Orbán-beszédek futószalagon – az évértékelő előtt is
Orbán Viktor kommunikációjában tavaly nyár óta látványos fordulat történt: a korábbi „távolságtartó” miniszterelnökből napi szinten jelenlévő, folyamatosan szerepeltetett politikus lett – állapította meg Ágh Attila politológus. A miniszterelnök december végétől január végéig több, kifejezetten hosszú, többtémás interjút adott, döntően a közmédiának és kormányközeli orgánumoknak. Szinte minden hétvégén gyűlést tartanak egy-egy vidéki városban a Digitális Polgári Körök, s továbbra is minden pénteken reggel megszólal Orbán a Kossuth Rádióban. Beszédet mondott a Fidesz jelöltállító kongresszusán is és szinte mindegyik megszólalásában előkerül a szokásos téma: „két út áll előttünk: béke vagy háború”.
Jövő szombaton délelőtt tartja Orbán Viktor az idei évértékelőjét, amelyet a Facebookon élőben is közvetítenek. Miért van egyáltalán szükség évértékelő beszédekre, ha közben szinte naponta elmondja – különböző formában – amit fontosnak tart?
Tavaly nyáron alapvetően megváltozott a magyar politikai kommunikációs rendszer, felülkerekedett az ellenzéki hangvétel, amire a Fidesznek reagálnia kellett. Orbán korábban előkelő távolságtartással, ritkán szólalt meg, erre a péntek reggeli rádióinterjúk, és a nagyobb ünnepi beszédek kivételével nem is nagyon volt példa, most viszont naponta legalább egyszer, gyakran kétszer is szerepel valamelyik médiumban. Külön alkalmakat szerveznek a fellépéseire, az egész rendszer fel van pörgetve, ma már mindenki meglepődne, ha egy napig nem jelenne meg a sajtóban. Ha külföldön van, repülőgépről üzen, vagy ott szerveznek neki stúdiót. Ez már „a vég kezdete”: a gépezet annyira rosszul működik, hogy Orbánnak folyamatosan a frontvonalon kell lennie.
Korábban Orbán beszédei inkább általános külpolitikai díszletek között mozogtak, kerülte a belpolitikai problémákat, Magyar Péter a hazai dolgokról beszél. Ez nem kényszerített ki változást?
Nem gondolom. Magyar Péter nem kényszerítette rá, hogy a hazai terepen vitázzon, inkább arról van szó, Orbán minden hazai témát „megfejel” egy nemzetközi kerettel. Ebben lát menekülőutat és megosztási lehetőséget. Tipikus példa szerinte, ahogyan a washingtoni látogatást és a Trumppal való találkozót felhasználta. Belpolitikai ügyeket épített bele a külpolitikai történetbe, majd onnan „hozott haza” igazolást arra, hogy neki volt igaza. Ugyanakkor ennek megvannak a látványos kudarcai is. A román elnökválasztásnál egy magyarellenes jelölt mellett állt ki, majd utólag próbálta visszafejteni az érvelését, a szlovák ügyben pedig hetekig hallgatott a magyarellenes kampányról, mert fontosabbnak tartotta a Ficóval ápolt jó viszony narratíváját. Csak akkor váltott át arra a propagandára, hogy „mi védjük a szlovákiai magyarokat”, amikor ennek az abszurditása nyilvánvalóvá vált. Orbán a „békepártiságot” szinte mindenre ráhúzza, ez is egy fajta menekülőút. Mára ez univerzális hivatkozási pont lett, ha megkérdeznék tőle, milyen idő lesz ma, arra is azzal kezdené a választ, hogy „mivel mi békepártiak vagyunk…”. Teljesen abszurd, ha nincs válasza egy belpolitikai problémára, rögtön előáll a „béke” témájával.
Miniszterelnökként egy választási kampány finisében nem kerülheti meg a belpolitikát. Lát valamilyen új megközelítést a beszédeiben?
Orbán Viktor megérezte, hogy a stílusa már nem elég ütős, ezért miután saját magát állandóan jelenlévő szereplővé tette, előtérbe tolta Lázár Jánost. A felismerés az volt, hogy egy oldottabban, humorral, meséléssel, utalgatásokat használó stílussal talán feloldhatók a konfliktusok. Eleinte működött, de ennek is látványos kudarcai lettek, nemcsak a balatonalmádi cigányozó beszédben, hanem már többször másutt is megmutatkozott, hogy a „tréfás” bagatellizálás bizonyos hallgatóság előtt csak olaj a tűzre. Számomra ez azt üzeni, a kormányzati oldalon nincsenek valódi érvek, s ezen mintha nem tudnának változtatni.
Merre mozdulhat el a Fidesz kommunikációja a kampány hajrájában?
A következő hetekben szerintem még egy nagyon erős váltásra számíthatunk. Nem egy „harmadik korszakra” gondolok, hanem arra, hogy a Fidesz egyre inkább az erőszak és a nyers hatalmi politika irányába fordul. Már most látszanak ennek bizonyos jelei, mivel a Tisza Párt mozgalmi jellegű, elkezdték elemi közéleti, sőt, utcai biztonsági kockázatként beállítani a szerepléseiket. Az elméleti viták helyett „feljelentési korszak” indul, azt sugallják, hogy a másik oldal durva, anyagilag visszaél, bűnözőkkel van tele. Az én szememben ez az érvelési kényszer feladása, az ellenfél kriminalizálása.
Orbán Viktor a közelmúltban bejelentette, hogy győzelme esetén átalakítja az önkormányzati rendszert. Ez mennyire hiteles üzenet a városi, kistelepülési vezetők szemében?
Szerintem ez egy nagyon fontos töréspont. A Fidesz hosszú ideig abból indult ki, hogy az egyéni körzetekben is elsősorban pártokra szavaznak az emberek, nem személyekre, mostanra azonban kiderült, hogy ennek megvannak a határai. A Tisza Párt is éppen ezért fordult a helyi viták, a helyi jelöltek megerősítése felé. Országos konfliktusokat visznek be egy-egy körzetbe, hogy ott is legyen tétje a választásnak, ahol a jelölt személye önmagában nem ismert. Debrecen és az állatkerti ügy csak egy példa erre, de jól mutatja, hogy az önkormányzati szint ma már nem puszta díszlet, hanem a politikai küzdelem egyik valódi terepe. Orbán legutóbbi ígéreteit is ebben a kontextusban érdemes értelmezni.
Interjú Ágh Attilával a KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2026. január 29-i adásában:
