Ukrajnából 4000 gyereket hurcoltak el Oroszországba

Ukrajnában az oroszok támadásának következtében az oktatási intézmények tíz százaléka rakéta- vagy bombatalálat miatt megsérült, 102 iskola viszont a földdel lett egyenlő. A támadásokban 250 gyermek meghalt, 450 gyerek pedig maradandó sérülést szenvedett. 4000 gyereket elhurcoltak Oroszországba. Mindez azon a varsói konferencián derült ki, amelyet az OECD, az Oktatási Internacionálé és az ETUCE  (Európai Oktatási Szakszervezetek Tanácsa) szervezett azért, hogy összegyűjtsék az Ukrajnából menekült gyermekek oktatásának tapasztalatait. Magyarországot Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke képviselte, a Hírklikket ő tájékoztatta a történtekről.

A május eleji varsói konferencia célja az volt, hogy áttekintsék, az ukrán menekülteket befogadó országokban milyen problémák merülnek fel, milyen intézkedésekre lenne szükség az ukrán gyerekek oktatása során. A tanácskozáson Ukrajna (online), Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia, Moldova szakszervezete, oktatási hatósága, önkormányzata vagy oktatási minisztériuma képviseltette magát az országok oktatási szakszervezeteivel együtt, de voltak érdeklődők Japánból, Franciaországból és Németországból is.

Magyarország részéről Totyik Tamás érdekvédőként részt vett a tanácskozáson, az Emmi oktatási államtitkársága viszont azzal magyarázta a távolmaradását, hogy nem is kaptak rá hivatalos meghívót. Ez persze, elég érdekes kifogás, mert akkor a többi ország hivatalosságai honnan kaptak?  S, bár lehet, hogy a hivatalos meghívó nem jutott el hozzájuk, a Pedagógusok Szakszervezete saját meghívóját eljuttatta a Klebelsberg Központnak, ahol azt az információt kapták, hogy a minisztérium nem érdeklődik a konferencia iránt. 

A tanácskozás munkájába az ukrán oktatási miniszterhelyettes Ukrajnából online kapcsolódott be, ő közben ugyanis katonai szolgálatot is teljesített. Elmondta, hogy Ukrajnában az oktatási intézmények tíz százaléka rakéta- vagy bombatalálat következtében megsérült, ezeket újjá kell majd építeni. 102 iskola viszont a földdel lett egyenlővé téve. A támadásokban 250 gyermek meghalt, 450 gyerek pedig maradandó sérülést szenvedett. 4000 gyereket elhurcoltak Oroszországba. 

Európában a II. világháború után a legnagyobb menekülthullám indult Ukrajnából, 3,5 millióan menekültek el az országból, akiknek 40-50 százaléka 18 éven aluli gyerek. (Az országból 3,5 millió ember menekült el, de az otthonukat egyébként 14 millióan hagyták ott, Ukrajnában vannak belső menekültek is.)

Az ukránok nagyon kértek minden országot arra, hogy ne úgy tekintsenek a menekültekre, mint lehetséges munkaerőforrásra, hanem úgy, mint ideiglenesen náluk lévő gyerekekre meg felnőttekre. Azt is kérték, a befogadó országok szakemberei segítsenek abban, hogy a gyerekek az adott ország anyanyelvét megtanulják, mert reményeik szerint így a későbbiekben a gazdasági kapcsolatokban fontos szerepet fognak tudni játszani. (Egyébként minden befogadó ország igyekszik bevonni a nyelvi oktatásba a szülőket is.) Ezért anyanyelvük oktatását tekintsék úgy a befogadó országok, hogy az a jövőbe való befektetés. 

Az ukránok egyébként ötödiktől tizenegyedik osztályig megoldották a teljes online oktatást. Felvették, elérhetővé és interaktívvá is tették minden óra tananyagát, a gyerekek azokat online megnézhetik. Még a számonkérő rendszer nem készült el teljesen, de azon is dolgoznak. Július közepétől az érettségit is megtartják online formában. 

A PSZ alelnöke hozzáfűzte: magyar részről nagyon tanulságos lehet, hogy az ukránok a tananyagot három hét alatt digitalizálni tudták, ez ugyanis több mint 16 ezer tananyagrész.

A menekülteket befogadó országok többnyire ugyanazokkal a problémákkal szembesültek, mint mi. A legsúlyosabb ezek közül az ukrán nyelvet beszélő tanárok hiánya. Nagyon sok országban jogszabályi könnyítést tettek, így a menekültek közül azokat, akik papírral tudják igazolni, hogy pedagógusok, automatikusan felveszik és fizetést kapnak. Azokat, akik nem tudják igazolni pedagógus végzettségüket, de azt mondják magukról, hogy azok, pedagógiai asszisztensként alkalmazzák, ők így segítik a menekült gyerekek oktatását.

Totyik Tamás azt javasolta – amit egyébként az OECD és az Európai Bizottság befogadott –, hogy azoknak a pedagógusoknak, akik a menekült gyerekeket nem a délutáni felzárkóztatáson, hanem integráltan oktatják, adjanak célzottan plusz juttatást. Az OECD és az Európai Bizottság az országoknak erre külön keretet fog biztosítani. Az is nagyon súlyos probléma, amit szintén minden ország felvetett, hogy hiába áll rendelkezésre az adott országban, az adott iskolában gyermekpszichológus, a nyelvi és a kulturális különbségek miatt nem tudnak a menekült gyerekeknek hatékony segítséget nyújtani. Sajnos nagyon sok olyan gyerek van, akinek az édesapja a harcokban meghalt, és lelki támogatásra szorulna. Sajnos, mivel az anyuka maga is megroppant, elmenekült, férje meghalt, nem tud segíteni. A konferencián résztvevő országok azt kérték az ukrán oktatási minisztériumtól, hogy hozzanak létre egy online csatornát, ahol össze lehet kötni a gyermekeket gyermekpszichológussal, aki segít feldolgozni a történteket. 

A konferencián a befogadó országok problémái is napvilágra kerültek. Így például az, hogy Varsóban ötvenezer menekült gyermek van. Ha a háború elhúzódik, nekik ott kell szeptemberben megkezdeniük a tanévet, ami azt jelenti, hogy legalább 100 új iskolát kell felépíteni nekik. Erre is megoldást kell keresni, ahogy arra is, mi legyen az intézményekkel a háború után, ha a gyerekek hazamennek. A másik nagy gond viszont éppen az, hogy a menekült gyerekek között mindössze 15-20 százalék azoknak az aránya, akik megjelentek az adott országok oktatási intézményeiben. Ez nagyon kevés. Az ukrán minisztériumtól ugyan annyit tudni lehet, hogy a menekült gyerekek nagy része bekapcsolódik az online oktatásba, de a jelenlegi helyzeten változtatni szeretnének a befogadó országokban. A szülők általában arra hivatkoznak, hogy átmenetileg tartózkodnak csak ott, és amint lehet, hazamennek, de a harcok elhúzódásával ez kétséges.

Az is kiderült a konferencián, hogy a menekültekkel kapcsolatos helyzet a nyugati országokban jobb, mint az Ukrajnával szomszédos országokban. Ők ugyanis a 2015-ös menekültválságban már szembesültek a problémákkal, felkészültebbek. Nálunk problémaként jelenik meg, hogy a magyar mint idegen nyelv tanítására nem vagyunk felkészülve, de nem csak nálunk van így, az összes volt szocialista országban gondot okoz az anyanyelv idegen nyelvként való oktatása. A németek, a franciák a 2015-ös menekültválság miatt már felkészültebbek, kész terveik vannak, amelyekkel reagálni tudnak a problémára. Náluk egyébként nagyon sok elmenekült ukrán egyetemista is megjelent, őket azonnal felvették az egyetemekre, ők ott folytathatják a tanulmányaikat. 

Ami igazán nagy gond, az a szakképzésben jelentkezik, a nyelvismeret hiánya miatt a gyakorlati helyeken nem tudnak megoldást kínálni az ukrán diákok oktatására. Erre az adott országoknak még ki kell dolgozniuk egy tervet, az Európai Bizottság és az UNECO is tesz majd rá javaslatot azért, hogy a menekült tanulók szakképzése is el tudjon indulni.

A tanácskozáson résztvevő szakszervezetek megállapodtak abban, hogy egy olyan közös listát hoznak létre, amelyen az egyes országok segítő szervezetei elérhetőek lesznek. Ugyanakkor a kormányuktól azt fogják kérni, hogy legyen egy kormányzati összekötő személy a menekültek oktatásával kapcsolatban. 

Totyik Tamás azt is elmondta, mindenütt az a tapasztalat, hogy az iskolákban a többiek nem elutasítóak a menekült gyerekekkel szemben. Van ugyan olyan ország, ahol elkülönítve tanítják őket, de a legtöbb helyen ugyanúgy, mint Magyarországon, vagyis integráltan, és a délutáni külön foglalkozásokon próbálják őket felzárkóztatni. Az iskolákban a gyerekek nagyon befogadóak a menekültekkel szemben, a lelki megterhelésüket is próbálják érzékenyen enyhíteni. Nincs elutasítás, nincs bántás. Igaz, a pedagógusok is megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy így is legyen.