Problémát okoz, ha az MNB-elnök nem él a jogaival, miközben a kormány visszaél a hatáskörével

Először kiszivárgott értesülések szóltak arról, hogy a kötcsei polgári pikniken Orbán Viktor beszélt Matolcsy Györgyről, arról, hogy már nincs köztük együttműködés, és alig várja, hogy eljöjjön március eleje és távozzon a hivatalából, s helyére új elnököt nevezzenek ki a jegyban élére. Majd immár nyilvánosan is foglalkozott a kérdéskörrel, a Kötcsei gondolatok címmel közzétett a Facebookra feltett posztjában. Ebben konkrétan a következőt írta: „Kell egy Erhard, aki korábban Matolcsy György volt, amíg el nem ment jegybankelnöknek, aki a gazdasági- és a költségvetési eszközöket egyszerre kézben tartó gazdasági csúcsminiszter, és ezt a cselekvési programot le tudja vezényelni. Ennek az embernek a személye összefügg azzal, hogy a március 1-jén sajnálatos módon bekövetkező jegybankelnöki szék megürülése milyen döntésekre sarkallja a kormányt. Nyilvánvaló, hogy aki odamegy, az nem lehet ez a csúcsminiszter, hogy egyenesen beszéljek. Az egyik gazdasági csúcsminiszter, a másik pedig jegybankelnök lesz.”

Ez pedig azt jelenti, hogy a jegybank elnökének és a kormánynak – a reményeik szerint – szorosan együtt kell működniük. Ez önmagában is igencsak szokatlan, az még inkább, hogy a miniszterelnök nem szokott előzetesen személycserékről beszélni, írni a nyilvánosság előtt.  Ráadásul pontosan beazonosítható az a két embere, akinek a jövőbeni szerepét felvázolta, még akkor is, ha nagy meglepetést ezzel nem okozott. Katona Tamás például éppen a napokban mondta a Hírklikknek, hogy Orbán össze fogja vonni a gazdasági és pénzügyi tárcát, aminek az irányítását Nagy Márton veszi majd át, az MNB élére pedig Varga Mihályt teszi, akit nem véletlenül mentettek fel a gazdasági kabinetben viselt tagsága alól.  

S habár Orbán azt nem mondta ki, amit az embere, Orbán Balázs politikai igazgató igen, azaz, hogy Matolcsynak régi időre visszanyúló személyes jellegű feloldhatatlan vitája van a magyar gazdaságirányításért felelős miniszterrel, Nagy Mártonnal, s bár az ellentét megterheli a magyar gazdaságot, a vita legkésőbb a jövő év március 3-án, a jelenlegi jegybankelnök mandátumának végével megszűnik, „Addig már guggolva is kibírjuk". 

De vajon ezzel nem megy-e szembe Orbán Viktor az MNB alapokmányával, miszerint  „A Magyar Nemzeti Bank tevékenységének  két legfőbb pillére ezért a FÜGGETLENSÉG és a FELELŐSSÉG, amely alapértékként szolgál valamennyi döntése meghozatalában.”  És nem sérti-e az Alaptörvény alapján 2013 szeptemberében elfogadott MNB sarkalatos törvényt, amellyel megerősítette a jegybank függetlenségét? Jó-e, ha egy követ fúj a kormány és a jegybank? Bod Péter Ákost kérdeztük.

A professzor az Antall-kormányban 1990-91 közötti ipari miniszter, majd 1991-94 között jegybankelnök volt, így nem váratlan, hogy némi áttekintést adott a jegybankok kialakulásának a múltjáról, a kiváltó okokról. Emlékeztetett rá, hogy a gazdasági fejlődés és a gazdaságpolitikai szakirodalom és gyakorlat fejlődése megalkotta a mindenkori kormánytól független jegybank intézményét. Hosszú folyamat volt és válságok kényszerítették ki a felismerést, hogy a pénzügyi stabilitás – különösen, ha nem arany-, hanem fedezet nélküli pénzről van szó – megköveteli, hogy a pénzmennyiséget egy intézmény szabályozza, illetve, ha a kormányzat rövidtávú választási szempontból vagy szakmaiatlanságból vagy akár rossz-/jóindulatból olyan pályát választana, ami aláássa a pénz értékét, akkor felemelje a hangját és a saját eszközeivel ellenálljon. Ez az elmélet, s ez a fejlett országok fejlődési logikája, ezt foglalta törvénybe a magyar alkotmányozás is, visszaállítva az MNB függetlenségét az 1991-es jegybankörvénnyel, bár lényegében már előtte – igaz, erős jogi garanciák nélkül is – ellensúlyt jelentett a jegybank a kormánnyal szemben. Bod Péter Ákos szerint ebben azonban az elmúlt évek változást hoztak, tekintettel arra, hogy a kormányhoz nagyon közeli volt kormánytag került a jegybank élére. Igaz, ez nem szokatlan, s elvben a kontrollszerep betölthető így is, feltéve, ha a jegybank irányítói, illetve a kormány is komolyan veszik ezt.

Mi a helyzet jelenleg? – kérdeztük. Szerinte ez hullámzó, de a válasz most éppen „igen”. Ezt egyébként egy félmondattal maga Orbán is jelezte, mondván, ha Matolcsy György nem csinálja ezt meg azt, előveszik a fiókból a tervet .... s ez most is érvényesül.

És ez így vajon jól van-e? – vetettük közbe. Bod szerint erre is „igen” a válasz, az ellensúlyokat általában is azért találták ki, hogy a gazdaságot a talajon tartsák. Ezt egy hasonlattal tette plasztikusabbá. Mint magyarázta, ez olyan, mint ahogy a vezetéshez kell kormány, kell gáz és kell fék, s a kanyar előtt vissza kell venni a sebességet, majd utána lehet gázt adni, továbbá a kanyarban nem előzünk, s ha magas a rakomány, akkor óvatosan megyünk, ellenkező esetben jön a fejreállás. „És ez nem szakmai hóbort, nem divat, hanem keservesen megtapasztalt tudás” – húzta alá. 

Vajon mire lehet most számítani? Mi következik? – kérdeztük. „Mindig abból kell kiindulni, hogy reménykedni kell, reménykedni abban, hogy aki állami, nemzeti intézmény élére kerül, az betartja a jogszabályokat és a szakmai normákat” – reagált. De vajon elképzelhető-e Varga Mihályról, hogy szembemegy Orbánnal – vetettük közbe. A válasz diplomatikus volt: „Személytől függetlenül ebből kell kiindulni”, s abból, hogy embereket nem kommentálunk. Egyébként pedig: ha valaki kormánytag volt és átül a jegybankelnöki székbe, az nem jelenti azt, hogy nem tartja be a szabályokat – mondta, felidézve, hogy őt is megkérdezték arról, vajon az MNB elnökeként hajlandó-e konfrontálódni korábbi kormánytag-társaival, a pénzügyminiszter Szabó Ivánnal, majd később Kupa Mihállyal. Erre azonban egyszerű a válasz: az elnöknek követnie kell a jegybanktörvényből rátestált feladatokat, és annak érdekében használnia kell a meglévő eszközeit.

„Ez tiszta sor, a probléma akkor van, ha a jegybank vezetése nem ezt csinálja és a kormány visszaél eléggé nagy hatáskörével” – magyarázta. Mindazonáltal megjegyezte, hogy mint minden uniós tagország jegybankja, az MNB is az Európai Központi Bank része, az MNB elnökének pedig ugyan nincs főnöke, illetve: szakmai kérdésekben van, s az az EKB. „Ha pedig a kormány nem így gondolná, akkor az EU elég kemény alapértékével találná szembe magát” – mutatott rá.

És akkor mi van? Nem először történne ilyen – mondtuk. „Hát ezt csak tudják, vagy ha mégsem, akkor tájékoztatást kapnak majd róla Frankfurtból, az EKB székhelyéről” – reagált, megjegyezve: ennek azonban nem szeretnek elébe menni.

„Ráadásul Orbán beszédének nem is ez volt az aggasztó része, hanem az, hogy azt mondta: ki kell erőltetni egy 3-5 százalékos gazdasági növekedést” – szögezte le. A magyar gazdaság jelenlegi állapota ugyanis nem teremt működőképes lehetőséget az erőltetett gazdasági növekedésre, ha pedig megpróbálják, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Láttuk az előző, szocialista rendszerben, a hetvenes években, hogy a szokásosnál nagyobb hiány eladósodásban csapódott le, ugyanez a kapitalizmusban inflációt eredményez. Egy zárt gazdaság esetében túlfoglalkoztatás, s emiatt különféle munkaerőproblémák a következmény, egy nyitott gazdaságban – mint amilyen a magyar is – a vendégmunkások számának a megugrása. Ha egy ót százalékos növekedéshez akarják járatni a gazdaság motorját, akkor több százezer gazdasági migránst kell behozniuk. „Csak azt remélem, hogy ez nem szól másnak, mint a kissé apatikussá vált szavazótárbornak, mindenesetre nem a magyar parlamentben hangzott el, hanem meleg baráti körben” – húzta alá.