Üzemanyagárak: a piaci szereplőket nyugtatni kellene
Nincs kizárva az, hogy egy újabb üzemanyag-árstop jön. A kormány a héten megvizsgálja, mi az oka annak, hogy a hazai üzemanyagok árszintje magasabb, mint a régiós árak – jelentette ki egy más témában tartott sajtótájékoztatón a nemzetgazdasági miniszter. „Az árnak vannak összetevői is, nemcsak a kiskereskedelmi ár számít, hanem például az árrés is, ami az adott kútnak a profitja. Ott is lehetőség van beavatkozásra, lesznek opciók" – mondta a miniszter, amitől a szolgáltatók gyomra rögtön összerándult.
Ha nem is totális, de látványos árcsökkentés jön a magyar benzinkutakon – derült ki a Holtankoljak hétfő délelőtti tájékoztatásából. Az üzemanyagár-figyelő blog szerint ugyanis ezen a héten szerdától jelentősen, bruttó 8 forinttal esik a gázolaj nagykereskedelmi ára, a benziné nem változik.
Ettől függetlenül, a nemzetgazdasági miniszter nem vonta vissza azt a fenyegetését, hogy továbbra is árgus szemekkel figyelik az árak alakulását, s ha találnak bennük olyan indokolatlanul túlárazott komponenseket, amelyek a régiós átlagáraknál magasabbra srófolják azokat, beavatkoznak. Ezt első alkalommal tavaly szeptemberben jelentette be, amikor 650 forint körül mozgott a benzin átlagára, de most is szünet nélküli emelkedés tapasztalható. Áprilisban már 5 százalékkal haladta meg a hazai benzinár a régiós átlagot, a dízel esetében a benzinnél is jelentősebb volt az árak ingadozása, januárban a havi átlag már meghaladta a 700 forintot.
Egri Gábor, a Független Benzinkutak Szövetségének elnöke óvatos: amíg nem tudni pontosan, milyen döntés születik a héten a Karmelitában, addig nem szívesen kommentálja a nemzetgazdasági miniszter szavait. Annyit azonban megjegyez, meglehetősen felületes számítások alapján készül döntést hozni a kormány. Miután a miniszter felkérte a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy mutassa be, regionális összehasonlításban milyenek a magyar üzemanyagárak, a KSH „összecsapta a bokáját” és elő is állt egy számsorral. Ebből valóban kiderült, hogy „régiós összehasonlításban bizony, drága a magyar benzin”.
Amikor napvilágra került, milyen módszerrel dolgozott a hivatal, a statisztikusok fölhördültek, és fontosnak tartották figyelmeztetni az illetékeseket, hogy az alkalmazott módszer még csupán kísérleti stádiumban van. Gond lehet a minőségével, módszertanával, pontosságával, megbízhatóságával, koherenciájával és összehasonlíthatóságával is. A nemzetgazdasági minisztert ez a legkevésbé sem zavarja, csak arra várt, hogy kijöjjön az első adatsor, és bejelenthesse: a kormány összeül, és még a napokban valamilyen döntésre készül ennek alapján.
„Nagyon rossz előérzetünk van”, mondta Egri, és hozzátette: akiket eddig megkérdeztek a várakozásokról, azt mondták, hibás alapon készült számokból aligha születhet reális döntés. „Ha általában így születnek Magyarországon a fontos gazdasági elhatározások, akkor nagyon komoly problémák lehetnek a döntéshozatal rendszerével. Ki tudja megmondani, hogy az ilyen instabil alapokra épített nemzetgazdasági számadatok közül melyek igazak vagy éppen hamisak? Ebben a helyzetben szabad-e a vállalkozásoknak akár egyetlen forintot beruházniuk?” – érdeklődött egy cég gazdasági vezetőjeként.
Az eddig napvilágra került nyilatkozatok közül a független benzinkutasok a miniszternek egy odavetett félmondatára kapták fel a fejüket. Nagy Márton úgy gondolja, hogy a kiskereskedelmi áron belül az árrés lehet az a pont, ahol nyakon lehet csípni a kerekedők indokolatlan „nyerészkedését”. Egri Gábor erre azonnal egy felsorolással, és benne kérdésekkel válaszolt. Miből fizetik a nyereség 41 százalékát kitevő Robin Hood adót? Miből kell kigazdálkodniuk az iparűzési adót? Mi fedezi az alkalmazottak bérét, a tb-jét, a személyi jövedelemadóját, a különféle egyéb járulékokat? „Nincs hová hátrálnunk” – jelentette ki.
Példaként egy 640 forintos árat említett, amelynek a fele – 320 forint – valamilyen adó formájában azonnal befolyik a költségvetésbe. Az áfa eleve 7-8 százalékkal magasabb nálunk, mint más országokban, a 27 százalék „ráül” minden egyes tétel tetejére. A jövedéki adó a benzinnél 152,55 forint, a dízelnél literenként,142,90. Minden eladott liter után 3,30 forint készletezési díjat, 8,50-et pedig energia-hatékonysági hozzájárulásként kell befizetniük. A kiskereskedelmi adó tavaly még csak 0,1 százalék volt, az idén már 3 százalékra emelkedett. Summa summarum, a termelői ár az üzemanyag kereskedelmi árának mindössze 35-36 százaléka.
A két évvel ezelőtt bevezetett és kudarcot vallott üzemanyagár-stop emléke máig „kisért”, főleg a családi vállalkozásban üzemeltetett töltőállomások tulajdonosainak fejében. Ha újra valami hasonló ötlettel rukkolna ki a kormány, hogyan lehet átvészelniük a már anyagilag amúgy is megrendült vállalkozásoknak egy ilyen lépést? Van-e valami tervük, vész-forgatókönyvük? Erről nem akarnak előre beszélni, de Egri úgy gondolja, ez már minden érintett fejében megfordult és keresik is rá a választ. „Egyenként persze biztosan nem megyünk semmire, összeáll majd a „gombóc”, ami nem is lesz nagyon könnyen lenyelhető” – fogalmazta meg kissé talányosan.
Az a „bizonyos” egy év nagyon megrángatta a szakmát, ráadásul a piacvezető nagy cégeknél is nyomot hagyott. Fontos változás, hogy itthon új vezető került a Shell élére, az OMV esetében az ausztriai kormányváltozással is számolni kell. Bécsben aligha lennének partnerek abban, hogy ismét nekik kelljen dotálniuk a magyarországi hálózatuk veszteségét. Az orosz kőolajból előállított üzemanyagot az idén már nem lehet Pozsonyból behozni, 2022-ben a Slovnaft 2 millió tonnával besegített a MOL-nak, de ez a forrás bedugult. Maradt a TVK és Százhalombatta, de kiderült, hogy az utóbbi hetven éves finomítója nem bírna még egyszer egy akkora terhelést.
„Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ellátás biztonságát sem, amikor a kormányzat kívülről szándékozik belenyúlni a gazdasági folyamatokba. A piaci szereplőket nem hergelni, hanem megnyugtatni kellene” – summázta a véleményét a jelenlegi helyzetről Egri Gábor.
