Trencsényi László: a fiataloknak elegük van a NER ideológiai maszlagából

Látta már az Elk*rtuk című filmet?

Nem, és megvallom, nincs a bakancslistámon, hogy megnézzem. Elég volt az is, amit olvastam róla. 

Most akkor örülhet, hogy nem középiskolás, mert Karcagon például az Elk*rtuk csütörtöki vetítésére több helyi és környékbeli középiskolából is vittek diákokat. Volt olyan intézmény, ahol kötelezővé tették a filmet, és aki indokolatlanul hiányzott, az igazolatlan órát kapott emiatt. Úgy tűnik, hogy a Vadászati Világkiállításhoz hasonlóan, ehhez a filmhez is gyerekek részvételével akarják a nagy számú néző illúzióját kelteni. A Magyar Pedagógiai Társaságnak (MPT) mi a véleménye erről az eljárásról? 

Az MPT ilyen ügyekkel nem foglalkozott. Amikor a Nemzeti alaptanterv anno megjelent, de még ebben a mostani, „kitakarított” (sic!) formájában is sok mindent kritizáltunk. Azt viszont üdvözöltük, hogy a médiaismeret műveltségi terület benne maradt, mégpedig azzal: „ez a tantárgy arra való, hogy megtanulják a tanulók kritikus szemmel figyelni a média jelenségben látható káros megnyilvánulásokat.” 

És az MPT elnökeként, Ön mit gondol?

Némi iróniával úgy gondolom, hogy karcagi kollégáink a médiaismeret tantárgy keretében tanulás szempontjából vitték el erre a filmre a tanulóikat, mert a következő órán, amikor megbeszélték a film esztétikai és egyéb vonatkozásait, jól tudták szemléltetni, hogyan kell hamisságokat állítani a kamera eszközeivel. Hiszen ez a film – mint az állatorvosi ló – kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassa a mozgóképpel való visszaélés összes formáját és eszközét. De, ha másik oldalról közelítem meg, úgy gondolom, hogy a művelődéshez való jog nem csak a hozzáférés, de a választás joga is. Tehát, a Nemzeti alaptantervben, a kerettantervben előírt kötelező tananyagokon kívül, a tanuló nem kényszeríthető kulturális értékek megtekintésére, csak akkor, ha ő azt választja. Azt nem tudom, Karcagon így volt-e, de, ha fölkínálták a diákoknak, hogy aki nem akarja megnézni az Elk*rtukat, az helyette megnézheti a „No, megállj csak!” (orosz cím: Ну, погоди!, magyaros átírással Nu, págágyí) című halhatatlan szovjet rajzfilmet, akkor volt alternatíva, és akkor nincs is semmi baj. Ha nem volt választási lehetőség, akkor viszont az a művelődési joggal való visszaélés. Akárki döntött is így, akár az intézményvezető, akár a tankerületi központ.

Azt ugyan nem tudni, ki állta a jegyek árát – az önkormányzat tagadja, hogy ő lett volna –, de azt igen, hogy a reggeli vetítésen a Karcagi Nagykun Református Gimnázium diákjai voltak jelen. Nekik nem volt kötelező megnézni a filmet, és a diákok becslése szerint csupán 60-80 százalékuk volt rá kíváncsi. Ez mire utal? 

Ahogyan a magyar művelődéstörténet ezt folyamatosan bizonyította is, a fiatal nemzedékeket már nem lehet a „régi korpával” etetni, mert elegük van belőle. Az előválasztások is klasszikusan a bumeráng-effektust hozták: ha ugyanis valamit túlforszíroznak, akkor a fiatal nemzedékek, életkori sajátosságaik okán, inkább az ellenállást választják. Pláne egy református gimnáziumban, közel a reformáció emléknapjához. Hiszen Luther Márton is protestált a pápai egyház visszaéléseivel szemben. Vagyis példát mutatott a fiatal nemzedéknek, és lehet, hogy ez hatott a gimnázium tanulóira is. 

Visszatérve a gyerekjogokra, a második vetítést a szintén karcagi Szentannai Sámuel Református Gimnázium és a Varró István Szakközépiskola diákjainak szervezték összevontan. Őket több körben, busszal vitték a helyszínre. A Szentannaiban kötelezővé tették a vetítést, aki nem ment el, annak igazolnia kellett távollétét, különben igazolatlan órát kapott. Az iskolákból a 11., 12. és 13. osztályosok, azaz 17, 18 és 19 évesek nézték meg a filmet. Ez a korosztály 2022 tavaszán először voksolhat majd az országgyűlési választásokon. Mennyire befolyásolhatja, befolyásolhatja-e egyáltalán a majdani döntésüket ez a film? 

A jó műalkotás olykor-olykor okoz katartikus élményt, de a fércműnek csak bumeráng hatása lehet. Úgyhogy vigyék csak a gyerekeket az Elk*rtukra, hadd menjen el a kedvük. Ezt a propaganda dolgot épp a NER k*rja el.

És az igazolatlan óra jogos?

Meg kell nézni az iskola szervezeti és működési Sszabályzatát. Abban benne van, hogy miért jár igazolatlan óra, és miért nem. Ha az iskola házirendjében úgy van, hogy aki nem nézte meg az Elk*rtuk című filmet, az igazolatlan órát kap, akkor kapjon. Ha a filmnézés tanítási időben van, akkor a jobb iskolák házirendjében az is benne van, hogy annak, aki világnézeti fenntartása miatt nem akarja megnézni a filmet, helyette alternatív programot kell biztosítani. Ha én diákönkormányzat lennék, és ez a házirend rám nézve hátrányos, akkor rögtön tiltakoznék. Elmennék egészen az oktatási ombudsmanig, adjon tanácsot, a diákjogokat hogyan tudják érvényesíteni ilyen esetben a diákok.

Ma az internet, a YouTube, a podcastok, az okostelefonok világában mennyire van még igaza Leninnek, aki szerint a film a leghatékonyabb propagandaeszköz? Vagy, ahogy írta. „Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film.”

Ezt akkor írta a „híres filmesztéta”, amikor Pravda című bolsevik pártújságból még inkább cigarettát sodortak a vöröskatonák. A film viszont újdonság volt, és új erővel hatott a világra. Ma ennek nyilván a közösségi média a megfelelője, amit így-úgy meg is próbálnak korlátozni. Persze, nem tudják, mert aki meg akar nézni valamit, az meg is nézi valahogy. Ennek sok hátulütője van, mert a fiatalok néha olyat is megnéznek, ami nem feltétlenül nekik való. De még egyszer mondom, még a kitakarított Nemzeti alaptantervben is erre való a mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgy. Az iskolának az a dolga, hogy tanítsa meg a diákokat a média intelligens, kritikus használatára és arra, hogyan kerüljék el a fertőző médiabefolyásokat.