Tényellenőrzés: lerántjuk a leplet Orbán legfrissebb hét hazugságáról/csúsztatásáról/álhíréről 

Ez a kompromisszumos megoldás született, amiről Orbán Viktor pénteken hajnalban egy Facebook-posztban számolt be. Ennek a kommunikálásában sem tagadta meg magát a 16 éve Magyarországon regnáló kormányfő: egy nem túlságosan hosszú, diadalittas posztjába sikerült temérdek hazugságot/csúsztatást/álhírt belesűrítenie. Vegyük ezeket sorra, abban a sorrendben, ahogyan ő sorolta azokat.

„Az azonnali háborús veszélyt sikerült elhárítanunk”

Nincs, nem létezik azonnali háborús veszély. Háború dúl a szomszédos Ukrajnában. A háború – innen is üzenjük Orbán Viktornak – Oroszország agressziója miatt zajlik immár három és fél éve, ám minket eddig sem fenyegetett háborús veszély. Nem azért, mintha hinni lehetne Putyinnak, aki – s erre Orbán az orosz elnöknek címzett minapi  gyomorforgató levelében is utal – csak azokat fenyegeti és „disznózza” le, akik nem hódoltak be neki és nem őt támogatják az Ukrajna ellen vívott alávaló háborújában. 

Persze lehet, hogy Orbán éppenséggel arra gondolt, hogy azért alakulhat ki azonnali háborús veszély, mert Oroszország több mint 360 ezer katonát csoportosít Európa határainak a közelébe – legalábbis erről beszélt Roderich Kiesewetter volt német katonatiszt, a CDU külpolitikai szakértője a német NTV-ben nyilatkozva. Erről amúgy a – kormányt a háborús pszichózis gerjesztésében több mint támogató – Mandinernek köszönhetően értesülhetett a minap a hazai nagyérdemű.

„Nem hagytuk, hogy az orosz vagyon felhasználásával Európa hadüzenetet küldjön Oroszországnak”

Az uniós csúcson valóban nem az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió nyomán az EU-ban zárolt orosz állami vagyonból történő hitelezés mellett döntöttek a tagállamok, de ebben Orbánnak vajmi kevés szava volt. Ez a terv elsősorban Belgium ellenállásán bukott meg, miután a befagyasztott orosz vagyon oroszlánrésze – mintegy 180 milliárd euró – a belgiumi Euroclear cégnél van, és a belga kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kockázatok terhét megosszák a tagállamokkal és így minden befagyasztott vagyont használjanak fel. Ugyanakkor a zárolt orosz vagyon a végül elfogadott közös hitelfelvételi projektben is szerepet játszik: mindaddig zárolva marad, amíg Oroszország nem fizet jóvátételt Kijevnek. Ha ugyanis ezt nem teszi meg, akkor az EU a kamatmentesen nyújtandó 90 milliárd eurós hitel visszafizetésére használja majd fel az összeget.

Azt pedig, hogy miért jelentene hadüzenetet egy közös hitel nyújtása egy harmadik országnak? Ha Orbánék nem lennének tisztában vele: a hadüzenetnek is megvannak a maga – az emberiség történelmében kialakult – rögzült formái. Valahogy úgy fogalmaznak a téma szakértői, hogy az egy hivatalos nyilatkozat, amellyel egy állam közli, hogy egy másik állam ellen háborút kezd. Az EU pedig nem támadta meg fegyveresen Oroszországot (nem úgy, mint Oroszország Ukrajnát – persze hadüzenet nélkül).

„Ez a terv háborúba sodorta volna Európát, és 1000 milliárd forint terhet rótt volna Magyarországra”

Miért is sodorta volna háborúba Európát? Csak nem azért, mert az ukránok valójában nem csak honvédő háborút folytatnak a hazájukért, hanem egyben védik Európát az orosz agressziótól. De meg amúgy is: a három nem meghatározó tagállam, az uniós teljes lakosságnak csak az 5,8, a 27-ek gazdasági teljesítményének pedig mindösszesen a 3,9 százalékát adó Csehország, Szlovákia és Magyarország hogyan is akadályozhatná meg Európa háborúba sodródását? Ezt – talán nem véletlenül – valahogy nem fejti ki Orbán.

Miként azt sem, hogy miért rótt volna 1000 milliárd forintos terhet a befagyasztott vagyon hitelként történő felhasználása? S akkor miért beszél pár mondattal odébb 400 milliárdról? 

„A hadikölcsön Magyarországra eső összege több mint 400 milliárd forint lett volna”
– írta ugyanis Orbán, immár egy állítólagos hadikölcsönt emlegetve. Nos, de vajon mi is az a hadikölcsön? Mert annak is megvannak a maga rögzített feltételei. Eláruljuk: a háborús kölcsönnek is nevezett hadikölcsön olyan állami értékpapír, amit egy ország a háborús kiadásainak a finanszírozására bocsát ki, hogy a lakosságtól és intézményektől gyűjtsön pénzt, cserébe kamat ígéretével és a tőke későbbi (gyakran bizonytalan) visszafizetésével. A polgárok vásárlással (pl. kötvények formájában) közvetlenül járulnak hozzá a hadsereg ellátásához, és reménykednek, hogy a háború után profitálnak belőle, ami a háborúk idején jellemző pénzügyi megoldás. 

És hogy miről van szó a mostani, Ukrajna számára egy közös uniós hitelvételből folyósítandó kölcsön esetében? Amennyit a terv megszavazását követő néhány óra múltán már láthatunk, az, hogy az EU egy közös hitelfelvételt hajt végre 90 milliárd euró erejéig, ezt kamatmentes hitelként folyósítja Ukrajna számára 2026-27-re. A hitelt piaci forrásból veszik fel az EU nevében, az EU költségvetése áll mögötte. Ami a visszafizetést illeti – azt Ukrajna vállalja, abban az esetben, ha Oroszország jóvátételt fizet a számára az agresszív háborúval okozott károkért. Ha Moszkva erre nem hajlandó, akkor elméletben lehetőség marad arra, hogy az EU felhasználja a befagyasztott orosz eszközöket a visszafizetéshez. A döntés fő eleme, hogy a hitelt közösen, az EU nevében veszik fel, és a tagállamok nem felelnek személyesen pénzügyi kötelezettségekkel. 

„Magyarország továbbra is a béke hangja Európában”

Ez ordas hazugság. Orbán Viktor és kormánya a háború első percétől kezdve, kétkulacsos politikát folytat, de nyilvánvalóan Putyin bábjaként igyekszik minden számára lehetséges módon Moszkva érdekében eljárni az Európai Unión belül, próbálja gyengíteni, lazítani az Oroszországra kivetett szankciókat, a NATO-n belül pedig a számára lehetséges utolsó utáni pillanatig akadályozni a katonai szövetség erejének a növelését – lásd a finn és svéd csatlakozási szerződések ratifikációjának húzását-halasztását. Ezzel párhuzamosan, Ukrajna elé folyamatosan akadályokat gördít, s minden jó érzésű ember számára ellenérzéseket kiváltó módon, a háborút elindító Oroszország helyett az agressziót elszenvedő országot és a vezetőjét ostorozza, támadja, folyamatosan akadályokat gördítve Ukrajna uniós csatlakozása és NATO-kapcsolatainak szorosabbra fűzése útjába. Miközben az egekig magasztalja Putyint, ahol csak tudja, szavakban (és tettekben is) megpróbálja a földbe döngölni Zelenszkijt. Mi sem mutatja jobban a háború kapcsán elfoglalt álláspontját, mint az, hogy az utóbbi három és fél évben egyetlen egyszer volt hajlandó elutazni Ukrajnába, hogy találkozzon az ukrán elnökkel. Eközben ő és a külügyminisztere – menetrendszerűen – úgy rohangál Moszkvába, mintha fizetnének érte. Az általa folytatott politika alapján teljesen jogos a lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski véleménye: ő az X-en a következő kommentárral osztotta meg a magyar miniszterelnök bejegyzését, miszerint a befagyasztott orosz vagyon felhasználása hadüzenet Oroszország ellen: „Viktor kiérdemelte a Lenin-rendet.”

„1000 milliárd forint terhet rótt volna Magyarországra... Magyarországra eső összege több mint 400 milliárd forint lett volna”

Ezt a két kitételt ugyan már idéztük és kontextusba helyeztük, de azért csak ide kívánkozik még pár adat annak alátámasztására, mennyire álszent és hazug Orbánnak és a kormánynak ez a propaganda-szólama (is). Merthogy Orbánt minden érdekli, csak az nem, hogy Magyarországra milyen teher nehezedik – pontosabban, csak annyiban érdekli, hogy hogyan lehet azt ellopni, lenyúlni, szétosztani a strómanjai és a cinkosai között. Ilyenkor ár-érték-arány számítások alapján születnek a döntései – ahogy azt látjuk azoknak a száz- és ezermilliárdoknak az elengedésében, amelyeket Magyarország azért nem kap meg támogatásként az Európai Uniótól, mert nem hajlandó teljesíteni a megszabott feltételeket, amelyeket Orbánék veszélyesnek ítélnek a saját hatalmuk (vagyonuk és talán még szabadságuk) megtartására. 

Csak jelzésszerűen álljanak itt azok az megközelítő összegek, amelyektől az elmúlt négy évben az Orbán-rezsim megfosztotta Magyarországot. Ennek a töredéke lenne, ha 400 milliárd forintot kellett volna átvállalnunk az Ukrajnának nyújtandó közös uniós támogatás részeként – de mint tudjuk, azt sem kellett volna, az is csak egy jól hangzó orbáni propaganda-szólam volt. Az Orbán hibájából elmaradó uniós támogatások eredményeként szenvedi el a magyar – persze több más adalékkal például a bűn rossz gazdaságpolitikával kiegészítve – stagnáló gazdaság, romló életszínvonal...