„Szárszó? - Majd ha lesz kikkel és miről beszélni”
A mai ellenzéki politikusok nem tudnak olyat mondani, ami egy kicsit is érdekes lenne, az meg végképp visszataszító, ahogy egymást szidják. Szárszói találkozó is csak akkor lesz, ha lesz miről és kikkel beszélni - mondta Farkasházy Tivadar a Sztárklikknek adott interjújában.
Mi a véleménye a héten megalakult negyedik Orbán-kormányról?
Egyrészt siratom a távozókat: Lázár Jánost, Kósa Lajost, Seszták Miklóst, Fazekas Sándort és Balog Zoltánt. Ők öten pótolhatatlan emberek. Már a Hócipőben.
Szerencsére lesz helyettük egy Németh Szilárdunk…
Ez remek, most a Tállainak drukkolunk, nehogy őt is visszaküldjék Mezőkövesdre hólapátot osztani az éhségmenetnek, meg a focicsapatot bejuttatni az Európa Ligába. A hölgynek viszont örülök, mert az ő rózsadombi házába csak 60 gyanús cég volt bejelentve, míg Seszták 500 ukránt és oroszt is be tudott rakni egyetlen kisvárdai házba. Káslerrel várakozó állásponton vagyok, ő legalább orvos, és én abban a korban vagyok, amikor ez már nagyon számít…
Csak hát emellett neki kéne felügyelnie az oktatás, a szociális ügyek, a kultúra, sőt a sport területét is. Képesnek tartja erre Kásler Miklóst?
Ez nem képes, hanem egy képtelen helyzet. Olyan, mint mikor egy miniszterelnök családjában csupa pénzéhes ember van, meg a szomszédságában is és mindenki meg akar gazdagodni. Az is milyen kellemetlen lenne, ha folyamatosan csengetne nála például a veje, hogy segítsen neki a saját lábára állni. Még jó, hogy a mi miniszterelnökünknek ilyen gondjai nincsenek, hiszen ő egy vagyontalan ember.
Na és az ellenzékről mit gondol? „Tiszta gatya” kell, vagy jó lesz még régi garnitúra?
Néhány éve volt egy közjogi javaslatom: senki ne lehessen egymás után három ciklusban ellenzéki képviselő. Sajnos nem fogadták meg.
Pedig igény – ahogy mondani szokás – volna rá…
A szocialisták minden jel szerint berendezkednek az ezüst, sőt a bronzéremre. Az LMP sejtszintű mozgása pedig külön érdekes, hol osztódnak, hol összeállnak.
Na de mi legyen ezzel az ellenzéknek nevezett társasággal?
Igazából akkor lesz kedvem foglalkozni velük, amikor vidéken is látok olyan mozgást, mint a fővárosban. Ha valahol felüti a fejét egy olyan helyi szervezet, amely megmozdulásokat szervez, amire arányosan annyian mennek el, mint a pesti tüntetésekre, ha lesz valahol egy működő, közös ellenzéki klub, ahova érdemes eljárni, akkor elhiszem, hogy van ellenzék, addig nem vagyok kíváncsi rájuk, arra meg különösen, hogy szidják egymást esténként az Olgánál meg az Egonnál.
Az biztos, hogy amíg a baloldali-liberális ellenzék földrajzilag körülbelül a Klubrádió budapesti vételkörzetére koncentrálódik, kormányváltás nem lesz.
Egyszerűen nem tudnak olyat mondani, ami érdekelne. Ha majd arról hallok, hogy Szentgotthárdon, Battonyán vagy bárhol Budapesten kívül volt egy jól sikerült összejövetel, tüntetés, fórum, bármi, mondjuk Miskolcon sem csak az új stadionból kijövő csalódott emberek kiáltoznak, akkor elhiszem, hogy léteznek.
Sportnyelven szólva szépen lekészítette a következő labdát: lesz idén szárszói összejövetel?
Az elmúlt öt évben négy szárszói találkozó volt, minden alkalommal az összefogást sürgettem. Ezért én annyi gyalázkodást kaptam, különösen három embertől: az egyébként rendkívül tehetséges Tóta W. Árpádtól, továbbá Hont András és Ceglédi Zoltán uraktól, hogy tavaly már nem is lehetett megrendezni.
Miért?
Szárszó nem akkor van, amikor kedvem támad egy kerti partihoz, hanem amikor van kikkel, miről beszélni. Ez a két apróság hiányzik most hozzá. A meghívottak pedig nem azt nézik, ki miatt maradnak távol, hanem azt, hogy ki miatt jönnek el. Még valamit hadd mondjak: miközben az ellenzéki pártok az összefogásnak még a gondolatát is tönkretették, mégis valahogy pont a velem erről korábban állandóan vitázó Ceglédi, az összefogás legnagyobb ellenzője volt az elmaradása miatt kétharmaddal végződött választások éjszakáján az ATV egész estés vendége, holott az utcán ma százezrek követelik a teljes ellenzéki együttműködést.
Idén lenne 25 éves a találkozó. Megéri Szárszó ezt a jubileumot?
Pusztán nosztalgiázni nem szokásom, újságíró vagyok, ezért a szokott júniusban biztosan nem. Ha őszig kialakul valami, ha addig néhányan észhez térnek és nemcsak becsekkolnak, a tüntetéseken pedig nemcsak világíttatnak, akkor semmi jónak nem leszek az elrontója, mert nincs túl nagy kedvem 2030-ig Orbán Viktort csodálni.
