Paradigmaváltás nélkül társadalmi válság lesz

Csehországhoz és Lengyelországhoz képest Magyarországon valamivel jobb a helyzet, „de a környező államokhoz hasonlóan, Magyarországon is sokkal keményebb, mint tavasszal volt, a naponta regisztrált új fertőzések száma az égbe szökött, a napi halálesetek száma kétszámjegyű, és egy vezető epidemiológus már beismerte, hogy az ország elérte tesztelési kapacitása határát, vagyis a vírus feltehetően sokkal erősebben elterjedt, mint ahogyan a számokból kitűnik” – mutat rá a Reporting Democracy cikke. 

A szerzők emlékeztetnek arra, hogy tavasszal a térséget sokat dicsérték, mert sikerült a vírus terjedését lelassítani gyors lezárásokkal, határzárakkal, és azzal, hogy a lakosság elfogadta a bevezetett intézkedéseket. Azzal kapcsolatban, hogy azóta mi változott, a portál rámutatott: minden országban eltérő a társadalmi-politikai és kulturális dinamika, és eltérőek a koronavírussal szerzett tapasztalatok, de mutatkoznak hasonlóságok. 

A populizmus átka itt is tetten érhető

Mindegyik ország populista kormányzás alatt áll, vagy még egészen nemrég ilyen alatt állt. Ez Gavin Rae, a varsói Kozminski egyetem szociológusa szerint annyit tesz, hogy ezek a kormányok az első hullámban „a leegyszerűsített, paternalista intézkedésekkel” egy időre leállították a gazdaságaikat, egyszerű utasításokat adtak a lakosságnak, és megkövetelték azok végrehajtását. „Ugyanakkor nem sikerült a kezdeti válaszok mögé nézniük, és rugalmasabb megoldásokat kidolgozni. Ez különösen jellemző a lengyelországi és magyarországi társadalompolitikai megközelítésre, ahol nem arra törekszenek, hogy tanítsák és önállóvá tegyék az embereket, hanem inkább arra, hogy felülről osztott diktátumokat kényszerítsenek a lakosságra” – mondta a szociológus. Így aztán nincsenek integrált teszt- és kontaktkutató rendszerek, nincs elég teszt-levételi központ, szűk a laborkapacitás ahhoz, hogy a tesztek eredményei 48 órán belül meglegyenek, nem állnak rendelkezésre kontakt-követő és kontakt-riasztó appok, és például nincs „okos karantén”. 

Az első hullámban elért siker növelte az önteltséget is. Sok szabályból a járvány elcsendesedése láttán, később már gúnyt űztek, és az, hogy a szabályokat – mások mellett – a politikusok is figyelmen kívül hagyták, és/vagy folyton változtatták, a kezdetben erősen támogató lakosságban tanácstalanságot, dühöt és lázadó hangulatot keltett – írták a szerzők és a megállapítást felmérési eredményekkel támasztották alá. 

A korrupció és a bizalomhiány hatása

Nem javította a közhangulatot a járványhoz kötődő korrupció sem – írták a szerzők, és erre is számos példát hoztak fel. Az emberek az ellenzék biztatására kezdik megkérdőjelezni a hatalmon lévők középtávú stratégiáját is. A bizalom e hiánya által nyitott résbe természetesen belefolyik a dezinformáció, amely mindenhol probléma. Az említett országokban eltérő mértékben az, de mindenképpen szerepe van a mostani rossz értékekben. 

„Magyarország úgy próbálta eliminálni ezt a bizalomhiányt, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációban igyekezett felmérni a társadalom preferenciáit. A kérdőívet visszaküldők – nagyrészt Fidesz-szavazók – jelentős többsége ellenezte a bezárásokat és a távoktatás újbóli bevezetését” – írták a szerzők. 

Orbánnak nincs terve a válság kezelésére

A térség kormányai a népszerűségüket nagyrészt a gazdaságok erős voltának köszönhetik, és ezt próbálják védeni mindenekfelett. A cikk idézte Bíró-Nagy Andrást, a Policy Solutions alapítóját, aki szintén úgy látja, hogy a kormány számára a fő prioritás a gazdaság, amelynek eredményeit eddig élvezte, bár az idén hét százalékos GDP-visszaeséssel kell számolnia a második negyedben mutatkozó brutális, 14 százalékos zuhanása nyomán. 

„Orbán válságkezelésének igazi tesztje ez a mostani második hullám. Társadalmi válság van kibontakozóban, és a kormánynak nincs terve a kezelésére. A munkanélküliségi segély mindössze három hónapig jár, így azoknak, akik áprilisban vesztették el a munkájukat, egy ideje már nincs miből élniük. Nincs társadalmi támogatás, és a kormány nem tudta teljesíteni az ígéretét, hogy annyi munkahelyet teremt, ahányat a vírus megszüntet. Ha a kormánynál nem következik be paradigmaváltás, hamarosan társadalmi válsággal nézünk szembe” – mondta Bíró-Nagy. 

Jellemző az egészségügy válsága

A szerzők hozzátették, hogy az Orbán-kormány számára alig kétévnyire van a következő általános választás, Lengyelországban és Csehországban megtartották a választásokat, és ez nem segítette elő a járvány lassulását. Mindemellett a pandémia gazdasági következményei miatt, tovább romlanak majd a térségben azok a kapacitás-gondok, amelyek az egészségügyi ellátó rendszerekben mutatkoznak, pedig ezek a rendszerek az orvosok, valamint a hosszú távú finanszírozás hiánya miatt már ma sem rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy kezeljenek egy olyan tartós válságot, mint a mostani járvány. 

A szerzők adatokat közöltek arról, hogy a négy országban milyen nagy mértékben sújtották a fertőzések az orvosokat és az egészségügyi személyzetet. Felhozták azt is, hogy a magyar kormány csaknem duplájára emelte az orvosok fizetését, ami minden forrás szerint már régen esedékes volt (még a V4 normáihoz képest is igen alacsony volt), „de a fizetésemeléshez kötött feltételek tompíthatják az emelés hatását abban, hogy munkaerőt vonzzanak és megtartsanak az egészségügyben”. 

Francis Fukuyamát is idézte a cikk, aki azt írta, „A hatásos válságkezelésben a fő választóvonal nem a tekintélyelvű rendszerek és a demokráciák között húzódik majd. Az eredményt döntően meghatározó tényező nem a rezsim típusa lesz, hanem az állam kapacitása, és mindenekelőtt a kormányba vetett bizalom”. Végül a szerzők megállapították: mivel az egész térségben kapacitáshiány van, és nem bíznak nagyon a kormányokban sem, a régió kilátásai a következő hónapokra nem jók”.