Ruff Bálint elárulta, hol járt Lázár János, de a lényeg még titok
Lázár János 2013-as svájci útjának egyre több részlete válik ismertté, de továbbra sem világos, pontosan milyen megállapodások születtek, milyen tanácsokat kapott, és mindez mennyibe kerülhetett a magyar államnak. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában Magyar György ügyvéd és Kuncze Gábor korábbi politikus arról beszélt: a találkozó körül nem találgatásokra, hanem dokumentálható tényekre és a gazdasági következmények feltárására lenne szükség.
Nem az a kérdés, kivel találkozott, hanem hogy mi történt
Lázár János 2013. március 22-én és 23-án járt Zürichben, az utazás részleteit azonban hosszú ideig titok övezte. A beszélgetésben elhangzottak szerint ma már több információ ismert arról, hogy kikkel találkozott és milyen kapcsolatokat épített. Szóba került egy orosz és német kapcsolatokkal is rendelkező üzletember, valamint a Rothschild Bankház, amelynek segítségét a kormány működésével, kommunikációjával és gazdálkodási szabályaival összefüggő kérdésekben is igénybe vehették.
Magyar György szerint azonban ezzel még nem jutottunk el a lényegig. Mint fogalmazott, azt lehet tudni, hogy kivel találkozott Lázár János és miről beszélhettek, de továbbra sem ismert, hogy konkrétan mit beszéltek meg, milyen megállapodások születtek, és mindez mibe került az országnak. Az ügyvéd szerint ezért nem szabad konteókat gyártani, hanem a gazdasági szálat kell feltárni. A miniszteri utazás magánéleti részletei helyett az a fontos, hogy milyen üzleti, gazdasági vagy jogi következményei voltak a találkozóknak.
Magyar György úgy vélte, a nyilvánosságra hozatalnak nem pusztán arra kellene kiterjednie, hogy volt egy ilyen út és találkozó, hanem arra is, hogy milyen szerződések, kifizetések vagy egyéb kötelezettségek kapcsolódtak hozzá. „Ne sejtetésekről beszéljünk” – hangsúlyozta, hanem arról, hogy mi történt valójában. Enélkül ugyanis szerinte felelősségre vonásról és igazságtételről sem lehet érdemben beszélni.
Titkos szerződések és a közpénzek útja
Kuncze Gábor szerint természetesen előfordulhat, hogy egy-egy miniszteri út tartalma bizalmas, például nemzetbiztonsági okokból. Egy Oroszországgal határos ország esetében lehetnek olyan tárgyalások, amelyek részleteit nem hozzák nyilvánosságra. A Lázár-féle út esetében azonban más a kérdés, hiszen a találkozó résztvevői és az esetleges gazdasági megállapodások kerültek az érdeklődés középpontjába.
A műsorban felvetődött, hogy az ilyen ügyek nyomait titkos kormányhatározatokban, szerződésekben és egyéb dokumentumokban lehet megtalálni. Kuncze szerint ezekből sok esetben kiderülhet, hogy milyen pénzek mozogtak, és kikhez kerültek. A titkosítás önmagában szerinte nem feltétlenül jelent nemzetbiztonsági érdeket. Példaként a Századvég szerződéseit hozta fel, amelyekről elhangzott, hogy összesen mintegy 50 milliárd forint értékűek voltak, miközben a tanulmányok tartalma hosszú ideig nem volt megismerhető.
A beszélgetésben szóba került az Eximbank gyakorlata is, valamint az, hogy különböző konstrukciókban közpénzek és állami garanciák kapcsolódhattak olyan beruházásokhoz, amelyek végső kedvezményezettjei a kormányhoz közel álló gazdasági körök lehettek. Kuncze szerint ezek az ügyek egy nagyobb kép részei: az elmúlt 16 év számos olyan döntését kell most feltárni, amelyekről korábban nem lehetett teljes képet kapni.
Magyar György szerint azonban a nyilvánosság önmagában még nem old meg semmit. A dokumentumoknak jogi szempontból is értelmezhető bizonyítékokká kell válniuk. A beszélgetés során ezért az is felmerült, hogy miként lehet felelősségre vonni olyan ügyek szereplőit, amelyeknél a döntéseket formálisan kormányhatározatok, jogszabályok vagy más hivatalos aktusok támasztották alá.
Elszámoltatás: nem elég a feljelentés és a szigorúbb törvény
A műsor második felében az elszámoltatás és az igazságszolgáltatás működése került előtérbe. Magyar György szerint a választási kampányban sokan azt várhatták, hogy a kormányváltás után gyorsan elindul a „bilincs, rács” program, és létrejön a vagyon visszaszerzését célzó intézményrendszer. A választók egy része azonban most éppen azért elégedetlen, mert az eredmények nem olyan gyorsan érkeznek, mint ahogy azt a kampányígéretek alapján várták.
Az ügyvéd szerint ugyanakkor az elszámoltatás nem működhet pusztán politikai szándék alapján. Nem elegendő feljelentéseket tenni, hiszen a feljelentés önmagában csak egy állítás, amelyet bizonyítékokkal kell alátámasztani. Ugyanez igaz a büntetőeljárások felgyorsítására is. A büntetőeljárási szabályok egyszerű módosítása nem oldja meg a problémát, ha nincs elegendő nyomozó, ügyész és bíró, aki ténylegesen végig tudja vinni az ügyeket.
Magyar György szerint ezért nem lehet pusztán papíron rövidíteni az eljárások határidejét. „Nem elég feltételezésekből” dolgozni, mert az igazságszolgáltatásban bizonyítékokra van szükség. Egy esetleges gyanú alapján sem lehet valakit úgy eljárás alá vonni, hogy később találják ki, milyen konkrét cselekménnyel gyanúsítják.
Kuncze Gábor szerint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal létrehozása részben abból a bizalomhiányból következik, amely az előző időszak igazságszolgáltatási és nyomozó szerveivel kapcsolatban kialakult. Ha ugyanis bizonyos ügyekben évekig nem történt érdemi előrelépés, miközben ugyanazok az információk később már őrizetbe vételekhez is elegendőnek bizonyultak, felmerül a kérdés, mi akadályozta korábban az eljárásokat.
