Pataki Zsolt: a védelemre szoruló gyerekek sorsa egyre kevesebbeket izgat – 2. rész

Az Orbán-kormány nagyon megszigorította 2021-ben a gyermekvédelmi törvényt, amit a civil szervezetek inkább homofób és transzfób propagandatörvénynek hívnak. De segített-e ez a gyermekvédelemben? 

A gyermekvédelem egy nagyon széles, szerteágazó dolog, ami több alrendszerből tevődik össze. Áll alapellátásból, és szakellátásból, ez a két nagy területe van. Szakellátásról akkor beszélünk, hogyha az alapellátásban már nem tudnak mit kezdeni a gyerekkel, a vele kapcsolatosan fennálló problémákkal, az életkörülményeivel, és ezért ki kell emelni a családból. Ezután következik az otthont nyújtó ellátás, aminek szintén különböző szintjei vannak. A gyerek egészségügyi, pszichés, magatartási, beilleszkedési problémáit figyelembe véve, első körben nevelőszülőt keresnek a gyereknek, ha ez nem sikerül, vagy a nevelőszülőnél a gyerek nem úgy viselkedik, amit ő meg tud oldani, akkor kerül intézményi ellátásba, ami lehet lakásotthon, gyermekotthon. Ha utána is megmaradnak az előbb említett problémák egy gyereknél, speciális otthonokba kerülnek. Ha egy gyerek – ne adj’ isten – még bűncselekményt is elkövet, akkor büntetőeljárás alapján következik a javító intézet, ahol 12 -21. éves koruk között lehetnek. De az alapellátás szintén széles spektrumú rendszer, amit gyermekjóléti szolgálatok fognak össze. A gyermekvédelmi jelzőrendszernek pedig fontos része az egészségügy, a köznevelési intézmények – de leegyszerűsítve – minden magyar állampolgár. Ha ugyanis valaki azt látja, hogy a szomszéd – mondjuk – rendszeresen veri a gyerekét, akkor kötelessége jelezni akár a gyámügyön, akár a gyermekjóléti szolgálatnál. Majd ők eldöntik, mi történjen a továbbiakban. Visszatérve a kérdéséhez, a pedofil törvény nem a gyermekvédelem területét érinti azzal, hogy nem lehet a köznevelési intézményekben szexuális felvilágosítás stb. Ez inkább a társadalom szeme előtt lévő területet érinti jobban. A szakellátásra tulajdonképpen olyan nagy hatása nincs. 

Abban az értelemben sincs, hogy mivel tiltott a szexuális felvilágosítás az iskolában, akkor azok a gyerekek, akik a gyermekvédelmi otthonokba kerülnek, hogy jutnak hozzá? Honnan tudják, hogy adott esetben az, amit velük csinálnak, bűnös, rossz dolog?

Ez alapvetően probléma. Ugyanakkor ezen a ponton fontos tisztázni, hogy a 2021-es törvény nem a klasszikus gyermekvédelemre van szabva, hiszen a mi gyerekeink nevelésének bizony fontos része a szexuális felvilágosítás. Az Orbán-kormány által meghozott törvény ugyanis minden magyar gyerekre vonatkozik általánosságban, a fókusza a nem a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekeken van. A célja pedig, hogy nem létező dologtól megmentse a gyerekeket, mint ahogy minden mást is. Mi viszont tudjuk, hogy a szélmalom az szélmalom és nem sárkány. A gyermekvédelem már csak akkor lesz érintett, ha a gyerek bekerül a gyermekvédelmi rendszerbe. És ezek a felvilágosítások nagyon-nagyon hiányoznak. Ez pont ellene hat annak, amit a kormány megfogalmaz ennek a törvénynek a céljaként. 

Végül is hogyan tudott a gyermekvédelem leromlani 10 év alatt arra szintre, ahol most tart? Nincs nevelőszülő, nem tudni, a gyermekotthonokban van-e elég hely…

Nagy a nevelőszülői hiány, és sok a megélhetési nevelőszülő. Gondoljunk bele: 60 órás képzés után bárki lehet nevelőszülő, és gyerekenként néhány tízezer forintot kap. Elképzelhető, többségében kik adják erre a fejüket. Szinte nincs olyan nevelőszülői hálózat, ahol ne lenne folyamatos álláshirdetés. Pedig a gyermekvédelmi szakellátásnak ez az alapköve. A gyermekotthonokban, lakásotthonokban azért van hely, mert nagyon sok gyerek szökésben van. Azt mondtam a beszélgetésünk elején, hogy valami nagyon megváltozott a gyermekvédelemben az elmúlt 10 évben. Én 1998-ban kezdtem javítóintézetben dolgozni, ahová bűncselekményt elkövető gyerekek kerülnek 12-21 éves korig. A 2000-es évek elején a gyermekvédelmi szakellátásból ebbe az intézeti típusba bűncselekmény elkövetése miatt körülbelül 5 százalék, ha bekerült. A hétköznapi tapasztalat az, hogy most 40-50 százalék körül van az átlag. Számomra ebből az következik, hogy a gyermekvédelem mind kevésbé tudja ellátni a feladatát. A gyerekek egyre problémásabbak, az alrendszerek igyekeznek szabadulni tőlük, elvesznek a gyermekvédelem bugyraiban, majd sokan javítóintézetekben kötnek ki. 

De miért szöknek a gyerekek, mi az ok? Miért nem akarnak az intézményben maradni, miközben elvileg mindenki jót akar nekik? 

Gondoljunk bele abba, hogy ezek a gyerekek ki vannak emelve a családjukból. Akármilyen hátrányos helyzetű családról, nincstelen, kevés pénzből élő emberekről beszélünk, attól az még az ő családja. De szélsőséges példaként akármilyen deviáns, kriminalizált családról is beszélünk, az mégis csak az ő családja. A lakásotthonok, a gyermekotthonok nyitottak, azokból kijárnak a gyerekek minden nap, jó esetben iskolába mennek, programokat szerveznek számukra. Hogyha azonban ez a gyerek gondol egyet, és elmegy máshová, a kolléga csak annyit tud tenni, hogy ezt jelzi a rendőrségnek. A rendőrség pedig majd valamikor, ha ráér, talán visszahozza a gyereket. Aki lehet, hogy ezután megebédel, mert nem tudni, mióta nem evett, lezuhanyozik, mert ki tudja mióta nem tisztálkodott, tiszta ruhát vesz, és egy óra múlva újra elszökik. Ez 20 évvel ezelőtt nem így volt, nem volt jellemző. 

Mi a különbség a 20 évvel ezelőtti, és a mostani gyermekvédelmi ellátás körülményei között, mitől romlott el?

Szerintem ez nagyon összetett probléma. Összefügg a jó szakemberek hiányával, azzal, hogy a társadalom nagyon sokat változott az elmúlt 20 évben. Erről mindig megfeledkezünk. Amikor összehasonlítgatunk régi dolgokat, akkor azt mindig az adott társadalmi környezetben kell vizsgálni. Az is hozzátartozik, hogy egyre kevesebb befektetés van a gyermekvédelembe. Túl szövevényes ez ahhoz, hogy egy dologra rá tudjunk mutatni, ez a hiba oka. 

Magyarul ezeknek a gyereknek a sorsa senkit nem izgat? 

Én úgy fogalmaznék inkább, hogy egyre kevesebbeket izgat.

Milyen végzettség kell ma ahhoz, hogy valaki gyermekvédelmis lehessen?  

A különböző gyermekvédelmi területeken nyilvánvalóan különböző végzettségre van szükség. A nevelők, vagyis a pedagógus végzettségűek munkájához tulajdonképp szociális munkás, szociálpolitikus, szociálpedagógus vagy akármilyen más pedagógus végzettség kell. A nem diplomás kollégáknak, mint a gyermekfelügyelőknek, vagy a pedagógusok munkáját segítőknek középfokú végzettségre van szükségük. 

És gondolom, rajtuk kívül van még a kisegítő személyzet, mint például a konyhás.

Így van. Meg karbantartó, gondnok, informatikus, irodista, rendész, és még lehetne sorolni. Persze, a gyermekotthonokban sem mindenhol van konyha. A legtöbben van, de van, ahová viszik az ételt. A lakásotthonokban a gyerekek és a nevelők általában közösen főznek. A lakásotthonok maximum 12 fővel működnek. A ’97-es gyermekvédelmi törvénynek nagyon előremutató része volt, hogy megszüntette a hatalmas intézeteket, és a gyerekeket csúnya szóval kiszervezte lakásotthonokba, ahol jó esetben 5 fős felnőtt team foglalkozik velük, akik között vannak pedagógus végzettségűek és nem pedagógus végzettségűek is. Ezek a lakásotthonok jó esetben családias módon tudnak működni. De az is látszik, hogy a mostani kormánynak annyira nem fontos, hogy a gyermekvédelemre költsön, mert nagyon sok mindent – a nevelőszülői hálózatokat, a lakásotthonokat – kiszervezte egyházi fenntartásba. Az én meglátásom szerint ezek már olyan 50-50 százalékban lehetnek állami és egyházi kezelésben. Az egyházi nevelőszülői hálózatok és lakásotthonok pedig általában kevésbé küszködnek anyagi gondokkal, mint az állami fenntartásúak. 

(Az első részt itt olvashatják)