Orbán Viktor jobbágytársadalma

Az egyötöd magyarországnyi államban a napi és az összes koronavírusos halálozás arányaiban nagyjából megfelel a magyarországinak, s bár az új fertőzöttek száma lényegesen magasabb, ez mégsem jelent sokat, hisz a szlovénok jóval több tesztet végeznek. Az egészségügyi intézményeken – ahogy itthon, úgy Szlovéniában is – egyre nő a nyomás.

A szlovéniai járványkezelés egy lényeges tekintetben mégis egyértelműen a magyarországi fölé nő: míg a magyar kormány gyámság alatt tartott gyermekekként kezeli a magyarokat, addig a szlovén adminisztráció felelős, felnőtt polgárokként viszonyul a lakossághoz. Ennek szellemében a szlovén állam rendszeres és részletes tájékoztatást ad a várható intézkedésekről, a járvány elleni védekezés stratégiájáról. Szlovéniában tudni lehet, hogy ha százezer állampolgárból száznegyvenen egy héten belül megfertőződnek, kétszázötvenen kórházi ellátásra szorulnak, vagy ötvenen intenzív osztályra kerülnek, a kormány automatikusan járványhelyzetet hirdet.

Orbán Viktor ezzel szemben úgy viselkedik, mint az az egyiptomi tábornok, aki annyira félt, hogy a Moszad kiszimatolja a terveit, hogy közvetlen beosztottjai elől is az utolsó pillanatig titkolta az Izrael elleni támadás helyét és idejét. Ugyanígy adja elő most a fideszes elit a járványkezelést – holott ez esetben nincs a képben ellenérdekelt titkosszolgálat, a lakosság morálja, fegyelmezettsége és kielégítő tájékoztatása pedig kulcsfontosságú volna. A koronavírus nem jutna helyzeti előnyhöz, ha Orbán Viktor nyilvánosságra hozná, mire készül, a magyar állampolgárok viszont tudnának tervezni, értenék, hogy miért, mikortól és meddig kell mekkora áldozatot hozniuk.

Orbán Viktor mégis titkolózik: nem tartozik alattvalóira, hogy mely esetben miféle intézkedés várható. Ennek két oka lehet. Elképzelhető, hogy nem is létezik semmilyen terv – s bár ezt a mértékű inkompetenciát nem tartom kizártnak, de azért valószínűnek sem. Alighanem inkább arról van szó, hogy a miniszterelnök – mint oly sokszor, úgy ezúttal is – marketingszempontok alapján hozta meg döntését: nem egy összetartó, szolidáris közösség élményét akarja felkelteni Magyarországon, hanem az erős kezű, ravasz taktikusét, a mindig jó döntést hozó apafiguráét. A magyarok nem együtt állnak szemben a járvánnyal – Orbán Viktor áll a járvánnyal szemben, jobbágyainak pedig nincs más dolguk, mint fülelni, mikor füttyent.

Jelzem továbbá, hogy Svédországban, ahol a járványkezelést nem politikus, hanem szakember vezette, aki nem az állami szigorra, hanem a polgárok felelősségére alapozta intézkedéseit, mert nem Kínát tekintette példának, hanem hitt a svéd állampolgárok szabadságjogaiban, ma alacsonyabb a napi halálozás mértéke, mint a legtöbb karanténhisztérikus európai országban. A svéd modell nemcsak működőképes, de jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a járvány jelentette kihívásra ez a racionális és hosszútávon fenntartható megoldás.