Orbán célja: színlelni boldog Magyarországot

Magyarország alapvetően igyekezett jó tanuló lenni. Még az Orbán Viktor vezette kormány is. Egészen addig, amíg a miniszterelnök rá nem jött arra, hogy ezek az európai elvek útját állják az ő belpolitikai terveinek, s hogy lényegében semmilyen következménnyel nem jár, ha ezeket az elveket ő bátran félretolja. Éppen az unió lassúsága, túlszabályozottsága miatt, úgy sem tudnak ellene semmit tenni. Természetesen a problémákat itthon, a magyar társadalomnak kellene elsősorban megoldani, ám a sorozatos kétharmados parlamenti fölény jogot biztosított a Fidesznek arra, hogy látszólag törvényesnek mutassa lépéseit. Így lett új alkotmány – alaptörvény –, annak módosításai, az egyénre szabott jogszabályok, az intézmények kiüresítése, illetve fideszesítése.

A magyar embereket láthatóan felkészületlenül érte a hatalom gátlástalan kiterjesztése. A többség ráadásul úgy érezte – érzi –, hogy az egyéni boldogulását mindez nem zavarja, neki állampolgárként nincs vele dolga, és ha saját egyéni életét nem befolyásolja, sőt, a kedvező gazdasági környezet miatt, még a jövedelme is nő, akkor nyugodtan hátat fordíthat a kormány praktikáinak. A lebénult ellenzék a saját térfélen elfoglalt pozíció erősítésével volt inkább elfoglalva, és noha pontosan látta, mi történik, nem tudott, akart ellene semmit tenni. A szeparált mozgások, tiltakozások sehova sem vitték, képtelen volt megingatni a hatalom stabilitását, önkényes cselekvéseit, a parlament egyoldalú működését, a fékek és ellensúlyok beillesztését a Fidesz rendszerébe.

Mindazok, akik nyitott szemmel jártak – látva az ellenzék politikai tehetetlenségét –, az uniótól reméltek segítséget, csakhogy az onnan nem jött, nem jöhetett meg. Hiába indítottak eljárásokat a magyar jogállamiság lebontása miatt, hiába léptek fel az uniós pénzek célzott, korrupt elköltése ellen, az Orbán-vezette kormány fittyet hányt ezekre, pontosan a szövetség nehézkességét kihasználta. Állandó retorikai háborúval hárították el a bírálatokat, folyamatosan cáfolva azok igazságtartalmát, Soros-ügynökként, bevándorlás-pártiként feltüntetve mindazokat, akik kritikát fogalmaztak meg. Lett légyen ez európai politikus, civil, megszeppent kisdiákként fogadta a bírálatokat, hogy nyugodtan használhatja ugyanazokat a paneleket, amelyeket itthon, bátran – mondjuk ki, Molnár Csaba DK-s képviselő után szabadon – hazudhat, állíthat valótlant, annak nem lesznek közvetlen következményei. És ezt teszi most is a Fidesz 0 delegáltjain keresztül –, amikor már maga az Európai Parlament is kezdi megelégelni ezt a politikát, taktikát, amikor már maguk a – most éppen Strasbourgban ülésező – delegáltak is abban érdekeltek, hogy felgyorsítsák azokat a folyamatokat, amelyek visszatérítik a jogállamiság útjáról letért tagállamokat.

A magyar kormánypárt azonban változatlanul hisz abban, hogy pozícióját, itthoni intézkedéseit senki nem akadályozhatja meg, a magyarországi hatalom-gyakorlás torzulásait változatlanul fenn tudja tartani, és ehhez elég a korábbi hazugsági szint és retorika fenntartása. A csütörtöki, a magyar helyzetről szóló vita utáni szavazásra is olyan állításokat terjesztett elő, amelyek mindegyike hazugság, és a tájékozatlan képviselők megtévesztését szolgálja. Íme azok az állítások, amelyeket a Fidesz emberei megfogalmaztak:

– a magyar kormány a zéró tolerancia elvét alkalmazza a korrupcióval szemben;

– az igazságszolgáltatás az európai élmezőnyben van, és a bírák függetlenségét semmi sem veszélyezteti;

– a magyar média sokszínűbb, mint a nyugat-európai, a kormánypárti médiát tömörítő alapítvány létrehozása pedig a médiatulajdonosok önálló döntése volt;

– a kormány semmiféle befolyást nem kíván gyakorolni a kulturális intézményekre;

– az újságírók parlamenti munkáját korlátozó döntésről szóló hírek alaptalanok és szubjektív benyomásokon nyugszanak;

– az orosz és a török vezetéssel ápolt jó viszony ellenére, a magyar kormány képviselői mindig a két országgal kapcsolatban elfoglalt egységes uniós álláspontot támogatták;

– a Magyar Tudományos Akadémia átszervezése biztosítja a tudományos kutatás szabadságát és függetlenségét, a kutatóintézetek a parlament felügyelete alá tartoznak, független költségvetéssel.

Végigmehetnénk pontról pontra a felsoroltakon, ám a Hírklikk olvasói pontosan tudják: egyetlen állítás sem felel meg a valóságnak. Elég, ha mondjuk azt a tételt emeljük ki közülük, amely szerint a magyarországi média sokszínűbb a nyugatinál, és a kormánypárti médiát tömörítő szervezet a tulajdonosok döntése volt. Vajon egy ekkora, ordas nagy hazugságot, a végletekig elfogult, vagy éppen érintett fideszeseken kívül ki hisz el? De, ismétlem, a felsoroltak egyetlen pontja sem állja ki az igazság próbáját, mégis képesek írásban adni a hazugságok tömény tárházát.

Orbán abban téved, hogy ezeket a manipulációkat már Európában is átlátják – lásd a néppárti döntést a Fidesz felfüggesztéséről –, de az itthoni választóknak is egyre inkább felnyílik a szemük. Ezt láthattuk az önkormányzati választásoknál, a nagyobb városok polgárainak szavazataikban megnyilvánuló felhorgadásán, és ezt látjuk immár a kisebb településeken egyaránt. Egyre többen ismerik fel Európában és itthon is, hogy egy ilyen autoriter hatalom, a maffia-kormányzás szétverheti a szövetséget, és biztosan diktatórikussá teszi az itthoni életet.

Mondom, ezt egyre többen látják már, Orbán azonban biztosan nem: marad a hazudozás, és belép – új elemként – azon városok büntetése, amelyek nem rá szavaztak. És téved, aki azt hiszi, hogy október 13-a figyelmeztetés volt a miniszterelnök számára. Illetve annyiban igen, hogy még kevesebb szabadságot kell adni, szűkíteni kell a demokratikus fellépés lehetőségeit, mert lám: a túl sok demokrácia idevezet. Vagyis úgy igaz a tétel, hogy Orbán igenis tanult október 13-ból: be kell zárni a demokrácia kiskapuit is. Hogy zavartalanul színlelhessen továbbra is boldog Magyarországot.