Orbán hazugságai (2.) - A Fidesz szándékosan rontja az árfolyamot

„Ez egy orbitális hazugság, a két mondat egyetlen szava sem igaz” – mondta és vezette le érvekkel Bodnár Zoltán, jogász, egyetemi docens a Hírklikknek Orbán Viktor Vasárnapi Újságban elhangzott kijelentését, miszerint Brüsszel azt akarta, hogy „a bankok a devizahiteleket százszorosan bevasalhassák az embereken”, ám a kormány ehelyett elszámoltatta a bankokat. A devizahitelek ügyének kezelése teljes egészében magyar ügy volt, az Európai Unió soha nem szólt bele, és egyébként a kormány pedig nem számoltatta el a bankokat – szögezte le. Az pedig kizárólag Orbánék számlájára írható, hogy a devizahitel-adósok helyzete drámaian romlott.

„A magyar devizahitelek problémájának a kezelése nem kompetenciája az Európai Uniónak, s Brüsszel nem is szólt bele, hogyan teszi azt a magyar kormány” – szögezte le elöljáróban Bodnár Zoltán. Sőt, nem is foglalkozott vele, ami történt az ügyben, az nem Brüsszelben, hanem itthon dőlt el és történt.

Orbán állításának ezt a részét is éppen úgy cáfolja a jogász, mint a másikat, azt, hogy ő számoltatta el a bankokat az ügyben. „Nem is volt nagyon miről elszámoltatni” – jegyezte meg. Felidézte, hogy a Kúria hozott különböző döntéseket devizahitelekkel, -hitelesekkel kapcsolatos ügyekben, s ezek nyomán változott egy-két törvényi szabály, ám csak meglehetősen apró dolgokban. Példaként említette a szakember, hogy utóbb a Kúria kimondta: az árfolyamrés olyan költségelem, amit külön is fel kellett volna tüntetniük a bankoknak – erre pedig megszületett az a jogszabály, amely alapján a pénzintézeteknek jóvá kellett írniuk ezt az összeget.

A devizahitelek elrendezése Bodnár szerint egyébként is a bírósági rendben történt meg, a kormány csak két dolgot csinált. Egyrészt a végtörlesztést szabályával 2011-ben valóban tetemes költségeket okozott a bankoknak azáltal, hogy lényegében a folyósításkorihoz közeli árfolyamot írt elő a számukra, kétszáznyolcvanvalahány forinton váltották át az eurót. Ám pontosan a bajban lévőknek nem segítettek, csak a gazdagok nyertek azzal, hogy az akkori piacinál lényegesen alacsonyabb árfolyamon meg tudták szüntetni a hitelüket, hiszen csak nekik volt pénzük a végtörlesztésre vagy lehetőségük összeszedni a szükséges pénzt hozzá – hívta fel a figyelmet Bodnár.

A másik, amit a kormány lépett, az a 2014 őszi forintosítás volt: ott azonban éppenséggel az állam semmit nem tett, csak egy árfolyamot határozott meg, akkori piaci árfolyamon, 309 forint/eurós körülit. Az egész pedig csak arra volt jó, hogy a Magyar Nemzeti Bank tetemes árfolyam-nyereséget realizáljon a deviza forintra váltásával. „Az itt képződött nyereség volt az a pénz, ami az MNB alapítványokba került, s ami utóbb elvesztette közpénz jellegét” – emlékeztetett Bodnár.

 A szakember szerint, ha Orbánék tényleg tenni akartak volna valamit a devizahitelesekért, akkor minden további nélkül megtehették volna, hogy 2014-ben ugyanazon  a száznyolcvanvalahány forintos árfolyamon forintosíthattak volna, mint amilyenen a végtörlesztést tették lehetővé.

„Igaz, akkor az MNB-nél nem keletkezik extranyereség a devizaátváltásból” – szögezte le Bodnár, aki elismeri, hogy ehhez esetleg módosítani kellett volna a számviteli szabályokat, de meggyőződése, hogy ebben az Európai Központi Bank partner lett volna, nemhogy kifogásolta volna, hiszen tisztában voltak azzal ők is, hogy a devizahitelek miatti rendkívül magas rossz, minősített hitelállomány rendszerkockázatot jelent Magyarországon. „De Orbánék ezt nem tették meg, nem segítettek a devizahiteleseknek, hanem éppenséggel csak elnapolták a problémát, hiszen a devizában fennálló adósságállományt piaci árfolyamon váltották át forintra, s az árfolyamkockázat helyett az adósok számára kamatkockázat keletkezett”.  

Bodnár a fentiek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy Orbánék akkor sem mondanak igazat, amikor a szocialistákra próbálják kenni a felelősséget a devizahitel-probléma miatt. Pedig ”érdemes észben tartani”, hogy 2001-ben, az első Orbán-kormány és Járai Zsigmond MNB-elnöksége idején szűntek meg a még meglévő devizakorlátozások és vált lehetővé, hogy a bankok devizabelföldi magánszemélyeknek devizában denominált hitelt nyújtsanak.  

2010 májusában, a választások idején az euró árfolyama 265 forint körül járt, s bizonyíthatóan igaz, hogy akkor még a kamatkülönbözet és az árfolyamváltozás együttes figyelembe vételével a korábban devizában eladósodottak még mindig jobban jártak, mint azok, akik korábban forintban vettek fel hitelt. Ez nem is okozott problémát, még azzal együtt sem, hogy a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány számlájára végképp nem írható 2008-2009-es válság idején voltak kilengések az árfolyamban. Az azonban már más kérdés – tette hozzá Bodnár –, hogy azóta a forint jelentősen gyengült, „a Fidesz szándékosan és mesterségesen rontja az árfolyamot”. Bodnár emlékeztetett arra, hogy 2010 nyarán Szijjártó Péter és Kósa Lajos felelőtlen nyilatkozatai (mármint hogy a magyar gazdaság rosszabb helyzetben van, mint a fizetőképtelenség bejelentése előtt álló görög), a kormányzati kommunikáció  lökte 280 fölé, őszre pedig már 300 forint közelébe az euró- forint árfolyamot. A forint gyengítése, a 315-320-as sávban tartása azóta is a jegybank alapvető politikája – mutatott rá jogász, egyetemi docens. Mindezek alapján is határozott álláspontja: „kizárólag Orbánék számlájára írható, hogy a devizahitel-adósok helyzete drámaian romlott”.