Orbán lassan teljesen magára marad az unióban

„Orbán Viktor magyar vezér nem vett részt az EU vezetőinek rendkívüli keddi videós csúcstalálkozóján – el volt foglalva azzal, hogy Kínában tisztelegjen Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin előtt” – fogalmazott a magyar kormányfő legújabb húzása kapcsán a Politico európai kiadásának reggeli hírlevele. Arról is tudósított, hogy Orbán felkérésére Karl Nehammer osztrák kancellár képviselte őt az ülésen. A nem egészen két óráig tartott rendkívüli tanácskozás célja az volt, hogy az EU tagországok vezetői közös álláspontot alakítsanak ki a Hamász Izraellel szembeni embertelen terrortámadásaival, valamint az ostrom nyomán a Gázai övezetben kialakult tragikus helyzettel kapcsolatban. 

Az egyeztetésről nem adtak ki nyilatkozatot. Utána Charles Michel, az Európai Tanács elnöke – derül ki a hvg.hu tudósításából – a többi között azt mondta, hogy az EU folyamatosan monitorozza a helyzetet, szoros kapcsolatban áll a térség szereplőivel, miközben az ENSZ bevonásával humanitárius támogatást biztosít étel, gyógyszer és áramszolgáltatás formájában, s részt vesz a külföldi állampolgárok evakuálásában. A közel-keleti konfliktus megosztottságot okoz az európai társadalmakban, ezért csökkenteni kell a feszültséget és biztonsági kockázatokat, küzdeni kell a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus az iszlamofóbia és a rasszizmus ellen – szögezte le Michel, majd kijelentette, hogy egyetlen ország profitál ebből a konfliktusból, az pedig Oroszország. Fontosnak tartotta azt is, hogy miként az EU Ukrajna kapcsán is kiállt az értékei mellett, úgy ennek mindenhol és bármikor érvényesnek kell lennie. Mint mondta, az unió álláspontjának egységesnek, koherensnek és következetesnek kell lennie, „mert mi az értékek uniója vagyunk”. 

Mennyire szokványos, hogy egy ország vezetője nem vesz részt az EU állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján, azaz az Európai Tanács ülésén? Még akkor is, ha az a tanácskozás videókonferenciás? Mi jelenthet „igazolt” távolmaradást? – válaszért Szent-Iványi Istvánhoz fordultunk. 

A külpolitikai szakértő szerint önmagában az elfogadható, hogy egy ilyen rendkívüli tanácskozáson Orbán nincs jelen, már csak azért is, mert nagyon rövid idővel előtte hívták össze. Egy rendes csúcsértekezletről egy ország vezetője persze nem hiányozhat, pontosabban csak nagyon indokolt esetben, mondjuk, ha egy országban a csúcs napján vagy közvetlenül előtte választások vannak – ilyenre volt példa már, a spanyolok vagy a németek esetében. Az is érthetőbbé teszi a távolmaradását, hogy – bár technikailag bejelentkezhetett volna Kínából – annak lehettek volna bizonyos biztonsági kockázatai, ha megtette volna, akkor a kínaiak valószínűleg élőben élvezhették volna a csúcsot. 

„Én tehát elfogadom, hogy távol maradt, főleg, miután gondoskodott arról, hogy helyettesítsék, számomra inkább az a problematikus, hogy hol volt közben és kikkel találkozott” – szögezte le. Az Európai Unióból egyedüliként vett ugyanis részt a pekingi Egy övezet egy út konferencián, amit a nyugati sajtóban sokan nyugatellenes demonstrációként értékelnek. Tény, egy csomó diktátor volt jelen, mint a kirgiz vagy a kazah vezér, nem szólva Afganisztán tálib vezetőiről. Felmerül a kérdés, már csak a résztvevői lista alapján, hogy mit keresett ő ott – fogalmazott Szent-Iványi. 

Ráadásul nem csak Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, hanem a háborús bűnökért körözött Vlagyimir Putyinnal is, aki elfogadhatatlan partner az EU számára, bűnök sokaságáért felelős, s indokolatlan, előzmények nélküli háborút indított területszerzési céllal Ukrajna ellen. A szakértő külön kiemelte a találkozón elhangzottakat, kiváltképpen azt, ahogy Orbán átvette a putyini frazeológiát és terminológiát, katonai műveletnek nevezte a háborút, illetve arról beszélt, hogy bővíteni és fejleszteni kell a kapcsolatokat. „A legkevesebb szolidaritást sem mutatta ki az EU és azon szankciók mellett, amelyeket amúgy ő maga is megszavazott” – jegyezte meg Szent-Iványi. 

Fennállt-e a veszély, hogy valaki szóba hozza találkozóját Putyinnal, ami a rendkívüli EU-csúcs előtt zajlott, s talán amiatt maradt inkább távol? Hiszen az láthatóan téma volt, nem lehet ugyanis véletlen, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a sajtótájékoztatón leszögezte, hogy egyetlen ország profitál ebből a konfliktusból, mégpedig Oroszország. Szent-Iványi szerint minden bizonnyal a szemére vetették volna, de biztosan nem ez vezérelte a távolmaradásban. Amúgy sem fogja megúszni a szemrehányást, decemberben lesz rendes Európai Tanács értekezlet, de az sem kizárt, hogy már előtte is összehívnak egy rendkívüli csúcsot. Szijjártónak is a szemére vetették a korábbi találkozóját Lavrovval, ami óta ismét elutazott Moszkvába, most meg ráadásul a Hamasz támadás másnapján telefonon beszélt az iráni külügyminiszterrel, s azt hangoztatta, hogy pozitívan fejlődnek a kapcsolatok – jegyezte meg. „Ez nem csak ízléstelen, hanem politikailag is elfogadhatatlan” – húzta alá.

Mindenesetre Orbán bezsebelhetett egy csomó dicséretet, Hszitől és Putyintól is. (Erről lásd keretes írásunkat.) Nem kínos ez? – kérdeztük. „Persze, hogy az, de már annyi minden kínos, s ennél azért sokkal fajsúlyosabb dolgok is vannak a kontóján, például a svéd NATO-csatlakozás halogatása” – mondta a külpolitikai szakértő, aki szerint ez persze most még tovább árnyalja az amúgy is nagyon rossz képet Orbánról. Éppen ezért annak ellenére sincs ezeknek a dicséreteknek túlságosan nagy jelentősége, hogy például Putyin nyíltan még nem mondott róla ilyeneket (igaz, Medvegyev igen, többször is). „Mindenesetre ez kijelöli, hogy kik a barátai” – mutatott rá.

„Az látszik, hogy Orbán egyre mélyebben ássa be magát ebbe a körbe miközben az Európai Unióban lassan teljesen magára marad” – vonta le a következtetést Szent-Iványi. Emlékeztetett arra, hogy Orbán sokakhoz fűzött nagy reményeket, például a spanyolokhoz, az olaszokhoz, és persze a lengyelekhez, de immár ez utóbbiban is csalatkoznia kellett. Európában a jelek szerint egyedül Robert Fico marad neki, bár a választási győzelmének az aránya rákényszerítette, hogy a koalíció kedvéért nyilatkozatban vállalja, nem változik Szlovákia külpolitikája, de korábban a jogállamisági ügyekben is sokszor sunnyogott, s magyar ügyekben is kiéleződhet a két ország viszonya.