Utcát neveznének el Győrben a „vörös báróról"
Századik születésnapján, a közelmúltban emléktáblát állítottak Horváth Edének. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár legendás vezérigazgatójáról Kovács Balázs, a Győri Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társaságának vezetője utcát is elnevezne.
A győri lokálpatrióta helytörténész szerint több érv szól a vagongyár néhai vezetője mellett, mint ellene.
„Vagongyári gyerek vagyok, édesanyám és édesapám is a Rábában dolgozott anno, így ebben a kérdéskörben valamilyen szinten elfogult vagyok. Ha a tárgyilagos tényekből indulunk ki, amelyeket tömören úgy összegezhetünk, hogy Horváth Ede idejében 20-25 ezer családnak adott biztos kenyeret a vagongyár, akkor megkerülhetetlen a 20. századi Győr életében az ő gazdasági szerepe. Ezeken az erős alapokon tudott aztán továbbfejlődni a város, s többek közt az egykori kiváló rábás szakember gárdának köszönhető, hogy az Audi letette a voksát a kisalföldi város mellett a rendszerváltás után” – kezdte a Kisalföld podcast műsorában Kovács Balázs.
A Győri Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társaságának vezetője szerint „miután 1998-ban elhunyt Horváth Ede, szép gesztus volt,, hogy végakaratának megfelelően, a földi maradványait a Mosoni-Duna és a Vagongyár egykori központi területe fölött, repülőgépről szórták szét”.
„Eltelt több mint negyedszázad Horváth Ede búcsúztatása óta, ám egyelőre győri utcát nem neveztek el a nagyformátumú vagongyári vezetőről. Ez eddig is hiba volt, a gazdasági életben végbevitt eredményei ugyanis megkérdőjelezhetetlenek. Tisztában vagyok, hogy van politikai aspektusa a kérdéskörnek, de véleményem szerint Horváth Edéhez olyan bűn vagy cselekedet nem köthető az állampárti korszakból, amely megakadályozná azt, hogy utcanév is emlékeztessen több évtizeden átívelő munkásságának” – mondta Kovács Balázs, aki személy szerint támogatja és bízik is abban, hogy Horváth Edéről utcát nevezzenek el abban a városban, amelyért egykoron rengeteget tett.
|
Inasból lett vezérigazgató – Horváth Ede, a vörös báró Horváth Ede nevét 1949 decemberében a Sztálin 70. születésnapjára szervezett munkaverseny kapcsán ismerte meg az ország. A sztahanovista esztergályost Kossuth-díjjal tüntették ki 1950. márciusban „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért eredményeiért”. 1951 őszén a Győri Szerszámgépgyár igazgatójává, majd 1963 tavaszán a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatójává nevezték ki úgy, hogy a két gyár 1964. január 1-jén bekövetkezett egyesítéséig ő látta el mindkét vasas üzem vezetését. A „vörös báróként” emlegetett igazgató vezetői kvalitásait, az általa irányított gyárak gazdasági eredményeit senki sem vitatta. Azonban sok ellenséget szerzett magának nyers modora, bárdolatlan stílusa és sajátos káderpolitikája miatt. Irányításával a győri vagongyár termelési szerkezete gyökeresen átalakult, az 1980-as évek elején felhagytak a hagyományos termékek, a vasúti járművek gyártásával, és a közúti járművek és főegységek előállítására tértek át. A vagongyár volt az első olyan gépipari vállalat, amely termékeivel a tengerentúlon is tartós piacra talált. Már életében legendák övezték. A kemény munkát ugyanúgy elvárta másoktól, mint magától. Azt tartotta természetesnek, ha az emberek elégetik magukat a munkában, de ő maga is a „máglyán állt”. Forrás: Rubicon Online |
|
Törvényi akadály A hatályban lévő törvény szerint közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal. Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelelő-e, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. |
