Szinetár Miklós: a miénk egy szerencsés nemzedék volt, csak kevesen merik bevallani
Ezúttal a 90 éves legendás rendező-direktor volt a Klikk TV TÍZ című műsorának a vendége. Szinetár Miklóssal pályájáról is beszélgetett Bolgár György.
Ebben a korban egyértelműen lényeges kérdés: hogy van egy ilyen magas kort és intenzív pályautat megélt ember? „Köszönöm, jól vagyok, a pontos válasz talán az lenne, hogy időarányosan” – válaszolt a tőle megszokott iróniával Szinetár Miklós.
Bár folyamatos aktivitásban telt a művészi munkája, a kora most sem gátolta abban, hogy székfoglaló beszédet mondjon a Széchényi Művészeti Akadémián, ahol arról is beszélt, miképpen élte meg és át ezt a „két évszázadot”, amiben tevékenykedhetett.
Ennek a beszédnek talán egyik kulcsmondata volt, hogy békében sikerült leélnie az eltelt évtizedeket. „Ez egy alapdolog. A mi generációnk lényegében ’csont nélküli’ békében él 1945 óta.” Ez egy egészen más élethelyzet, mint azé, aki az első világháború idején húsz éves volt, a másodikban pedig ötven – tette hozzá a műsorban. „A miénk egy szerencsés nemzedék volt, csak ezt kevesen vallják be.”
A példátlanul kiegyensúlyozott és harmonikus szakmai működésének alapját azzal jellemezte, hogy „az első tizenkét évem olyan szörnyű volt, hogy onnantól kezdve semmit nem tudtam nagyon komolyan venni. Onnantól igyekeztem mindenben meglátni, hogy mi a jó”.
Hasonlóan lényeges aspektusnak vélte, hogy ellentétben az emberek azon többségével, akik fennen hirdetik a maguk megalkotta életüket, „én nem magam csináltam, engem rengetegen segítettek. Ezt pedig az emberek többsége nem ismeri el”. Ezzel együtt elmondható, hogy a Szinetáréhoz hasonlóan sokszínű rendezői és művészeti vezetői életutat szinte senki sem tud felmutatni az elmúlt hét évtized hazai alkotói közül. S még most sem pihen, tavasszal színházi premiere volt.
Az említett székfoglalójában nagy hangsúlyt helyezett az arányok, az egyensúly megtartására, amit főleg a művészet világában komoly kihívás hitelesen megvalósítani. Szinetár szerint ebben is szerencséje volt, még akkor is, amikor a ’70-’80-as években az MTV vezetőjeként működött.
„A televízióban, ami egy központi diktatúrának az intézménye, lényegében azt csinálhattam, amit akartam. Ezt annak is köszönhettem, hogy akkor a rendszernek az volt az első számú érdeke, hogy kifelé, a külföld felé minél több szabadságjegyet mutasson fel. Amikor eljöttem, öt vitrin roskadozott a nemzetközi díjaktól és akkori árfolyamon mért egymillió dollár koprodukciós bevételünk volt. Ez ma már elképzelhetetlen.”
Korát meghazudtoló frissességgel követi és véleményezi még mindig a legaktuálisabb politikai, akár külpolitikai eseményeket is, mint például az ukrajnai helyzet. „Én az ukrán ügyben azt mondtam, hogy az oroszoknak sok mindenben igazuk van. Csak onnantól kezdve, hogy elindították a tankokat, már semmiben nincs igazuk.”
