Petefészek- és méhátültetésre készülnek Pécsett

Magyarországon főként a termékenységi zavarok okoznak problémát, a gyermekre vágyó párok 15 százaléka nem érheti el e célját. Ez 100-150 ezer párt jelent az országban – tudtuk meg Kovács L. Gábor akadémikustól. Elmondta azt is, hogy a 15 százalék európai átlagban nem sok, az európai populációban majdnem minden országban ez az arány. Nem arányában nézve, viszont nagyon sok fiatalt érint. Sokuknak évtizedig tartó kálváriája, hogy szeretne gyereket, reménykedik benne, de hiába egyik beavatkozás a másik után, vagy az újabb és újabb vizsgálat, mégsem jön össze. Az, hogy „csak” 15 százalék a gyermeket világra hozni képtelen párok száma, arra utal, hogy már ma is sok mindenre képes e területen az orvostudomány. Ugyanakkor lehetne ez az arány még kisebb, a HRNL keretében ezen dolgoznak majd.

A Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium – amelynek létrejöttéhez az ITM 2,5 milliárd forintos támogatással járult hozzá – a Pécsi Tudományegyetem vezetésével összefogja a következő években a terméketlenség orvoslását célzó hazai kutatások jelentős részét. Céljuk a konvencionális eredményességen túl, újabb, be nem járt innovatív kutatásokkal ezt a 15 százalékot lejjebb szorítani. Ennek megvalósításához kellő alapot biztosít a Pécsi Tudományegyetemen zajló, több évtizedre visszatekintő reprodukciós kutatás, amely egyaránt kiterjedt a meddőség elméleti és klinikai vizsgálatára is. A Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium magjául szolgáló kutatói közösség legalább nyolc éve együtt dolgozik Pécsett, és gyakorlatilag minden pályázati rendszerben nyertek kutatási támogatásokat. Az eddigi kutatóprogramokban az egyetem három karáról körülbelül száz kutató vett részt.

Kovács L. Gábor professzor megjegyezte, a nemzeti labor-pályázaton nyert 2,5 milliárd forint kimondva óriási pénz. Százszorosa annak, amit egy magyar kutató jól sikerült OTKA pályázattal nyerhet. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy körülbelül 100 kutatóval, három éven keresztül, esetlegesen beruházás igényes, vagy ipari kapcsolatra pénzt is igénylő kutatásokat folytatnak majd, nagyon meg kell gondolniuk minden forint kiadását. Őszintén reméli, hogy ha a nemzeti laboron keresztül be tudják mutatni, hogy sikeresen elindultak, további forrásokat is tudnak szerezni azzal, hogy betagozódnak az európai kutatási arénába.  Az elnyert pénz megelőlegezett forrás arra, hogy el tudjanak indulni, de az általuk összeállított ambiciózus programot szőröstül-bőröstül 2,5 milliárdból nem lehet megoldani.

S, hogy miben rejlik a program ambiciózussága? Például abban, hogy a pécsi nőgyógyászok fölvállalták, hogy Magyarországon is végeznek majd petefészek- és méhátültetést. Mindkét beavatkozásra van példa a világban, nyolc évre visszamenő történetük során, a petefészek-átültetés tűnik gyakoribbnak. A tudományos beszámolókban eddig mintegy 30 megszületett babáról írnak, akik átültetett petefészkű édesanyában fogantak meg. A méhátültetés jóval ritkább. A professzor által ismert első eset 2012-ben Svédországban történt, és oly mértékben sikeres volt, hogy a nő, aki az édesanyjától kapta az új méhet, babát is szült. Sikeres méhátültetést követően, 2017-ben Amerikában is született már kisbaba.

Ha Pécsett is megtörténik majd az átültetés, nem ez lesz tehát a világ első ilyen műtétje, de az biztos, hogy a világ élvonalába tartozó beavatkozás lesz. Az óriási szervezést igénylő műtétet az ambiciózus szülészek valószínűleg 2023-ban végzik majd el.

A fogamzás körüli kutatások legterjedelmesebb része a lombikbébi program. Kérdésünkre, hogy nem tart-e attól, hogy támadások érik a katolikus egyház részéről, Prof. Dr. Kovács L. Gábor azt feleli, nem hiszi, hogy a kutatások miatt, személyében támadná őt a katolikus egyház.  Magát a lombikbébi eljárást – ha nem is a katolikus egyház egésze – de Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a sajtóban többször támadta. A családokért felelős tárca nélküli miniszter azonban kiállt a program mellett. Hozzátette, „Én magam római katolikusnak születtem, de nem gondolom, hogy ebben a szakmai kérdésben nekem egyet kellene értenem a püspök úrral. Nyolcmillió embertársunk él ma a földön, aki nem élne, ha nincs mesterséges megtermékenyítés. Ebből a nyolcmillióból 7 999 999 számomra humanitárius és tudományos teljesítmény, egyért pedig a végsőkig elmegyek akárkivel szemben. Az én unokám se született volna meg lombikbébi program nélkül. Így hát rettenetesen nehéz objektívnek maradnom ebben az ügyben.”