Valami nem stimmel, igaz, a kormány érdeke az átlagosnál alacsonyabb nyugdíjas infláció kimutatása

Áprilisban a fogyasztói árak átlagosan 9,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi mértéket, ez húsz éves negatív csúcs, miként az is, hogy a maginfláció már meghaladta a tíz százalékot (10,3 százalék volt). A lakosság minden rétegét (a legszegényebbeket a leginkább) ennél is jobban sújtja az élelmiszerek drágulása, egy év alatt ez 15,6 százalékos volt. Mindennek fényében különösen „érdekes”, hogy a Központi Statisztikai Hivatal kedden közzétett gyorstájékoztatója az átlagostól elmaradó, 9,3 százalékos nyugdíjas inflációt hozott ki, holott ez az a korosztály, amelynek a fogyasztásában az átlagosnál sokkal nagyobb részt képviselnek az élelmiszerek (és a szintén dráguló gyógyszerek). 

Nem egyeznek az ütemek

A KSH szerint az élelmiszereken belül a margarin ára 38,0, a kenyéré és a baromfihúsé 29,5, a sajté 28,9, a tojásé 26,7, a tejtermékeké 22,5, a péksüteményeké 20,0, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 17,4, a csokoládéé, kakaóé 3,6, a cukoré 3,4 százalékkal emelkedett. (A teljes jelentést, az összes többi termékcsoport drágulási ütemével itt lehet böngészni.)

A KSH inflációs gyorstájékoztatója előtt egy nappal publikálta a G7 cikkét az immár két éve havonta elvégzett „próbavásárlásainak” eredményeként kapott élelmiszer-drágulásról. 

A portál 2020 januárja óta havonta monitorozza 42 termék fajlagos árát (figyelembe véve mindig az adott termék éppen elérhető legolcsóbb változatát, ám nem az akciós árakat), mégpedig négy nagy boltlánc – az Aldi, a Lidl, a Penny Market és a Tesco – átlagárát. Így áprilisra a többi között az jött ki, hogy egy kilogramm spagetti egy év alatt 89 százalékkal drágult, az őrölt kávé 70, a tojás 56, a paradicsom pedig 52 százalékkal kerül többe. A G7 saját mérései szerint ez a négy termék drágult több mint másfélszeresére az elmúlt 12 hónapban. Ezen kívül majdnem másfélszeres áron kapható ma a zsemle, a kifli, a trappista sajt, a kígyóuborka és a félbarna kenyér is. A 42 terméket vizsgáló listájukon mindössze négy olyan van, amelynek az ára egy év alatt csökkent: a fehérrépa és a sárgarépa egyaránt 15, a vöröshagyma öt, a burgonya pedig négy százalékkal olcsóbb most, mint 12 hónappal ezelőtt.

Ki érti ezt?

A hivatalos és a G7 által összeállított – egymástól jelentősen eltérő – adatsor kapcsán számos kérdés merül fel, kiváltképpen annak fényében, hogy az újságíró is jár a boltba, piacra, s neki is van rálátása az árak alakulására. Így azután felmerül a kérdés, vajon miről árulkodik az, hogy nem a KSH által közölt mértékről tanúskodik a G7 „próbavásárlása”, s nem is azt érzékeljük a boltban? Ennek a fényében mennyire lehet korrekt a fogyasztói kosár, ami alapvető eleme az infláció számolásának? Nem kellene-e sutba dobni ezt a rendszert és valami újfajtát használni helyette?  Illetve, hogyan lehetséges, hogy a nyugdíjas infláció rendre alacsonyabb, mint a „normál” infláció? És végül kinek higgyünk? A KSH-nak, a G7-hez hasonló felméréseknek vagy a saját tapasztalatainknak? Mellár Tamást, a KSH korábbi elnökét, közgazdászt, a Párbeszéd országgyűlési képviselőjét kérdeztük.

Kényszerhelyzetbe kellene hozni a KSH-t

„Nem szabad pusztán egy forrásra támaszkodni, már csak azért sem, mert bonyolult kérdésről van szó, és persze sok ezer termékről” – mondta, kifejtve: az erre vonatkozó felmérések nagyon idő- és költségigényesek. „Ezek a felmérések ugyan azt mutatják, hogy valahol baj van, de azt azért nem lehet kimondani, hogy az egyiknek igaza van, a másiknak pedig egyáltalán nincs. Inkább azt kell látni, hogy a hivatalos KSH felvételek sürgős felülvizsgálatra és módszertani változtatásra szorulnak” – fejtegette, üdvözölve a G7 munkáját. „Azt hiszem, ki kellene terjeszteni ezt a munkát, s jó lenne, ha azzal kényszerhelyzetbe lehetne hozni a KSH-t, belekényszeríteni a módszertani változtatásba, már persze, ha nem akar teljesen hiteltelenné válni”. 

Baj van a fogyasztói kosárral

Vajon a fogyasztói kosárban rejlik a titok? – kérdeztük. Mellár szerint valóban, az eltérés lényege az, hogy milyen fogyasztói kosarat használnak. A KSH már húsz éve, az ő elnöksége idején is ezt használta. Ám a fogyasztói kosarat a megelőző év háztartási statisztikai felvételéből állítják össze (a felmérés keretében bizonyos háztartások naplót vezetnek és felírják, miből mennyi vesznek, majd így alakul ki, hogy melyik termék milyen súllyal szerepeljen az átlagfogyasztói kosárban). Ez pedig annyit jelent, hogy az idén a 2020-as háztartás statisztikai felmérésből származtatják a kosarat, azaz nem az aktuális fogyasztásból, hanem a két évvel ezelőttiből indulnak ki. Ez komoly torzítást visz a rendszerbe. Hiszen a két év alatt megváltozik a fogyasztási szerkezet. (Tegyük hozzá, különösen ezúttal, hiszen két éve még komoly lezárások voltak a koronavírus-járvány miatt, ami átalakította a fogyasztói szokásokat is).

Mellár azonban más torzító elemet is kiemelt. Az egyik, hogy nem mindegy, milyen termékreprezentánsokat vesz figyelembe a statisztikai hivatal. Ha a régebbi fogyasztói kosár alapján nézi, s nem aktualizálja állandóan ezeket, akkor előfordulhat, hogy régebbi, elavulóban lévő cikkek vannak benne, amelyek ára ma már lefelé megy. Erre példa lehet sok műszaki cikk, a számítógépek, az okostelefonok, amelyek ára az idő előrehaladtával egyre csökken, ám az emberek már nem azokat, hanem a modernebb, s drágább modelleket keresik.

Az árfelírás helye és ideje sem mindegy

És hogy mi a helyzet az élelmiszerek esetében? Mellár szerint a nagy kérdés: vajon az élelmiszercsaládon belül melyek azok a konkrét termékek, amelyeket megfigyelnek, hiszen különféle sztenderdeket használnak (például fél kilós félbarna kenyér, kilós fehér kenyér, stb.), s ezekkel is lehet játszani. Sokszor azokat hagyják a kosárban, amiket nagyon kevesen vesznek vagy már nem is kaphatók. A zöldség-gyümölcs viszonylatban is felmerülnek kérdések, például az, hogyan viszonyul egymáshoz a piacon éppen megjelenő primőr és az, amit a KSH a sztenderd fogyasztói kosarába betesz.

Az is kérdés – folytatta a KSH korábbi elnöke –, hogy az úgynevezett árfelírások hol történnek, milyen áruházakban, milyen bolthálózatoknál zajlanak. Továbbá, milyen napon végzik azt, hiszen egyes áruházláncoknál vannak kiárusítások és akciók, s ha pont akkor rögzítik az adatokat, akkor az is torzítja az eredményt.

Az alacsonyabb infláció kimutatása a kormány érdeke

„A KSH azonban nem akar szembenézni azzal, hogy olyan új módszertant kellene összeállítania, amiben frissebb lenne a fogyasztói kosár, s relevánsabb lenne a fogyasztásra vonatkozó információ” – vonta le a következtetés Mellár Tamás. Akinek a szavaiból az derül ki, hogy ez sem feltétlenül véletlen. Merthogy a számításnak több eleme is van, amelyeket, ha nagyon akarják, ki tudnak használni, hogy alacsonyabb árindexet számítsanak ki – mondta, rámutatva, „A kormánytól teljes egészében függő jelenlegi Központi Statisztikai Hivatalnak nyilvánvalóan az az érdeke, hogy minél alacsonyabb inflációt mutasson ki”.

És mi van a befagyasztott árakkal? – kérdeztük. Mellár szerint ezek a fogyasztói kosár 15-20 százalékát adják. Ha pedig ezeket felengedik („s előbb-utóbb kénytelenek lesznek felengedni, mert nem lehet ezt a terhet hosszú távon viselni”), akkor emelkedni fog az árindex. Úgy látja, hogy ha nem lenne rezsicsökkentés, s nem tartanák fixen az üzemanyagárakat, akkor már most is két számjegyű lenne az infláció. Ez pedig sokkal közelebb áll a független szakértői becslésekhez és a vásárlók percepciójához. Mert aki boltba, piacra jár, valóban más árakat lát és érzékel, mint a statisztikában szereplő adat. 

A nyugdíjas fogyasztói kosárral is játszanak

Mi a helyzet a nyugdíjas inflációval: azért is merül fel a kérdés, mert a KSH az általános inflációnál rendre alacsonyabb nyugdíjas inflációt mér, pedig tudjuk, hogy az idősek a legtöbbet éppen élelmiszerre költenek, aminek a fogyasztói ára – még a KSH statisztikájában is – az átlagnál sokkal jobban emelkedik. Mellár szerint ebben az esetben is ugyanúgy játszanak a fogyasztói kosárral. 

Valójában a nyugdíjas árindexnek magasabbnak kellene lennie, hiszen a korosztálynak a fogyasztásában jóval magasabb részarányt képviselnek az élelmiszerek és a gyógyszerek, amelyek árai folyamatosan mennek felfelé, ugyanakkor alig szerepel a kiadásaik között tartós fogyasztási cikk és ruházat, aminek nem nagyon emelkedik az ára, ha egyáltalán drágul. Ennek ellenére, ezek is részei a nyugdíjas indexnek. 

Itt is felülvizsgálat kellene, amit egyébiránt egyszerű adatfelvételekkel meg lehetne csinálni – mutatott rá Mellár, példaként hozva fel, hogy egy kétezres országos reprezentatív mintán fel lehetne térképezni az év elején, hogyan néz ki a nyugdíjas háztartások aktuális fogyasztása.

Szinte mindenütt a világon magasabb a nyugdíjas index, mint a tényleges infláció – jegyezte meg Mellár, aki szerint „Magyarországon nyilván ez is politikai kérdés, a  kormány nem akarja, hogy kiderüljön, hogy a nominális nyugdíjemeléseket elveszi az infláció”.