Talán még tíz évig lesz szükség postára

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, a Magyar Posta február utolsó napján bejelentette, hogy elbocsátja 1200 dolgozóját. Azt írták, a létszámcsökkentés a szolgáltatási színvonalat nem érinti, a társaság célja továbbra is az, hogy az ország minden pontján magas minőségű szolgáltatásokat nyújtson lakossági és üzleti partnerei számára egyaránt. Hozzátették, a Magyar Posta által korábban meghirdetett új posta partneri program lehetőséget biztosíthat arra, hogy az érintett dolgozókat a szerződött partnereknél foglalkoztassák tovább, de a vállalat együttműködik a kormány foglalkoztatáspolitikáért felelős szervezeteivel is annak érdekében, hogy segítse a minél gyorsabb elhelyezkedést.

Ehhez képest a Magyar Posta folyamatosan keresi új munkatársait, főleg kézbesítői munkakörbe. Kerékpáros, körzeti helyettes, elektromos kerékpáros, gépkocsis kézbesítők tucatjai mellett futár csomagkézbesítőket is vár soraiba, ahogyan egyéb pozíciókkal járó munkakörökbe is keres szakembereket. Az nem derül ki, hogy az újonnan csatlakozók már ahhoz a bizonyos postapartneri programhoz kapcsolódnak, vagy a Magyar Posta tényleg több embert küldött el, mint kellett volna. 

Lapunk kíváncsi volt arra, hogy maguk a postások hogyan látják a kialakult helyzetet, de csak páran merték elmondani véleményüket, azt is név nélkül. Egy közép-magyarországi megye városában dolgozik az a hölgy, aki már azok közé a kézbesítők közé tartozik, aki a körzetét elektromos biciklivel kerekezi körbe. Ő a szabadságot, a kézbesítéssel együtt járó mozgást és az egyműszakos munkarendet szereti a jó munkahelyi közösség mellett. Ezért vállalta a „postásságot”. Vannak olyan kollégái, akik több évtizede dolgoznak ott, el sem tudnak képzelni mást, és vannak olyanok is, akik elmennek máshová több pénzért és kevesebb fizikai terhelésért. 

Ahogy magyarázza, kívülről nem látszik, hogy fizikailag mennyire megterhelő ez a munka, főleg emiatt nagy a fluktuáció, mert nem könnyű hozzászokni. Általában valaki vagy rövid ideig postás – pár nap, hét vagy hónap –, vagy hosszú ideig, évtizedekig. Szerinte „középen” kevesen vannak, mert aki meg tudja szokni, az megszereti.

A fizikai megterhelés egyrészt abból adódik, hogy egy postás táska, ha minden benne van, és a pda-t – ezzel olvassák be a küldeményeket –, nyomtatót nem külön táskában viszi valaki, akkor nyolc kiló körül van ajánlott levelekkel és pénzzel együtt. Másrészt a távolságból, ami neki az átszervezés óta több, mint 14 km-es körzetet jelent. Ezzel a súllyal kell tudni megmászni a négyemeletes, lift nélküli házakat – amiből az ő körzetében több, mint harminc van – és még húzni a kiskocsit, amiben a sima levelek vannak, ha sok a küldemény. Ahogy mondja, harmadrészt pedig nyilván az időjárás is odatesz. „Igaz, hogy már nagy hó és nagy hidegek nincsenek, de a hideg még így is nagyon megterhelő. Sokszor órákig csak ülök, és nézek, mire visszaszáll belém az élet. A tavasz és az ősz sem könnyű, mert összevissza változik az idő, akár percenként. Erre nehéz jól felöltözni. Az eső és a szél viszont a legrosszabb. Nyáron sem könnyű, volt, hogy hetekig tettük meg ezt a távolságot ezzel a súllyal 35-40 fok körüli melegben” – sorolja tapasztalatait.

A legkellemetlenebb az egészben az, hogy nem nagyon van idő és lehetőség mosdóba menni, úgyhogy keveset iszik vagy eszik az ember – meséli, majd hozzáteszi, a csípője, gerince, térde minden kézbesítőnek idővel nagyon elhasználódik. „Nekem 14 hónap is okozott olyan sérüléseket, amiket nem biztos, hogy lehet regenerálni” – mondja. Védőruhát és munkaruhát is kapnak, de például a legújabb fajta cipőben lehetetlen járni, mert olyan merevítés van a lábfej résznél, hogy nem lehet behajlítani. Aki megpróbálja, annak csúnyán szétsebzi a lábát, pedig a kézbesítőnek az a legfontosabb testrésze. Van olyan fajta „esővédőjük" is, ami nem csupán átázik, hanem majdnem egy liter vizet képes felszívni – panaszolja.

Mindezek mellett ezer dologra kell egyszerre figyelni, hogy ne hagyjanak el, vagy keverjenek össze semmit. Sokkal összetettebb a feladat, mint azt elsőre képzelik az emberek. Hónapok kellenek, amíg biztonságosan rutinná válik minden, de még akkor is figyelni kell – mondja a postás.

Szerinte a fizikai megterhelésen most rengeteget segít az, hogy nagyon sok elektromos eszközt szerzett be a posta – elektromos rásegítésű bicikliket és háromkerekű elektromos motorokat úgynevezett „Kyburz"-okat. „Az már csak az én gyanúm, hogy nem a dolgozók tehermentesítése volt az elsődleges cél, hanem az, hogy így lehet növelni a körzeteket és csökkenteni a humán erőforrást.”

A fizetéséről mosolyogva annyit mondott: konkrétan egy napra volt elég a bruttó 300.000 forint, amit kapott, azaz nettó 200.000 + 10.000 családi adókedvezmény + a cafeteria, ami évi bruttó 240.000 forint, ez havi mintegy nettó 16 000. „Március 3-án megkaptam a fizut, elutaltam mindent, rezsit, törlesztést, megcsináltam a havi nagybevásárlást – semmi extra –, és március 4-én már csak pár ezer forint maradt belőle, ami arra elég, hogy a nyugdíjig kihúzzuk. Mert az idősek még abból a kicsiből, ami nekik van, még abból is adnak többnyire. Lakásfelújítás, nyaralás reménytelen. Betegnek lenni luxus, főleg a nyugdíj kifizetése idején, mert a „jatt" még most is nagyon sokat jelent, anélkül nem csak én, mások is bajban lennének. Fiataloknak ebből családot alapítani, jövőt építeni képtelenség” – magyarázza. Számításai szerint ezért a munkáért, a terhelés és az általános drágaság figyelembevételével a nettó 275-300.000 forint lenne a reális, annyiért már többen megmaradnának a pályán.

Lapunk kérdésére, hogy bár nőtt a körzet, nem csökkenhetett a postai küldemények száma, azt válaszolta, hogy a Covid óta valóban kevesebb az általuk kézbesített küldemények mennyisége, bár egy csomó szórólapot, napilapot kiszerveztek – úgy hallotta – Mészáros cégeinek, de valóban sokan kezdték az online lehetőségeket használni. 

Egy „benti ablakos” postai alkalmazott szerint „pokol, ami a bezárás óta bent van: megállás nélkül dolgoznak, mosott rongy, mire végez. És így is folyamatosan kígyóznak a sorok”. Majd hozzátette: az emberek is feszültek, ami néha rajtuk csattan. 

Az ügyfelek nagy része hiányolja a kis postákat, az időseknek komoly gondot okoz az ügyintézés, főleg, hogy hónap elején hatalmas sorok vannak a még működő postafiókokban – ezt már egy Balaton környéki postában dolgozó hölgy mondta. Miután megszűnt a környékükön a postahivatal, sokan egyszerűen nem jutnak hozzá a tértivevényes levelekhez, mert dolgoznak, amikor kézbesítik, és akkor is, amikor a postán fel tudnák venni.

A Hírklikk által kérdezett kézbesítő szerint talán még tíz évig lesz szükség a postára, ugyanis a mostani friss nyugdíjasok, a 65 év körüliek már többnyire jól intézik elektronikusan az ügyeiket. Így addig lesz posta, amíg az az idősebb, jelenleg 70 év feletti generáció nagy létszámban igényli. Amikor az idősek „kihalnak", már nem lesz értelme fenntartani a postát. „Nem látom, hogy ez baj lenne. Változó világban élünk. Majd valami könnyebb, egyszerűbb, kényelmesebb jöhet ennek a helyére is” – gondolkodott hangosan.