Rátóti megígérte kuratóriumi önmagának, hogy elfogulatlan rektor lesz az SZFE élén

– Mi egy rektor, s mi egy művészeti egyetemet segítő rektor feladata?

– Minden egyetem rektorának feladata az egyetem értékeinek és érdekeinek képviselete, személyében jó esetben megtestesül az intézmény ethosza. Ez volt a helyzet többek között Várkonyi, Huszti, Babarczy, Székely, Ascher esetében. Szakmai teljesítményével megalapozott elismertsége és tekintélye megkérdőjelezhetetlenné teszik pozícióját még azok számára is, akik esetleg nem osztják értékrendjét, céljait. Ez különösen kényes kérdés egy művészeti felsőoktatási intézmény esetében.

– Nem végzett doktori iskolát, nincs nyelvvizsgája, nem lehetne rektor a világ egyetlen valamirevaló egyetemén sem – írta Rátóti kinevezése kapcsán a Népszavában Sándor Erzsi. Ezek valóban elengedhetetlen alapjai lennének a rektori poszt betöltésének?

– Az alapítvány intézkedései, az új szenátus és magasabb szinten a törvények folyamatos alakítgatása, „testre szabása" sok alapszabályon átsegíthet, számos, amúgy evidens kritériumot kiiktathat. Ez nem új találmány, emlékezzünk csak a 'lex Mocsai'-ra és társaira. Ez történt Rátóti esetében is: az egyetemi tanárság, mint feltétel kikerült a kiírásból, ezzel persze automatikusan a habilitáció is, ami az egyetemi tanárság egyik feltétele. Rátóti márciusban Kossuth díjas lesz, erre komoly összegben lehet fogadni, és akkor már egyébként sem lesz akadálya egyetemi tanári kinevezésének. Még az esetleg akadékoskodó Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot is ki lehet így kerülni, és nem kell Káslert megkérni, hogy nevezze ki csak úgy egyetemi tanárrá, mint tette ezt Balog Zoltán annak idején Vidnyánszkyval és Eperjessel, miután az említett urak minden szakmai fórumon elbuktak pályázatukkal.

– „Szarvas József és én a nemzeti-keresztény értékrendet képviseljük. Nem lesz nemzeti érzés tanóra, ezt nem így kell elképzelni. Azt gondolom, hogy a tetteinkkel, világlátásunkkal, gondolkodásunkkal példát lehet és kell mutatnunk, ez a legjobb módszer” – nyilatkozta Rátóti Zoltán a Magyar Nemzetnek. Mindez elegendő a szakma tanításához? Bár némi ellentmondást vélhetünk felfedezni, miután az idézett interjúban még negatívan, az előző vezetés bűneként említi az egyoldalú világnézeti nevelést, amit „mi sem bizonyít jobban, mint hogy a jobboldalhoz köthető művészek nem kaptak tanári pozíciókat”.

– Ez üres lózung. Természetesen ennek a szópuffogtatásnak semmi köze a tanítás, a képzés minőségéhez. Ettől még akár lehetne Rátóti kitűnő tanár is, s ezeket a megnyilatkozásokat a váratlan jött pozíció szülte zavar számlájára lehetne írni. De tudjuk, mert ő maga sem állítja az ellenkezőjét, hogy az új rektornak nincs tanári tapasztalata. S ez már baj, nagyon nagy baj. A felsőoktatásban tanárként eltöltött sok év (minimum öt, de inkább tíz) olyan általánosan érvényes, minden egyetemi rektor számára kötelezően teljesítendő conditio sine qua non a pályázat beadásához, amitől akkor sem lehet eltekinteni, ha a kiíró – mint ahogy itt történt – erről a feltételről „elfeledkezik". Egyébként, hogy erre is kitérjek egy mondat erejéig, az eltelt 26 év alatt, mióta én az SZFE-n vagyok, nem volt világnézeti alapú oktatás, ezt biztosan állíthatom. A vádat mantraként ismételgetik a kezdet kezdetétől, de nem bizonyította senki.

– Olvasta-e az új rektor pályázatát? Mi az, ami szakmailag előremutató, korszerű, figyelemreméltó és megfelel a kor kihívásainak?

– Igen, olvastam. Sajnos, amennyire tudom, a pályázatot sem Rátóti, sem az egyetem – fogalmam sincs, miért – nem hozta nyilvánosságra, így csak jogászok tudnák megmondani, milyen mértékben, és milyen mélységben hivatkozhatom rá, netán idézhetek-e belőle. Így legyen elég annyi, hogy ott voltam azon a szenátusi ülésen, amelyen az új szenátus nagy többséggel – de nem ellenszavazat és tartózkodások nélkül! – megszavazta Rátóti pályázatának elfogadását. Felszólaltam és a pályázat több olyan pontjára is felhívtam a t. szenátus tagjainak figyelmét, amelyek megítélésem szerint a pályázó sokoldalú alkalmatlanságára utalnak, amelyek miatt el kellene utasítani a pályázatot. Később kérdéseket is feltehettem a pályázónak. Az új rektor az egyetem kuratóriumának tagja, így némileg pikáns a helyzet, mert a szenátus javaslatát az ő kinevezésére a kuratóriumnak kellett megtárgyalnia, s a kuratórium döntött arról, hogy ő legyen a rektor. Tehát Rátóti előbb felvette Pályázó-zakóját, pályázóként pályázott, aztán felvette Kurátor-zakóját és kurátorként szavazott a Pályázó Rátótiról. Az egyébként létező gyakorlat az új, „modellváltott" egyetemeken, hogy a rektort behívták a kuratóriumba, csak itt nagyon nem mindegy a sorrend: egy létező, érdemeivel már rektorként az egyetemet irányító kolléga lesz a kuratórium tagja, vagy egy kurátor eljátssza ezt a mókát a zakókkal.

– Mit lehet tudni Rátóti Zoltán pedagógiai múltjáról, vagy a nemzetközi kapcsolatrendszeréről, ami elengedhetetlen egy művészeti egyetem rektora számára s amivel például a Free SZFE oly hatékonyan tud élni?

– Semmit sem tudni a nemzetközi kapcsolatairól, ez ügyben a pályázatát kellene átolvasni, ami amúgy tényleg rendkívül tanulságos olvasmány, kár, hogy nem lehetett komoly, szakmai vita tárgyává tenni. De valahol megőrzik, s örök időkre tanulságul fog szolgálni, hogy 2022-ben e pályázattal lett az SZFE rektora Rátóti Zoltán.