Orbán okos, csak a telefonja buta
Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt egy interjúban még azzal dicsekedett, hogy ő egy technikai analfabéta, a mobiltelefonját sem tudja kezelni. Ha szükség van rá, környezetének valamelyik tagja segít neki. Nos, a világ azóta változott, a miniszterelnök egy ideje saját kezűleg is tud telefonálni. Nemrégiben például Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével beszélgetett, Orbán elmondása szerint, a válságkezelésről értekeztek. Írásunk végén felidézzük azt a 2013-as, szürreálisnak is mondható történetet, amikor az Orbán-család telefonlopási ügybe keveredett.
Nincs abban semmi rendkívüli, sőt, mi sem természetesebb, mint ha a politikusok beszélnek egymással. Az viszont sokaknak feltűnt, hogy Orbán kezében egy hozzávetőleg 11 évesre becsült Nokia 6700 classic típusú telefont lehetett látni. Vagyis, nem a manapság divatos okostelefonok valamelyikén egyeztetett Európa és a világ dolgairól a kontinens egyik vezető politikusával, hanem egy úgynevezett „butatelefonon”.
Azt nem gondolnánk, hogy csak erre futja a miniszterelnöknek, még akkor sem, ha vagyonbevallása szerint, tavaly nem volt igazán jó éve. Feltehetőleg másról van szó. Egyfelől arról, hogy van neki az „én egyszerű magyar ember vagyok” imázsa, a falusi gyerek – ahogyan magát időnként emlegetni szokta –, aki nem egyszerűen dolgozik, mint mások, hanem keccsöl, és aki azt jósolja, hogy a turizmusnak kampó.
Ilyen, közülünk való ember Orbán Viktor. Persze, van még más is, ami a butatelefon mellett szól. A világ vezető politikusai közül sokan használnak hasonló készülékeket, mégpedig abból a megfontolásból, hogy ezeket nehezebb bepoloskázni és lehallgatni, mint a divatos és sokoldalúbb okostelefonokat.
Tegyük hozzá, azért sem árt az óvatosság, mert az Orbán-család egyszer már megütötte a bokáját a telefonokkal. Úgy is mondhatnánk, hogy telefonlopási-ügybe keveredtek. Nem ma volt ez, hanem mintegy hét évvel ezelőtt, 2013 szeptemberében, Orbán Viktor Ráhel nevű lányának a lakodalmán. Két iPhone 4s tűnt el akkor, s a hvg.hu rendőrségi forrásból akkor úgy értesült, hogy nem az történt, amiről először beszámolt a média. Vagyis, nem azért eredt nagy erőkkel a tolvajok nyomába a rendőrség, mert Orbán Ráhel és néhány lánypajtása leánybúcsújáról készült felvételek nyilvánosságra hozatalát kellett megakadályozni. Szakemberek, valamint más hozzáértők szerint, sokmillió forintot költöttek a mobiltelefonok felkutatására. Hatvan embertől – a lagzi személyzete – vettek DNS-mintát, az egyéb műveleti cselekményekről, valamint az ezekkel járó költségekről most nem is szólva.
Nem pazarlással, vagy éppen hatalmi túlkapással álltunk tehát szemben, épp ellenkezőleg: a miniszterelnök mobiljait fújta meg valaki a lánya lakodalmán. Nemzetbiztonsági érdek volt a telefonok felkutatása, s ha innen nézzük, a rendőrségi nyomozás költségei kifejezetten visszafogottnak tekinthetők. Mi, hétköznapi halandók, akik még soha sem voltunk miniszterelnökök, és eddigi életünk során fel sem merült bennünk, hogy a lányunk lakodalmán hatvanfős személyzet szolgálja a vendégsereg kényelmét, ha akarnánk, sem tudnánk felfogni, milyen fontos hívószámok, stratégiai jelentőségű adatok lehetnek egy miniszterelnöki telefon SIM-kártyáján. Nem csupán politikusok és befolyásos vállalkozók elérhetőségei, vagy éppen a magyar atombomba indítási kódja, de még az sem kizárt, hogy a Vidi kezdőcsapatának összeállítása is rajta van.
Persze, a nyomozás így is sokba került. Az Átlátszónak majd' három év elteltével, 2016 júniusában sikerült kiderítenie, hogy a rendőrség nem sajnálta a pénzt annak kiderítésére, ki tehette zsebre a két iPhone 4s-t.
Azóta semmi újat nem tudunk erről a történetről. Persze, jobb is nekünk, ha nem tudjuk, hol lehetnek a 2013 szeptemberében eltűnt Orbán-mobilok, ki és milyen célra használja a rajtuk lévő adatokat.
Ami biztos: a miniszterelnök, nyilván tanácsadói javaslatára, mostanság butatelefont használ.
