hogy az unió érdekében megkötött egy megállapodást – jó, ezt most az Orbánék eladják óriási győzelemként –, de ennek a következményei csak ezután jönnek majd. Ám az európai országok többségének az az érdekük, hogy ez az Európai Unió egyben maradjon. Ahhoz pedig most fogják igazán kidolgozni azokat a szabályokat, amelyek az elmúlt időszakban nem léteztek, mert az unió nem volt fölkészülve rá, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezhet.

– Van-e még valami, amit ezzel kapcsolatban szeretne elmondani?

– Történelmi távlatból nézve a magyarországi állapotokat, én nagyon szomorúan vizsgálom. Visszatekintve a történelemre, minden olyan negatív tulajdonságunk ismétlődik, amelyek ezt az országot ilyen nehéz helyzetbe hozták. Ha nem tudjuk adaptálni a nyugati kultúrát, és Magyarország továbbra is a nyelvi bezártságában vesztegel, a saját csodálatos nyelvén kívül pedig nem tanul meg még legalább két idegen nyelvet, akkor nem fogunk tudni sohasem fölemelkedni. Az európai fejlődést vizsgálva, azok az országok tudtak nagyot lépni előre, amelyek fölfedezték azt, hogy a nyelvi bezártságuk miatt nem fognak tudni fejlődni, és – mint a finnek – tettek ellene. Irigylésre méltó fejlődést produkáltak. Mi is csak így tudjuk a kultúrát importálni, beleértve a demokrácia játékszabályait is. Egyelőre csak egy zsörtölődő, okoskodó, a világot beszűkült szemlélettel néző nép vagyunk.