Tiltakozáshullám követte a kormányzat tervét – menekítenék ki a hanganyagokat

„Készült-e hatástanulmány? Mi alapján született meg a kormány döntése? Konzultáltak-e előzetesen az érintettekkel? Egyáltalán, erről szól vajon a Nemzeti Együttműködés Rendszere?” – sorolt néhányat azok közül a kérdések közül Ungváry Krisztián, amelyekre nem csak ő szeretne válaszokat kapni. Gyaníthatóan azonban nem nagyon fognak az illetékesek megnyilvánulni – erre utal az a mély csend is, amely a bejelentése óta tartó hat nap alatt is övezte az intézet megszűntetését. (Az már csak hab a tortán, hogy  értesülések szerint korábban már megpróbálták beolvasztani az 56-os Intézetet a Veritas alá és akkor a Veritas vezetőjének, Szakály Sándornak az ellenállásán bukott meg a terv, ám Szakály most egészségi okokból akadályoztatva van.) 

Mint portálunk is beszámolt róla, a Magyar Közlönyben 2019. május 30-án megjelent 129/2019 (V.30.) számú kormányrendelet értelmében 2019. június 15-től elveszik az Országos Széchenyi Könyvtártól az 1956-os Intézetet, és a Veritasba olvasztják. Orbán Viktor írta alá a rendeletet, amely szerint a Veritas megkapja a vagyoni jogokat, az ingó és ingatlan eszközállományt a 2012 óta az Országos Széchenyi Könyvtár osztályaként működő intézettől.

A kormányzat és a Veritas kutatói mély csendbe burkolóznak, mások azonban nem hallgatnak. A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhány megszólalás.

A Történelemtanárok Egylete kinyilvánította, hogy „elítéli az MTA intézeteinek, továbbá az 1956-os Intézet szakmai autonómiáját veszélyeztető intézkedéseket, hiszen a kutatás szabadsága a történelemtanítás alapját is jelenti”.

A Magyar Tudományos Akadémia dolgozóinak támogató üzenete (amelyhez aláírókat várnak) pedig így szól: „Mi, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és minősített kutatói évek óta növekvő aggodalommal figyeljük a Fidesz-kormányok arra irányuló törekvéseit, hogy a meglévő társadalomtudományi intézetek ellehetetlenítésével és újak létrehozásával meghatározzák, hogy mit kell gondolnunk múltunkról, jelenünkről és jövőnkről. E folyamat utolsó állomásai az MTA kutatóhálózatának kormányzati ellenőrzés alá helyezése és az éveken át kiválóan teljesítő ’56-os Intézet beolvasztása a 2013-ban alapított Veritas Történetkutató Intézetbe. Ezek a törekvések a demokrácia és a kutatás szabadságának elveivel egyaránt összeegyeztethetetlenek.”

A tiltakozások mellett az érintettek közül többen konkrét lépéseket is tettek az ellen, hogy a Veritas Intézethez kerüljön az életinterjúkat tartalmazó hanganyag-archívum.

Legutóbb Kőszeg Ferenc Facebook posztjában tette nyilvánvalóvá, hogy nem járul hozzá az általa az OHA-nak adott életút interjú és leirata őrzési helyének megváltoztatásához. „A hanganyagot és a leírt szöveget a mai napon visszakérem, őrzéséről a lakásomon gondoskodom.... A betekintési jogot ezennel visszavonom. Az anyagba jelen levelem vételétől kezdve csak magam, Murányi Gábor, az interjú készítője, és dr. Rainer M. János tekinthetünk be.... megtiltom, hogy az anyagba a fentebb megjelölteken kívül bárki betekintsen. Nem látok ugyanis garanciát arra, hogy az őrzésükbe került anyagot a tudományos tisztesség követelményeinek megfelelően használják fel. Ellenkezőleg. Azt tapasztalom, hogy a Kormányhoz közel álló intézmények és sajtóorgánumok, a történelem tényeit is az új pártállam által támogatott, vagy legalábbis tűrt formában és értelmezésben adják közre”. 

Kőszeg egy későbbi kiegészítésben beszámolt arról, hogy jelezték neki: az interjú nem kiadható, mert az „a nemzeti könyvtár gyűjteményének része”. Ő a maga részéről az interjúk zárolásának kérdésében az adatvédelmi biztoshoz fordul.

Az 1970-es évek vége és 2019 között a Hegedüs B. András és Kozák Gyula kezdeményezésére létrejött Oral History Archívum sok száz életútinterjút készített a 20. századi magyar történelem szereplőivel, köztük az 1956-os forradalom megannyi résztvevőjével. Ez a gyűjtemény, amely több mint 1100 tételt számlál, képezte az 1989-ben létrejött 1956-os Intézet alapját. „Az interjúkról minden interjúadó nyilatkozatot tett, amelyben szabályozta a betekintés, a történeti kutatás, a felhasználás feltételeit” – írja az interjúalanyoknak és -készítőknek címzett levelében az 56-os Intézet vezetője, Reiner M. János.

Mint rámutat: az interjút adóknak ebben a helyzetben lehetőségük van arra, hogy akár korábbi rendelkezésüket megváltoztatva korlátozzák, illetve zárják ki az interjúikba történő betekintést. Mint rámutat: „Bár mindenki csak saját adatai kezeléséről, felhasználásáról nyilatkozhat, az interjúadók közvetlen hozzátartozói hasonló tartalmú nyilatkozatot tehetnek, bízva az új őrzők és nyilvántartók belátásában és jó erkölcsi érzékében.” Végül arra tesz vállalást, hogy az interjúk sorsát, felhasználását „szerény eszközeinkhez mérten igyekszünk majd figyelemmel kísérni a jövőben is”.

Ez utóbbi vállalás egyben az életút interjúk létrejöttében alapvető szerepet vállalt Kozák Gyula üzenetére is reakció. Ő ugyanis – a Facebookon terjedő – levelében a többi között ezt írta Reinernek címzett levelében: „arra kérlek, hogy az interjúkat helyezd biztonságba, mert a Veritas Intézet olyan hely, ahol gátlástalanul szemezgethetnek az anyagban, de ha nem is tennék, az interjúalanyok és interjú-erek zöme nem járul hozzá, hogy munkájuk eredménye (közel 40 évnyi munka) illetéktelen kezekbe kerüljön. A te feladatod, hogy megtaláld azt a helyet, ahová az OHA anyagát biztonságosan és jogilag is támadhatatlanul el lehet helyezni, máskülönben minden interjút vissza kell szolgáltatni annak, akitől származik (interjúalany és/vagy készítő)”.