Orbán Putyin alárendelt klónja, Magyarországa súlytalanná vált, nemigen lesz itt ukrán-orosz csúcs
„Mint minden narcisztikus, megalomán személyiség, Orbán is szerepet akar játszani a külpolitikában, ez az ilyen alkatoknak a természetes velejárója, ám alapvetően mégis, mint mindig, így ezzel is, a belpolitikai helyzetét akarja szilárdítani, s önmagát, mint bölcs, megbízható és biztonságot ígérő vezetőnek beállítani” – mondta portálunknak Ungváry Rudolf, akit azzal kapcsolatban kerestünk meg, hogy a magyar kormányfő Budapestet ajánlgatta egy ukrán-orosz tűzszüneti tárgyalás színhelyének. Az író szerint azonban „Magyarország – éppen Orbán politizálásának köszönhetően – jelentéktelenné vált”, Orbán pedig „az olyan mérgező politikai vezetőknek, mint Putyin és Erdogan, csak a nagyon alárendelt klónja, Putyin pedig kizárólag a saját érdeke alapján fog majd dönteni.
Orbán Viktor most már nem csak békepártinak, hanem egyenesen a béke követének, közvetítőjének is megpróbálja magát beállítani. Mint a Hírklikk is beszámolt róla, a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatóján közölte, hogy telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, s felajánlotta Budapestet egy Putyin-Zeliniszkij tárgyalás színhelyeként. Orbán javaslata szerint az orosz és az ukrán elnök mellett Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Olaf Scholz német kancellár vehetne részt a tárgyaláson, amelynek egyetlen célja az azonnali tűzszünetről szóló megállapodás lenne. Indítványa szerint erre mihamarabb sort kellene keríteni. Mint közölte, Putyin válasza pozitív volt, ugyanakkor az orosz elnök azt is leszögezte, hogy feltételei vannak, s erről neki kell megállapodnia az ukrán elnökkel.
Az ukránok „postafordultával” válaszoltak. „Vannak hivatalos csatornák. Létezik egy (ukrán és orosz) tárgyalócsoport, amelynek alcsoportjai folyamatosan kapcsolatban állnak egymással. Van továbbá egy kulcsfontosságú nemzetközi konzultációs formátum is a politikai tanácsadók szintjén, amelyen Andrij Jermak (az ukrán elnöki iroda vezetője) képviseli a mi oldalunkat. Bármilyen valódi javaslat csakis ezeken a csatornákon keresztül megy. Minden más puszta médiafelhajtás” – idézte a 444 Mihajlo Podoljakot, az ukrán elnök tanácsadóját, a Moszkvával tárgyaló ukrán küldöttség tagját, aki az Ukrajinszka Pravda hírportálnak mondta a fentieket.
Ennek ellenére, bejöhet-e Orbánnak ez a húzása? Ungváry Rudolf írót kérdeztük.
„A politikai életben – különösen ha diktátorokról és önkényuralmi politikusokról van szó – bármi megtörténhet, mert irracionális alapon gondolkodnak és döntenek. Elvben akár az is benne lehet a pakliban, hogy itt találkozzanak, de csakis akkor, ha Putyin úgy gondolja, hogy előnyösebb számára ez a helyszín, ha ő választja ki azt, hiszen a hangsúly rajta van, nem Orbánon” – válaszolta az író. Mint hozzátette: Orbán ezeknek a mérgező politikai vezetőknek, a Putyinoknak és az Erdoganoknak ugyan gyakorlatilag a magyarországi klónja, de nagyon alárendelt klónja, aki nem azért senki, mert a személyiségében senki, hanem azért, mert Magyarországnak nincs súlya.
Magyarország ugyanis – éppen az ő, Orbán politizálásának köszönhetően – jelentéktelenné vált, s kétséges, hogy bárki Magyarországot választaná közvetítőnek – fejtegette Ungváry Rudolf. Magyarország alárendelt jelentősége következtében is valószínűtlen egy ilyen budapesti találkozó létrejötte – szögezte le. Mint emlékeztetett: erre a szerepe amúgy is bejelentkezett Törökország, ami külpolitikai szempontból Putyinnak sokkal vonzóbb. Az orosz elnök pedig – lévén maga is tekintélyuralmi vezető – azt a megoldást fogja választani, amelyik valamilyen értelemben tekintélyesebb. Magyarország helyszínként pedig ebből a szempontból sem tud a török ajánlattal versenyezni.
S hogy miért „dobta be” mégis az ötletet Orbán? – merül fel. Ungváry szerint ennek egyértelműen belpolitikai oka van. Persze, mint minden narcisztikus, megalomán személyiség, ő is szerepet akar játszani a külpolitikában, hiszen ez az ilyen alkatoknak – Donald Trump is ilyen – a természetes velejárójuk, ám alapvetően mégis, mint mindig, így ezzel is, a belpolitikai helyzetét akarja szilárdítani, s önmagát bölcs, megbízható és biztonságot ígérő vezetőnek beállítani.
Ehhez kell neki a tekintély, azért, hogy a szavazó lakosságnak a demokráciát felfogni képtelen, kizárólag a biztonságra törekvő részét maga mögé állítsa. Ez azonban egyben halálos mérget jelent, mert egy ilyen politika előbb vagy utóbb mindig súlyos bukáshoz vezet. Ennek egyik változata a II. világháború hitleri politikájának a vége, a másik a Franco-féle diktatúra bukása 1975-ben. De benne van az argentin fasisztoid peroni diktatúra sorsa is: a diktátort puccsal megbuktatták, majd a demokrácia körülményei között újraválasztották (nem is csak egyszer), s kialakult az önkényuralmi kísérlet és a primitív demokrácia közötti váltógazdaság; a folyamat pedig 50-60 év után csak most ér véget. Nálunk is bekövetkezhet ez – zárta szavait Ungváry Rudolf, író.
