Polónyi István: a Fidesz csodafegyverekkel nyúlta le a hatalmas egyetemi vagyont – 1. rész

Miközben Navracsics Tibor EU-forrásokért felelős miniszter szerdán még újabb tárgyalási fordulón próbálta meggyőzni az Európai Bizottságot arról, hogy a kormány nyitott az egyeztetésre az Erasmus-program zárolásának a feloldásáért és megállapodásra törekszik, csütörtökön már arról beszélt itthon, nyárra rendeződhet a helyzet az Erasmussal is. Rendeződhet?

Igazából az a kérdés, hogy az Európai Unió mennyire veszi komolyan önmagát, és mennyire veszi komolyan azt, hogy az egyetemi alapítványok, kuratóriumok továbbra is magukba rejtik-e a korrupció lehetőségét. Hiszen nyilvánvaló, azért hozták létre őket, hogy a forrásokat oda irányítsák, ahová úgy gondolják, hogy kell. Szerintem ezt az Európai Unió teljesen világosan látja. Most úgy tűnik, mintha az EU megkötötte volna magát több vonalon is, és úgy gondolom, nem fog belenyugodni abba, hogy csak a miniszterek meg az államtitkárok kerüljenek ki a kuratóriumokból. Ha én az EU helyében lennék, akkor ahhoz ragaszkodnék, hogy független akadémiai emberek, mondjuk, az MTA képviselői kerüljenek ezekbe a kuratóriumokba. Én nem tudom kitalálni, hogy mit akar az unió, de úgy gondolom, vannak olyan módszerek vagy lehetőségek a kuratóriumok összeállításánál, amelyek biztosíthatják azt a fajta függetlenséget, korrupcióvédelmet, amit el szeretne várni.  

Történt-e ténylegesen mélyreható lépés ez ügyben az egyetemeken azon kívül, hogy távoztak a miniszterek és az államtitkárok? 

A kuratóriumok alapelve nem változott meg. Ezekből háromfajta létezik: az egyik a Corvinusé, amelyik jellegzetesen menedzsment kuratórium, itt a politikai elkötelezettség talán nem is annyira látszik. A másik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), meg talán az Állatorvostudományi Egyetem kuratóriuma, ahol elég erős volt a szakmai lobbi ahhoz, hogy tulajdonképpen a szakma képviselteti magát a kuratóriumban. Az összes többinél viszont teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány emberei vannak a testületekben, függetlenül attól, hogy kivették belőlük az államtitkárokat meg a minisztereket. Az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e változtatni a kormány ezen, az EU pedig milyen biztosítékokat akar kapni arra, hogy a kuratóriumok többé-kevésbé függetlenek legyenek. 

Lehet, hogy végül az alapítványi formát is visszavonja a magyar kormány? Hisz' már januárban tudott volt, hogy nem kaphatnak friss támogatásokat az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+-csereprogramból azok a magyarországi egyetemek, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek, vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn. 

Ezt nem gondolom, az alapítványt most gazdasági csodafegyvernek kiáltották ki. Ha megnézzük ennek a kormánynak a dolgait, akkor látszik, hogy az elmúlt tíz évben mindenfajta módszerrel megpróbálta ráerőltetni az egyetemekre részint a politikai felügyeletet, részint a gazdasági szigort. Ne felejtsük el, hogy az egyetemek 2013-15 körül ugyanúgy el voltak adósodva, mint most a kórházak. Az első „csodafegyver” az volt, hogy amikor megcsinálták a 2013-as felsőoktatási törvényt, akkor a miniszter megkapta azt a jogot, hogy ő adja tovább a rektori pályázókat, függetlenül attól, milyen szavazatot kaptak a szenátustól. Ez a törvénycikkely, ami radikálisan beszűkítette az egyetemi szenátus hatáskörét gyakorlatilag 1,5-2 évig volt érvényben. Sok olyan egyetem volt, ahol a rektorjelölt egyetlen szavazatot kapott a szenátustól, felterjesztették, és ő lett a rektor, mert ő volt a fideszes. Ennek az lett a következménye, hogy 2013-15 között gyakorlatilag kicserélődött a rektorok 80 százaléka. Az új rektorok pedig el tudták intézni, hogy az ő embereik kerüljenek a szenátusba. A legjobb példa erre a Debreceni Egyetem, ahol sikerült olyan rektort kinevezni, aki Putyint megválasztatta díszpolgárnak. Ez mutatja azt, hogy egy látszólag független testületet tulajdonképpen két év alatt sikerült nagyon függővé tenni. Ugyanakkor ez elég nagy botrányt kavart, ezért 2015-ben jött a következő „csodafegyver”, a kancellár. Ő lett volna az, akit a miniszter kinevez, politikai komisszárként odaküld az egyetemre, ahol ő majd rendet tesz. Ez a módszer is viszonylag hamar megbukott. Lehet, hogy Sztálin alatt működött, de akkor azért, mert agyonlőtték azokat, akik tiltakoztak, itt meg ezt mégsem lehetett. Ebből adódik, hogy a kancellárokat „lenyelte” az egyetem. Az nyilvánvalóan nem működik, hogy odaküldünk az egyetemre egy külső embert, és ő ott „óberkodik”. A kancellár előbb-utóbb „beolvadt” az egyetembe, kompromisszumokat kötött. (Vannak persze olyan egyetemek, ahol a mai napig van kancellár, mint például Debrecenben.) Miután a kancellári rendszer is megbukott, akkor jött az újabb „csodafegyver”, az alapítvány. Az első pillanattól látszott a politikai szándék, hisz az alapítványi működés épp a választások előtt lett annyira sürgős, amikor az Orbán-kormány el volt egy picit bizonytalanodva, vajon tud-e nyerni. Nyilvánvalóan az volt a cél, hogy kisajátítsák a magyar egyetemek egy részét, és egy új kormánytól függetlenné, a Fidesznek elkötelezetté tegye azokat. Ez a történelmi ív mutatja, hogy mindig a politikai szándék volt az alapvető vezérlő erő, azért, hogy a kormány bele tudjon szólni az egyetemek működésébe. Ezt szolgálta a rektori kinevezés, a kancellár és az alapítvány is. Nem gondolom, hogy ezt visszacsinálják, hiszen ez egy alapvető cél. Nem csak az egyetemeknél találták ki a közalapítványi formát, de több más esetben is, gondoljunk csak az MCC-re. A Fidesz-kormány elképzelései szerint most ez egy általános csodafegyver, amivel milliárdokat meg vagyonokat tud kisajátítani, és kivonni az állam felügyelete alól. Úgy tudja privatizálni, hogy az ő klientúráját elérje. Ezek annyira erős gazdasági érdekek, hogy nem gondolom, ebből visszakozna a kormány. Azt el tudom képzelni, hogy engedményeket tesz a kuratóriumnál, beenged külső tagokat, belenyugszik abba, hogy rövidebb ideig lehessen valaki kuratóriumi tag. De ki fognak valamilyen technikát találni arra, hogy a kuratóriumok nagyobb részét a kormány emberei adják, és ezáltal megőrizhesse a beleszólását az egyetem dolgaiba. Hatalmas vagyonról van szó, amit a jelenlegi hatalom tulajdonképpen kisajátított. Azt se felejtsük el, hogy hatalmas pénzekről van szó, amikor az egyetemek fejlesztésére az európai pénzcsapok megnyílnak, akkor háromezer milliárd forintról beszélünk, amit alapvetően a „barátnak”, Mészáros Lőrincnek, és a „vejnek”, Tiborcz Istvánnak kell megkapnia. 

(Folytatjuk)